Révai Új Lexikona 9. Gym-Hol (Szekszárd, 2002)
H - Hallókövek, otolithok - Hollóssy Ferenc, vízügyi mérnök - halloysit, Al2Si2O3(OH)4 - Halm Tibor, orvos, fül-orr-gégész - Halmágy (német: Halmagen, román: Hălmeag)
345 hallókövek, otolithok: a halak belső füljárataiban képződő, kisméretű (0,5-15 mm), párosan megjelenő meszes képződmények, amelyek az egyensúlyozást és a hallást segítik elő. Három típusuk van: saccularis, utricularis és lagenalis Morfológiai megjelenésük fajra jellemző, határozásra leginkább a saccularis ~ alkalmasak. Jellemző a körvonal, amint a ventrális elemek mérete és lefutása. Anyaga CaCo3, leggyakrabban aragonit. Az aragonittal felváltva, koncentrikus gyűrűkben rakódik le egy speciális rostos protein, az otolin. A gyűrűk éves, havi és napi periodicitást mutatnak. A fosszilis anyagban is fontos szerepet játszanak a csontoshalaktól származó elmeszesedett, amelyek a váz legellenállóbb részeként gyakran fordulnak elő az üledékben szétszóródva. Alakjuk nemzetségre vagy fajra többé-kevésbé jellemző, de a fosszilis alakok hovatartozását sokszor nehéz megállapítani. Tanulmányozásuk a mikropaleontológia körébe tartozik. Az Ipolydamásd melletti középső-miocén homokos lelőhelyről 19 taxont említettek, amelyek között a part közeli, sekélytengeri fajok dominálnak (pl. Gobius, Diaphus, Trisopterus). A hasonló korú bükkmogyorósdi lelőhelyen viszont a mélytengeri halak uralkodtak, a fajok aránya elérte a 98%-ot. A faji összetétel mindkét helyen szubtrópusi éghajlatra utal. Hallóssy Ferenc (1880. dec. 31. Bp. - 1970. jan. 17. Bp.): vízügyi mérnök. A József Műegyetem mérnöki karán végzett (1913). Kolozsvárott kultúrmérnök (1913-1914), az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914-1918), a Bp.-Csepeli Nemzeti Szabadkikötő kormánybiztossága építésvezetője (1918-tól). A II. vh. után a Földművelésügyi Min. (FM) Vízügyi Műsz. Főoszt. Halászati Ügyoszt. mérnöke, ker.-i felügyelője, a Tervezési és Építési Oszt. vezetője és a vízügyi szolgálat vezetője (1945-1948), a Mélyépítési Tervező Int. (1948), az Építéstud. Int. Mélyépítési Csoport, majd a Magasépítészeti Szerkezeti Oszt. tud. munkatársa (1949-1960). A Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. Vízépítési Főoszt. külső szakértője (1966-tól). Vízügyi tervezési és építési kérdéseken (csatornák, kikötők stb.) kívül a műtárgyak alapozásának problémáival (öblítéses süllyesztési eljárás), halászati és haltenyésztési kérdésekkel is fogl. Kezdeményezte az Alföld korszerű öntözését. A II. vh. után az újjáépítés irányítója. Jelentős szerepet játszott a siófoki vízlépcső munkálataiban, amely megoldotta a Balaton vízszintszabályozását (1947). Részt vett a Duna-Tisza-csatorna építésének előkészítésében. F. m.: Gondolatok és javaslatok az Alföld problémája és a Duna-Tisza csatorna megoldásához. Filep Lajossal. (Vízügyi Közlemények, 1932); Halászat. (A kultúrmérnöki intézmény hat évtizede. Bp., 1940); A Duna-Tisza csatorna. A csatorna története és irodalma. Lampl Hugóval. (Bp., 1947); Mélyépítési műtárgyak építése öblítéses süllyesztéssel. (Vízügyi Közlemények, 1969). Halmágy írod.: Lászlóffy Waldemár: H. F. (Vízügyi Közlemények, 1970); Szíjgyártó Zoltán: Megemlékezés H. F.