Kollega Tarsoly István (szerk.): Magyarország a XX. században. IV. Tudomány. 1. Műszaki és természettudományok (Szekszárd, 1999)
X. Műszaki és természettudományok
474 fentékeny műszaki személyzettel rendelkeztek. A vízügy állami szervezetei közül 1886. május 1-jén kezdte meg működését a KKM Vízrajzi Osztálya Péch Antal vezetésével. Az 1889. évi XVIII. tc. megszüntette az FIKM-et, és helyette Földmívelésügyi Minisztériumot (FM) állítottak fel, s itt egyesítették az összes vízügyet. Az V. főosztály adminisztrálta, az Országos Vízépítési Igazgatóság intézte a műszaki irányítást, majd 1893. évi alapításától a közegészségügyi mérnöki szolgálatot, és 1884-ben történt alapításától az országos halászati felügyelőség teendőit is. Az Országos Vízépítési Igazgatóságot 1910-ben megszüntették és az FM Vízügyi Főosztályává szervezték át. 1945-ben létrehozták az Országos Vízügyi Hivatalt (OVH), és alatta egyesítették a kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalokat. Majd ezek részbeni összevonásával és feladataik szélesítésével 12 regionális hatáskörű vízügyi igazgatóságot hoztak létre. Az OVH 1951-ben megszűnt, de minisztériumokba olvadva néhány évig még létezett. 1953-ban létrehozták az Országos Vízügyi Főigazgatóságot, 1968-tól OVH-ként önálló országos szervezetté alakult. Az OVH közvetlen irányítása alá tartozó intézmények: a Vízgazdálkodási Tröszt, amely a vízügyi szolgálat termeléssel és gazdálkodással összefüggő operatív szakmai középirányító szerve; a Vízgazdálkodási Intézet, amely a vízgazdálkodással, vízminőségvédelemmel, távlati vízgazdálkodási tervezéssel és hidroökonómiával összefüggő feladatokat ellátó szervként; az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet (ÁBKSZ) a különleges vízi védekezési munkák ellátására alakított szervként működik. Az OVH felügyelte, illetve felügyeli a vízügyi igazgatóságokat, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetet (VITUKI), a Vízügyi Tervező Vállalatot (VIZITERV), az Országos Vízügyi Beruházási Vállalatot (OVIBER), a Vízügyi Termelőeszköz-kereskedelmi és Export Vállalatot, a Vízügyi Szervezési és Számítástechnikai Irodát (VSZSZI) és a Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodát (VSZDOK). A vízügyek 1989-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz kerültek. 1990-ben a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium vette át az irányítást, és azt az Országos Vízügyi Főigazgatóságon keresztül gyakorolja. Az előbb felsorolt szervezetek közül irányítása alatt maradtak a vízügyi igazgatóságok, a VITUKI, a VIZITERV, a VIZDOK és a VSZSZI. A többi megszűnt, más főhatósághoz került, vagy önálló intézményként működik (pl. OVIBER). A kultúrmérnöki szolgálaton belül felállított Közegészségügyi Mérnöki Szolgálat látta el a vízellátó művek és csatornázások tervezését, kivitelezését, a mások által készített tervek felülbírálatát, a vízbeszerző művek szakvéleményezését, engedélyezését, a belvízszivattyú-telepek tervezését és építését. Ez a rendszer az 1948. évi államosításig működött. Utána a vízügyi igazgatóságok vették át a szerepüket. 1989-ben a vízügyi igazgatóságoktól elvették a tervezési és kivitelezési munkákat. A maradó létszámot kettéosztották. A létszám 60%-ából kialakították a környezetvédelmi felügyelőséget a vízügyi igazgatóságokkal azonos helyeken. A vízügyi kutatás szervezetten az 1886- ban felállított Vízrajzi Osztály megalakításával vette kezdetét. Első lépésben a Tisza vízjárásának, a korábbi szabályozási munkálatok hatásának tudományos eszközökkel való felméréséhez fogott hozzá, annak érdekében, hogy az eredmények alapján a szabályozás folytatásáról dönteni lehessen. Általában a szabályozási és árvédelmi munkák tudományos megalapozása érdekében hozták létre, munkája azonban hamarosan szerteágazóbb lett. A vízrajzi adatok gyűjtésén kívül feladata volt a vízjelző szolgálat kiépítése és üzemeltetése, a vízépítéssel kapcsolatos kérdésekben tanulmány készítése. Ezt egé