Fábryné Ács Julianna: Reformáció és ellenreformáció. I. Európa a XVI. században (Budapest, 2016)
Görögkeletiek
GÖRÖGKELETIEK Mikor következett be Nyugat és Kelet között az egyházszakadás? 1054- ben (kölcsönös kiátkozás) vagy 1204-ben, amikor a keresztes hadak elfoglalták Konstantinápolyt, vagy akkor mikor az oszmán törökök 1453-ban bevették Konstantinápolyt? Minden évszám jelent valamit az egyházszakadás terén. Azután a reformáció a nyugati egyház(rész) további darabokra szakításához vezetett. A Filioque-vita a nyugati és keleti egyház közötti egyetlen latin szavas kiegészítésről szól. A nikaia-konstantinápolyi hitvallásnak a Szentlélekről szóló részében ez a szó nem szerepelt eredetileg: „A Szent Lélek az Atyától származik...”, ezt a nyugati egyház kiegészítette: „A Szent Lélek az Atyától és a Fiútól származik...” Ezt a kiegészítést a keleti egyház nem fogadta el. Amikor egyre nyilvánvalóbbá vált a török Konstantinápoly elfoglalását célzó szándéka, a keleti (görög ortodox) egyház mindent megtett, hogy nyugati segítséget kapjon, így a keleti teológusok engedményekre is készek voltak. 1439-ben úgyszólván csaknem minden nyugati tant elfogadtak, amit eddig nem. Elfogadták a Filioque betoldást a hitvallásban. Elismerték, hogy az úrvacsorában megengedhető mind a kovászos (keleti szokású) kenyér, mind a kovásztalan (nyugati szokású) kenyér. Elfogadták a keletiek a purgatóriumról szóló római dogmát, miszerint a tisztítótűz egy ideiglenes hely, ahol bűnhődnek azok, akik nem adtak „elégtételt” bűneikért. A keletiek elfogadták, hogy Péter apostolfejedelem utódai a pápák „kezében van minden hatalom arra, hogy táplálja, igazgassa és kormányozza az egyetemes egyházat”. A firenzei zsinaton történtekről a görög küldöttek (1439) hazatérve beszámoltak, de a keleti egyházak elutasították az „elfogadó határozatokat”. Katonai segítséget nem kaptak. Konstantinápoly 1453-ban elesett. A Balkán nagyrészt török kézre került. Hunyadi 1456-ban Nándorfehérvárnál győzött. Ez 50 évre megállította így a törökök előnyomulását. Az úgynevezett Szent Ortodox Egyház híveinek többsége idegen uralom alá került. Nyugaton időnként felmerült a keresztény hit védelmezésének ügye, benne a görögkeletiek védelme is, de ez „halovány