Révai Új Lexikona 4. Bűn-Cyt (Szekszárd, 1999)
C - Csicsóhagymás (román: Hăşmaşu Ciceului) - Csicsóholdvilág (román: Ţapu, német: Abstdorf, Appesdorf, szász: Apesdorf) - csicsóka, árparépa, csicsórépa, földi alma (Helianthus tuberosus) - Csicsóka (szlovák: Čičava)
583 (a közig.-ilag hozzá tartozó lakott helyekkel együtt 4777, 1992). Vallás: g.kel.: 1205, izr.: 164 (1900), g.kel.: 1052 (1992). Határa: 4183 kh (1900). - 1919-ig a Dési járáshoz tartozott, körjegyzősége Baca kö.-ben volt. Határából 921 kh osztatlanul a volt úrbéreseké, 351 kh a nagybirtokosoké (1909). A 13. sz. végén épített Csicsó várának romjai a Magura-hegyen, Csicsóújfalu és Csicsómihályfalva között láthatók. Csicsóhagymás (román: Hăşmaşu Ciceului): falu az Erdélyi-medencében, a Szamos-mentidombság É-i részén, Bethlentől Ny-ÉNy-ra. - 1919-ig Mo. (Szolnok-Doboka vm.), 1919-től Románia része, 1940-1944 között ismét Mo.-hoz tartozott. - L: 495, ebből 482 rom. (1900), 584 (1941), 330 rom. (1992). Vallás: g.kel.: 470 (1900), g.kel.: 297 (1992). Határa: 1818 kh (1900). - 1919-ig a Dési járáshoz tartozott, körjegyzősége Retteg kö.-ben volt. 1967-től közig-ilag Fejérhöz (Uriu) tartozik. Határából 195 kh osztatlanul a volt úrbéreseké, 377 kh a nagybirtokosoké (1909). Ortodox (g.kel.) fatemploma a 18. sz. elején épült. Csicsóholdvilág (román: Ţapu, német: Abstdorf, Appesdorf, szász: Apesdorf): falu az Erdélyimedencében, a Küküllők dombságán, a Nagy-Küküllő partján, Medgyestől DNy-ra. 1919-ig Mo. (Alsó-Fehér vm.), 1919-től Románia része. L: 1080, ebből 695 rom., 372 n. (1900), 1248 (1941), 815, ebből 648 rom., 129 n. (1992). Vallás: ev.: 370, g. kat.: 352, g.kel.: 343 (1900), ev.: 134, g.kel.: 619 (1992). Határa: 4395 kh (1900). - 1919-ig a Balázsfalvi járáshoz tartozott, körjegyzősége Sárostély kö.-ben volt. 1967-től közigilag Mikeszászához (Micosasa) tartozik. Határából 689 kh a kö. és osztatlanul a volt úrbéresek, 1260 kh az itt lakó gr. Teleki László, 711 kh más nagybirtokosok tulajdona (1909). Szász ev. vártemploma gótikus stílusban a 14-16. sz.-ban épült; 1838-ban átépítették. csicsóka, árparépa, csicsórépa, földi alma (Helianthus tuberosus), a fészkesek (Asteraceae, Compositae) családjába tartozó évelő növény. Gumója állatok takarmánya és gyógynövény, leveles szára besilózva silónapraforgóhoz hasonló értékű takarmányt ad. Az organikus gazdálkodás (biogazdálkodás) számára is fontos növény. Mo.-on már a burgonya előtt, a 17. sz.ban ismerték, s főként Ó-Dunántúlon termesztették. A két vh. között 200-300 ha-on, az 1950-es években 1500 ha körüli területen termelték, majd az 1960-as évektől termőterülete egyre csökkent. Föld alatti részei: a gyökérzet, a hajtás eredetű sziólók és az azon kifejlődő gumók. Gyökérzete jól fejlett, a körte, tojásdad, orsó és szabálytalan alakú gumók színe változó (fehéressárga, rózsa Csicsóka szín, piros, esetleg lilás, kék, a fényen megzöldül). A föld feletti szára 100-400 