Révai Új Lexikona 2. Bak-Bia (Szekszárd, 1998)
B - Bélteky Lajos, gépészmérnök - beltenyésztés - belterjes gazdálkodás, intenzív gazdálkodás - belterület - Beluszky Pál, geográfus - Belügyi Cikkgyűjtemény a Belügymin. kiadványa - Belügyi Közlöny hiv. lap - Belügyi Népbiztosság (Bp.)
Bélteky 722 fabb tényezők ökonómiai elemzése a cukorrépa-vertikumban. Kand. értek. (Bp., 1981); A csillagfürt. Kovács Istvánnal. (Bp., 1983; franciául Bradford on Avon, 1984; oroszul Moszkva, 1989); A cukorvertikum gazdaságossága. (Bp., 1985; németül 1989); A biobrikett. Többekkel. (Bp., 1988). Bélteky Lajos (1901. ápr. 24. Mándok - 1980. dec. 11. Bp.): gépészmérnök. -A József Műegyetemen gépészmérnöki okr. szerzett (1926). - A bp.-i M. Wolfram Lámpagyár segédmérnöke (1925- 1926), az Elektromos Szerelési Váll. építésvezető mérnöke (1926-1929), a Kereskedelemügyi Min. beosztott gépészmérnöke (1926-1935), az Iparügyi Min. XVI. oszt. (vízvezetéki, csatornázási ügyek, mélyépítés) min.-i főmérnöke, majd műsz. tanácsosa (1935-1946), az Építés- és Közmunkaügyi Min. előadója (1946-1949), az Orsz. Vízgazdálkodási Htv. mélyfúró csoportjának vezetője (1949-1952), a Belügymin. Földtani Főoszt. főelőadója (1952-1953), az Orsz. Földtani Igazg. csoportvezetője (1953-1964), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. oszt.vezetője (1964-1975). A törpevízműves vízellátás kérdésével és geotermikus kutatásokkal fogl. Jelentős eredményeket ért el a falusi vízellátás létesítményeinek fejlesztése, új mélyfúrású kutak építése terén. - A M. Hidrológiai Társaság t. tagja (1974), Bogdánfy Ödön-emlékérem (1960), Péch Antal-emlékérem (1979). F. m.: Arzénkutak minőségi és gazdaságos építése, üzemeltetése és karbantartása. (Bp., 1955; új kiad. 1963); Falusi ivóvízellátás. (Bp. 1956; új kiad. 1958); A törpe vízművek telepítésének mérvadó szempontjai és gazdaságossága. (Bp., 1956); Mélyfúrású kutak korszerű kiképzése, üzeme és javítása. (Bp., 1963); A mélységi vízkészletszámítás problémái Magyarországon. (Bp., 1963); Vízellátás és csatornázás. 1-2. Szakváry Jenővel, Lángos Antallal. (Bp., 1964). beltenyésztés: az egymással rokonságban álló egyedek párosodása, ill. párosítása. Spontán bekövetkezik a ~ a növény- és állatvilágban, ha az egyazon élőhelyen élő, azonos fajú egyedek (populáció) létszáma nagymértékben csökken. A ~ évszázadok óta ismert, de a genetikai háttér felismerésével a 20. sz.-ban jelentősége megnőtt. Szorosabb értelemben ~en (angol close breeding, rokontenyésztés) azt értik, ha négy-hat generáción belül azonos ősök leszármazottaival történnek a párosítások. Célja az állomány jó tulajdonságainak megszilárdítása. Ez különösen fontos a hibridek előállításánál. A szakszerűtlen, rendszeres rokontenyésztés ált. a fajta leromlását, meddőséget, korcsosulást eredményez. Ezért csak alapos okkal, pl. tenyészállat előállítására - nagy állatállományból, az egyedek szigorú kiválasztásával - szabad rokontenyésztést alkalmazni. Csak alapos genetikai felkészültséggel rendelkező szakember végezhet et. A keresztezett állatok rokontenyésztése kevésbé