Zubriczky Aladár: A Horváth József-féle Alapítvány története és tanulságai. A Budapesti Kir. Magy. Tudományegyetem Hittudományi Karának használatára (Budapest, 1913)
I. Horváth József kanonok életrajzának vázlata. Előre bocsátom az alapítónak életrajzi főbb adatait, melyeket Horváth Győző dr. kalocsai kanonok és fölszentelt püspök úr Winkler Pál kalocsai érseki könyvtáros közreműködését fölhasználva, közölt velem. Horváth József született 1761-ben Mező-Komáromban Veszprémmegyében. A humaniorákat Veszprémben és Székesfehérvárott, a philosophiát Pesten végezte. A hittudományokat a kalocsai szemináriumban hallgatta, ahová 1780-ban lépett be. 1783-ban pappá szentelték és Zentára küldték káplánnak. 1787-ben horgosi plébános letts a szegedi és szabadkai szállások lakóit is lelkileg gondozta. 1793-ban Fajszra került plébánosnak; esperesi kerületében jegyző is volt. 1802-ben sükösdi plébános lett, egyszersmind kerületi alesperes. 1811—13. között óbecsei plébános volt. Hivei mindenütt tisztelték okossága, szelidsége és megnyerő modora, de meg ékesszólása és a hitoktatásban való jártassága miatt is. A tudományt és az irodalmat mindig kedvelte és a theol. tudományokban is kiképezte magát. 1799-ben a káptalan ajánlotta őt az érseknek a Canonicus Theologus stallumára, mint aki készültsége folytán könnyen leteheti a rendeletileg kivánt tanári rigorozumot; de a kinevezésre az érsek mégis mást javasolt. 1807-ben másodszor is ajánlotta őt a szentszék, de akkor ő ellenkezett, mondván, hogy ha nem is doctor theologiae, de doctor catecheticae et homileticae, vagyis gyakorlatilag megmutatta, hogy ezekhez ért. Végül 1813-ban a kalocsai káptalan második stallumára magister seniorrá nevezték ki. A fölterjesztésben az érsek 1*