-ről születése 100. évfordulóján. (Hidrológiai Tájékoztató, 1990). halloysit, Al2S120g(OH)4 .Omalius d'Halloy belga geológusról:»: a kaolinfélék csoportjába tartozó agyagásvány. Fehér, agyagszerű vagy földes tömegeket alkot. Henger alakúra összekunkorodó lemezeket formáló kristályai igen aprók. Felszíni vagy felszín közeli körülmények között keletkezik. Más agyagásványokkal fordul elő. Hidrotermás (forró vízzel való érintkezés hatására bekövetkező) ércesedések kísérője a Mátrában (Gyöngyösoroszi, Parádsasvár) és a Zemplénihg.-ben (Telkibánya), de a legnagyobb mennyiségben agyagokban jelenik meg a Tapolcai-medencében (Lesenceistvánd), a Keszthelyi-hg. DNy-i peremén (Cserszegtomaj), a Ny-i-Cserhátban (Felsőpetény) és a Bükk DNy-i lábainál (Eger-Felnémet). A kerámiagyártás egyik fontos alapanyaga. Halm Tibor (1910. febr. 2. Zsombolya - 1992. okt. 31. Bp.): orvos, fül-orr-gégész. A Pázmány Péter Tudományegyetemen ált. orvosi okt. szerzett (1935), fogorvosi (1935), fül-orr-gégész (1940), repülőorvosi szakvizsgát tett (1970), az orvostudományok kandidátusa (1956), doktora (1974). Hivatásos honvédorvosként Paiscsabán, Szegeden, Hajmáskéren szolgált (1938-1941), a bp.-i Repülőorvosi Kft. és Vizsgáló Int. szakorvosa (1941-1944), a II. vh.-ban a Légierőknél zászlóalji eü.-i szolgálatot teljesített, angol hadifogságban volt (1944-1946). A II. vh. után a Repülőorvosi Int. szakorvosa (1946-1951) orvos őrnagyi (1947— 1951), majd alezredesi rangban (1951-től). A Repülőkórház Fül-Orr-Gégészeti Oszt. osztályvezető főorvosa (1951-1952), a Repülőeü.-i Oszt. Magassági Állomásának vezető főorvosa (1952- 1965), a Közlekedés- és Postaügyi Min. Légügyi Főigazg. Repülőel.-i Oszt. osztályvezető főorvosa (1965-1970). A Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. a BOTE-n Germán Tibor tanársegéde (1948-1950). A Légierők első fül-orr-gégész szakorvosa. Repülés- és hallásélettannal, Békésy György munkatársaként elsősorban hallásvizsgálattal, fiziológiai akusztikával fogl. Nevéhez fűződik a mo.-i repülőgép-vezetői kiképzés fül-orr-gégészeti és audiológiai megszervezése, az első m. speciális hallásvizsgáló szoba létesítése. F. m.: Bevezetés a physiologiai akusztikába. (Bp., 1943); Hallásvizsgáló kamra. (Orvostudományi Közlemények, 1944); A repüléssel kapcsolatos fül-orr-gégészeti problémák. (Honvédorvos, 1951); Physiologiai akusztika. Monográfia. (Bp., 1954); Akusztikai trauma. Kand. értek. (Bp., 1955); Hallástan. Monográfia. (Bp., 1963); A repüléssel járó fül-orr-gégészeti foglalkozási ártalmak. (Fül-Orr- Gégegyógyászat, 1963); A labyrinth mechanophysiologiájának közlekedésélettani elemzése. Doktori értek. (Bp., 1973); Hălmăgel —Kishalmágy Hălmăgiu —Nagyhalmágy Halmeag —Halmágy Halmágy (német: Halmagen, román: Halmeag): falu az Olt folyó jobb partján, 1919-ig