Révai Új Lexikona 2. Bak-Bia (Szekszárd, 1998)
B - Bartha István, gépészmérnök, ökológiai szakmérnök - Bartha Iván, orvos, érsebész, gasztroenterológus - Bartha Jenő, orvos, belgyógyász - Bartha József, irodalomtörténész - Bartha Károly, dálnokfalvi v., honvédtábornok, politikus
Bartha 496 1964), kiemelt mérnöke (1964-1968), műsz. és gazdasági szaktanácsadója (1968-1969), szakági főmérnöke (1969-1979). A BME-n, az Ybl Miklós Főisk.-n és a pécsi Pollack Mihály Műsz. Főisk.-n a szennyvíztisztítás és a környezetvédelmi szakmérnökképzés mb. előadója. Lakótelepek, orvosi és kórházi intézmények komplex közművesítésével, ip. szennyvíztisztítással fogl. Jelentős eredményeket ért el a szennyvíziszapok víztelenítése terén, különösen fontos a biogáz-biotrágya félszáraz technológiai eljárással történő hulladékhasznosítás mp.-i megvalósítása. Az MTA Vízgazdálkodástud. Biz. tagja, a M. Hidrológiai Társaság tb. tagja, a szeniorok tanácsa titkára. F. m.: Tejipari szennyvizek tisztítása. (Bp., 1960); Olajipari szennyvizek tisztítása. (Bp., 1962); Élelmiszeripari szennyvizek tisztítása és hasznosítása. (Bp., 1976); Biogazdálkodás, környezetvédelem. (Bp., 1991); A települések kommunális- és ipari szennyvizeinek az azokkal öszszefüggő környezetvédelem elméleti és gyakorlati problémái 1950-1990 között. Kand. értek. (Bp., 1992); Szennyvíziszapok centralizált - mezőgazdasági hasznosítás céljára való - kezelése. (Bp., 1997). Bartha István (1925. szept. 2. Marosvécs): gépészmérnök, ökológiai szakmérnök. Felesége Erdős Irma színésznő. A Marosvásárhelyi Ref. Koll.-ban éretts. (1943), a BME-n gépészmérnöki okt. (1951), a göteborgi egyetemen tanári oki. szerzett (1972), doktorált (1993), a műsz. tudomány kandidátusa (1996). - A BME-n tanársegéd, a székesfehérvári Vadásztölténygyár termelési vezetője, a budakeszi Preko Gyár technológusa, az Óbudai Hajógyár szerkesztőmérnöke (1951- 1956). 1956-tól Svédo.-ban él; a Kockums Hajógyár szerkesztőmérnöke, a korróziós és a műanyaglaboratórium megszervezője és vezetője (1957-1964). Göteborgban, Almhultban, Landskronában középfokú mérnökképző int.-ek lektora (1964-1992), az Eko-Korro korróziós tanácsadó iroda vezetője (1965-től), ill. a Chalmers és a Lundi Műegyetem meghívott előadó tanára (1966-tól). Korrózióval, a korrózió ökológiai következményeivel és korrózióvédelemmel fogl. A svédo.-i műsz. egyetemeken 16 korróziós (1964—1996), 9 „ecological design" (1983-1996) kiállítást szervezett. Mo.-on Esztergomban (1971) és Bp.-en, a BME-n, a M. Mérnökök és Építészek Világszervezete kongresszusa alkalmából (1993) rendezett korróziós kiállításokat. A Svéd Akadémikusok Szervezete (SACO) tagja (1958-tól), a Svéd Mérnöki Akad. Korróziós Oszt. tagja (1962-1977), Svédo. képviselője az OECD kut.csoportjában (1968-1972), az International Association Eco-Design alapító tagja (1982-től), a M. Mérnöki Egyesület tb. tagja (1994-től). Bartha Iván (1950. okt. 9. Salgótarján): orvos, érsebész, gasztroenterológus. - A DOTE-n áll. orvosi oki. szerzett (1976), az orvostudomány kandidátusa (1995). - A DOTE I. sz. Sebészeti Klinika klinikai orvosa (1976-1980), tanársegéde (1980- 1986), osztályvezető adjunktusa (1986-1997), egy. docense (1997-től). - Gasztroenterológiai sebészettel fogl. Jelentős eredményeket ért el a vastag-és végbélrákok sebészeti gyógyításában. Az International Society of University Colon and Rectal Surgeons (1992-től) és a World Council of Enterostoma Therapists tagja (1992-től). F. m.: Szemléletváltozás a végbélrák sebészeti kezelésében. (Magyar Sebészet, 1993); A végbélrák műtéti gyógyításának eredményei és az élet minősége a sebészeti kezelés után. Kand. értek. (Bp., 1995); Bartha Jenő (1936. máj. 2. Bp.): orvos, belgyógyász. A BOTE-n áll. orvosi oki. szerzett (1961), belgyógyászati szakorvosi vizsgát tett (1967), az orvostudomány kandidátusa (1980). A Miskolci Diósgyőrvasgyár V.-i Kórház Belgyógyászati Oszt. orvosa (1961-1974), a SOTE Élettani Int. adjunktusa (1974-1980), docense (1980-tól). A Fogorvostud. Karon az élettan tantárgy előadója (1981-től), a kar dékánhelyettese (1983-1989). - A vese véráramlásával, az intrarenális vérkeringés szabályozásával, az értónust meghatározó tényezők in vivo tanulmányozásával fogl. - A M. Élettani Társaság vezetőségi tagja (1984-től), a European Renal Association (1995-től) és az International Society of Nephrology tagja (1996-tól). F. m.: A sóterhelés és a prostaglandinok hatása a perctérfogat megoszlásra és az intrarenális keringésre. Kand. értek. (Bp., 1980). Bartha József (1866. dec. 1. Sáta - 1950. márc. 10. Bp.): irodalomtörténész. - A bp.-i tudományegyetemen tanári és bölcsészdoktori okt. szerzett (1893), a Szt. István Akad. tagja (1916). - Az MNM levéltári oszt. asszisztense (1896-1898), a bp.-i VIII. ker.-i főgimn. (1898-1908), a II. ker.-i kat. főgimn. tanára (1908-1933); közben a II. ker.-i főgimn. ig.-ja és a Ferenc József Nevelőint. főig.-ja (1922-1924), a bp.-i tanker. m. nyelv és irodalom szakfelügyelője (1924-1933). M. irodalomtörténeti, nyelvészeti, stilisztikai kérdésekkel fogl.; számos középisk. m. nyelv- és irodalom tankönyvet írt, irodalmi olvasókönyvet állított össze. Élesen támadta a Nyugat írói körét és a baloldali írókat. F. m.: A palóc nyelvjárás. (Magyar Nyelvőr, 1893); A Toldi-monda. (Katholikus Szemle, 1899); A magyar művelődés története. (Pozsony-Bp., 1901); Aesthetika. (Pozsony-Bp., 1902); Magyar egyházi énekek a keresztény középkorból. Szerk. (Bp., 1903); Magyar egyházi énekek a vallási harcok korából. Szerk. (Pozsony, 1904); Tinódi Sebestyén válogatott krónikás dalai. Szerk. (Pozsony, 1904); Alexandriai Szent Katalin verses legendája. Bev., jegyz. (Bp., 1906); Két nemzedék irodalma 1875-1925. (Bp., 1926); Fajiság az irodalomban. (A Cél, 1934); Az új magyar irodalom kistükre 1896-1936. (Bp., 1938); Hulló lombok. Költemények. (Bp., 1939); Szabad-e Adynak szobrot emelni? (A Cél, 1939); Bartha Károly, dálnokfalvi v. (1884. jún. 18. Bp. -1964. nov. 22. Linz), honvédtábornok, politikus. A bécsi Katonai Műsz. Akad.-n végzett, hadnaggyá avatták a korneuburgi cs. és kir. vasúti és távíróezredhez (1904), a bécsi felsőbb műsz. tanf. hallgatója (1908-1911). Csapatszolgálatot teljesített (1904-1908), majd átkerült a hadmérnöktörzskarba (1911). Bp.-en és Trientben, az I. vh. éveiben különböző magasabb parancsnokságokon szolgált (1911-1918). A Tanácsköztársaság