kockázatos. Az így előállított egyedek állandó ellenőrzése, megfelelő takarmányozása, gondozása szükséges a tulajdonságok fenntartásához. belterjes gazdálkodás, intenzív gazdálkodás: a mezőgazdaságban olyan gazdálkodási, termelési mód, amelyet egységnyi területen felhasznált viszonylag nagy munka- és eszközráfordítás, ill. az ezzel elért nagy hozam jellemez. A bizonyos feltételekhez kötött: olcsó tőke, elegendő munkaerő, közeli felvevőpiac vagy kedvező szállítási lehetőség, kellő szakértelem. Gazdaságossági számítással dönthető el, hogy milyen mértékig érdemes ~t folytatni. A ~ jellemzésére értékmutatókat használnak: ilyen a bruttó termelési érték, a pénzben kifejezett munkaráfordítás vagy az eszközérték egységnyi földterületre jutó nagysága. A ~ ellentéte a —■külterjes gazdálkodás. A m. mezőgazdaság a 20. sz. első felében lassan, 1950-től fokozott mértékben a ~ irányába mozdult el. Míg a mezőgazdasági terület kismértékben csökkent, a ráfordítások (műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás, öntözés, talajjavítás, traktorkapacitás) többszörösére nőttek, és a hozamok ált. két-háromszorosukra emelkedtek. Az 1980-as évek közepén a folyamat megtorpant, az 1990-es évek első felében mind a ráfordítások, mind a hozamok visszaestek. Irod.: Erdei Ferenc-Csete László-Márton János: A mezőgazdaság belterjessége. (Bp., 1962); Erdei Ferenc: A belterjességi fogalom közgazdasági-agrárgazdasági értelmezése. (Etnographia, 1970). belterület: 20. sz.-i közig, jogi fogalom; a települések közig, határozattal beépítésre kijelölt része, amelyet a földnyilvántartások rögzítenek. Tkp. a települések lakó-, üdülő-, ip., intézményi, raktár- és zöldterületeinek összessége. A település mezőgazdasági hasznosítású és rendeltetésű része akülterület. Beltinci —Belatinc Beltiug —Krasznabéltek Belus —Béld Belusa —Bellas Beluszky Pál (1936. dec. 4. Szolnok): geográfus. - A KLTE-n földrajz-történelem szakos tanári oki. szerzett (1959), doktorált (1961), a földrajztudomány kandidátusa (1979), doktora (1994). Az MKKE aspiránsa (1962-1965), az MTA Földrajztud. Kat. Int. tud. munkatársa (1962-1981), az Államigazgatási és Szervezési Int. tud. főmunkatársa (1981-1983), az MTA Regionális Kút. Int. alapító tagja (1984), ill. a Bp.-i Oszt. tud. munkatársa (1984-től). A mp.-i társ.földrajz egyik vezető kutatója, a m. faluhálózattal, a vonzáskörzetekkel és az Alföld településhálózatának fejlődésével fogl. Síkos T. Tamással együtt elsőként végezte el Mo. falvainak funkcionális tipizálását. Az MTA Tud. Minősítő Biz. földrajzi szakbiz. (1990-től), az MTA Településtud. Biz (1993- 1996), az MTA Földrajzi Tud. Biz. (1996-tól), a Főv.-i Közgyűlés SZDSZ-frakciójának tagja (1990-1994), - Széchenyi-díj (1990), Pro Regio-díj (1993). - Magyarország Nemzeti Atlaszának egyik szerkesztője (1989), a Tér és Társadalom főszerkesztője (1988-1993), a Földrajzi Közlemények szerkesztőbiz. tagja (1990-től). F. m.: Nyíregyháza vonzáskörzete. Kand. értek. is. (Bp., 1974); Magyarország falutípusai. Síkos T. Tamással. (Bp., 1982, oroszul Bp., 1983, angolul Bp., 1983); A középszin