Révai Új Lexikona 3. Bil-Bül (Szekszárd, 1998)
B - biodinamikus gazdálkodás - biodiverzitás
61 biodiverzitás sírja, mivel csak a holt szerves anyag ~ja és az ökoszisztémán belül az elemek körforgása teszi lehetővé a korlátozott mértékben rendelkezésre álló elemek maximális kihasználtságát. Az erdei avar ~ja a humuszképzés fontos lépése. A ~nak különös jelentősége van a hulladékok kezelésében és ártalmatlanításában, a környezetszennyezések biológiai úton történő eltávolításában, továbbá a vizek öntisztulásában. A komposztálás, a szennyvizek biológiai kezelése, a szerves szenynyeződést tartalmazó levegő tisztítása is azn alapszik, biodinamikus gazdálkodás: növényi és állati szerves anyagokból készített, oltó preparátummal kezelt komposzt használatán alapuló módszer (mellette kálium-magnézium kőzetlisztek és hasonló ásványi anyagok használata is megengedett). A szerves-biológiai módszerrel (—biogazdálkodás) ellentétben számol a kozmikus erők közreműködésére is: kihasználja a kozmikus energiák aktivizáló, gyökér-, levél-, virág-, termésfokozó hatását. A tiltott szintetikus vegyi anyagok helyett mikromennyiségben ható, speciális preparátumokat használnak. Hatféle komposztkészítményének alapvető összetevői: macskagyökér virágjának nedve, kamillavirág, csalán, pitypangvirág, cickafarkvirág, őrölt tölgyfakéreg. A növényi és állati szerves anyagokból készített komposztot a preparátummal beoltják és a talajra szórják ki. Az oltott komposzt mellett gyökérfejlesztő talajpermetező szert is használnak, a zöld részek kiegyensúlyozott fejlődését a levélre permetezett fénypótló és gombaölő hatású kvarcliszt-preparátummal segítik elő. A talajforgatásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert úgy vélik, hogy a talaj így jobban fel tudja fogni a kozmikus impulzusokat. Az évenként elkészített vetési naptár a holdciklushoz illeszkedik. Termelés- és kereskedelemszervező, ellenőrző és minősítő rendszere a világszerte ismert n. Demeter Szövetség, mo.-i szervezete a Biodinamikus Alapítvány. A m. biodinamikus mozgalom kezdete 1972-re tehető. Ezzel az akkor még tiltott módszerrel Mezei Ottóné antropozófus és agrármérnök kezdett foglalkozni, Irod.: Mezei Ottóné: Biodinamikus kertész vagyok. (Biofüzetek 9. Bp., 1985); Rudolf Steiner: A mezőgazdálkodás gyarapodásának szellemtudományos alapjai. Előadások a biodinamikus gazdálkodásról. (Bp., 1997). biodiverzitás :görög-latin, biológiai sokféleség, biológiai változatosság, biológiai gazdagság: a szárazföldi, édesvízi és tengeri élővilág változatossága, annak minden formájában, minden szintjén és kombinációjában. Ökoszisztéma, fájás genetikai diverzitást egyaránt jelent. A fogalom használata az 1980-as években vált ált.-sá. A változatosság jellemezhető a változatok (féleségek) számával, előfordulási arányaival, a változatok közötti különbségek nagyságával, ill. térbeli és időbeli eloszlásával, az élőhelyek sokféleségével. A ~ legfőbb térbeli szintjei: abiom, az ökoszisztéma és az élőhely (biotop: adott faj biológiai és fizikai környezete). A fogalom többnyire csak az egyed feletti szinten használatos, a vizsgálatok főként a fajok változatosságára, a fajra vagy a fajon belüli genetikai változatosságra terjednek ki. Az élővilágot öt „birodalom" alkotja: a prokarióták (sejtmag nélküli szervezetek), egysejtű eukarióták (sejtmagosok) és a többsejtű eukarióták három országa: a növények, a gombák és az állatok. A Földön élő fajok számát a tudósok 30-40 millióra becsülik - ebből mintegy 1,7 millió az ismert (leírt) faj. A valaha élt és természetes módon kihalt fajok számát 60-120 millióra teszik; a kipusztulás hátterében feltehetően klimatikus változások álltak. A fajok kihalásának ütemét jól jellemzi néhány adat: 1980-ban úgy becsülték, hogy a 20. sz. végére fél-egy milló faj pusztul ki (főként a trópusi térségben, ahol a fajok 50%-a él). A Nemzetk Természetvédelmi Unió (UCN) által rendszeresen kiadott Vörös Könyv 1994. évi adatai szerint a világban veszélyeztett növényfajok száma 5400, az állatfajoké 26 ezer. 1997-ben mintegy 50 ezer fajjal szegényedett a Föld ökoszisztémája. Kutatók szerint 50-100 év alatt a fajok negyedefele fog kihalni, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak. Mo.-on az utóbbi évszázadokban itt élt ismert, magasabb rendű állatfajok (ízeltlábúak, puhatestűek, gerincesek) közül 1985-ig 53 faj pusztult ki, a növények (mohák, harasztok, nyitva- és zárvatermők) közül pedig 40. Ma Mp.-on 42 000 állatfaj és 3000 növényfaj él, a leírt növénytársulások száma 400. A közvetlen kipusztulás szélén 41 faj áll, ezek mindegyike reliktumfaj (lápi, alpi stb.). A napjainkra katasztrofális méreteket öltő fajpusztulás (elszegényedés) okozója az emberi tevékenység. Az élővilág sokszínűségének csökkenése hátterében két fő ok áll: az emberiség számbeli robbanása (főként a fejlődő országokban) és igényeinek mértéktelen növekedése (a fejlett országokból kiindulva). Az ember abioszférát rendkívüli mértékben átalakította - létrehozta az agrár, majd az urbán ökoszisztémákat (a monoton mezőgazdasági tájat és a szennyező iparvidékeket). Azt csökkentik: 1. az emberiség létszám- s emiatti fogyasztásnövekedése; 2. a termelési folyamatok, az emberi lakóhelyek, az élőhelypusztítás, az életkörülmények rontása (szennyezések, zaj, erózió, közlekedés stb.), az élőhely-beszűkülés, a nem honos agresszív fajok betelepítése, a homogenizáció a termelésben (egyre kevesebb fajta) a nagy területű monokultúrás, intenzív mezőgazdasági termelés és túlhasználat révén; 3. a szórakozás, sport (vadászat, horgászat, gyűjtés, turizmus); 4. egyéb tényezők: a tud. kutatás, kísérletek (pl. a modernbiotechnológia, a génsebészet), a fajok érzelmi okokból történő irtása, gyűjtés (isk.-k, múz.-ok). A ~ globális szintű megőrzése érdekében egyezmények, koncepciók, jogszabályok születtek. A megőrzésének feladataihoz közvetlenül kapcsolódó nemzeti. egyezmények, amelyekben Mo. is részt vesz: 1. Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről (a ramsari egyezmény, 1971; Mo.-on tv.-be iktatva: 1993. évi XLII. tv.); 2. Egyezmény a vándorló, vadon élő állatfajok védelméről (--bonni egyezmény, 1979. Mo.-on tv.-be iktatva: 1986. évi 6. tvr.);