cm-re nő meg, érdes. A váltakozó állású levelek szíves vállúak, tojás alakúak, fűrészelt szélűek, a felsők keskenyebbek, lándzsásabbak. Virágai fészkes sátorvirágzatot alkotnak, átmérőjük 8-10 cm, sárgák. Magot csak ritkán köt. Szárazságtűrő, de nyirkosabb talajon is jól fejlődik, néhány napos vízborítást károsodás nélkül elvisel. Talajban nem válogat, gyenge homokon is megterem. Nagyobb gumóhozamra a jó erőben lévő, humuszban gazdag, laza vályog- vagy barna homoktalajokon lehet számítani. Fény- és hőigénye nagy. Külterjesen termesztve 5-10 évig marad egy helyben, belterjes kultúrában 3-5 (vagy 2) éves vetésforgóban termesztik. Kapás növények után célszerű termeszteni. Telepítés előtt 30-40 t/ha istállótrágyát adnak. Gumónyerésre a bakhátas művelés a célszerű, zöldtömeg-hasznosítás esetén pedig a sima felület. A vetőgumókat márc. közepén (lazább talajokba esetleg ősszel is) ültetik 8-10 cm mélyre. Tőtávolság: 40-50 (60) cm, sortávolság 50-70 (60) cm. Tenyészideje 68-140 nap. A frissen szedett gumókat prizmákba rakják (talajban is átteleltethető). A várható termés külterjes gazdálkodás esetén 7-10 t/ha, belterjes művelés esetén 60 t/ha. A sárgás gumójú fajták hozama nagyobb, de a lila gumójúak ellenállóbbak a fehérpenészes rothadással szemben. Tárolás alatti legveszedelmesebb betegsége a fehérpenész. Termesztése kettős hasznosítás esetén kifizetődő. Gyógynövény: Inulin(szénhidrát-) tartalmú gumója a drog. Összes szénhidráttartalma kb. 18%. Az inulinból nyert fruktóz (gyümölcscukor) fontos tápanyag, cukorbetegek is fogyaszthatják. Édes-, szesz- és gyógyszerip. alapanyag. Az ipar frissen dolgozza fel. Szörpöt is készítenek belőle. Betegségei: napraforgó peronoszpóra, fehérpenész, a lisztharmata. Kártevői: drótférgek (pattanóbogarak lárvája), cserebogár (pajor), bagolylepkék hernyói, mezei egér, rágcsálók, vadak. Nemesítése: Tájfajtáit (Napkori, Baktalórántházi) termesztik. Az utóbbi években megindult nemesítésének célja a gumótermés növelése, a beltartalmi érték javítása, kedvezőbb gumóalak stb. Minősített gyógynövényként termesztett fajtája a Bandi 3 és a Bükki 20. Irod.: Molnár László: A csicsóka termesztése és hasznosítása. (Bp., 1990); Vadon termő és termesztett gyógynövények. Szerk. Bernáth Jenő. (Bp., 1993): Csicsóka (szlovák: Chcává): falu a K-Szlovákiai-alföld ÉNy-i részén, a Csicsóka patak partján, Varannótól ÉNy-ra. 1919-ig Mo. (Zemplén vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 244, ebből 213 szt., 31 magyar (1900), 438, ebből 221 szt. (1930), 732, ebből 490 szt., 241 cigány (1991). Vallás: r. k.: 80, g. kát.: 159 (1900), r. k.: 202, g. kát.: 411, ev.: 7 (1991). Határa: 918 kh (1900). 1919-ig a Varannói járáshoz tartozott, körjegyzősége Varannón volt. Lakosai erdőgazdálkodással, fuvarozással, faszénégetéssel foglalkoztak. A 20. sz. második felében az 1959-ben alakult tsz, amint Hencfalva, Őrmező, Varannó és Kassa vállai biztosítottak mint