Révai Új Lexikona 5. Cza-D (Szekszárd, 2000)
D - Dorogi Imre, festőművész - Dorogi Imre, mezőgazdasági mérnök, agrokémikus - Dorogi Márton, pedagógus, etnográfus
Doroghy 696 templom. A falu közp.-ja palóc építészeti hagyományt őriz. Doroghy Miklósné —■Fehér Zsuzsa, D. Dorogi Imre (1890. febr. 17. Kisújszállás - 1976. jan. 29. Szeged): festőművész. A M. Képzőművészeti Főisk.-n Balló Ede és Révész Imre növendékeként művész-rajztanári oki. szerzett (1913), Olaszo.-ban volt tanulmányúton (1913- 1914). Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914-1918), rajztanárként tevékenykedett Szegeden. Nyaranta a kecskeméti művésztelepen dolgozott Révész Béla mellett (1925-1930). Az alföldi tájat és embert, amint a Tiszát ábrázolta főként naturalisztikus felfogásban. Az 1930-as években több nagyméretű, egyházi témájú képet is festett. Szeged V.-i Tanács alkotói díja (1954, 1961, 1970), a XVI. Szegedi Nyári Tárlat fődíja (Dózsa c. festményéért, Szeged, 1973). Kiállításai: önálló: Szegedi Múz. (1942); Gyűjteményes (Móra Ferenc Múz. Képtára, Szeged, 1959,1970); Bartók Béla Műv. Közp. (Szeged, 1970); Móra Ferenc Múz. Kupolaterme (Szeged, 1975); csoportos: Vidéken élő képzőművészek kiállítása (Ernst Múz., 1954, 1957); Szegedi Művészek retrospektív tárlata (Móra Ferenc Múz. Képtára, Szeged, 1958); Alföld a festészetben (Műcsarnok, Bp., 1959); Szegedi képzőművészek tárlata (MNG, Bp., 1967); Vásárhelyi Őszi Tárlat (Tornyai János Múz., Hódmezővásárhely, 1973); Szegedi Nyári Tárlat (Móra Ferenc Múz. Képtára, Szeged, 1975); Emlékkiállítás (Móra Ferenc Múz., Szeged, 1975). Irod.: Szelesi Zoltán: D. I. Kát. (Szeged, 1959); Winkler László: D. I. Kát. (Szeged, 1970); Pogány Ö. Gábor: D. I. gyűjteményes kiállítása. (Művészet, 1970); Laczó Katalin: D. I. (Szeged, 1980); Laczó Katalin: D. I. (Szeged, 1998). Dorogi Imre (1934. okt. 28. Reformátuskovácsháza, 1997. júl. ): mezőgazdasági mérnök, agrokémikus. A Debreceni Mezőgazdasági Akad.-n (1954-1955), a BME Vegyészmérnöki Karán tanult (1960-1961). A GATE Agronómiai Karán mezőgazdasági mérnöki okt. (1959), a GATE Mérnöktovábbképző Int.-ében mezőgazdasági szaktanári oki. (1964), a GATE-n agrokémiai-talajtani szakmérnöki oki. szerzett (1965), doktorált (1963), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1972). A MÁV Hídépítő Nemzeti Váll. lakatosa (1950-1952), a Bp.-i Moziüzemi Váll. mozigépésze (1952-1954), az Isk. Szemléltető Eszközök Int.-e Biol. Oszt. vezetője (1959-1960), a Mosonmagyaróvári Agrártud. Főisk., ill. az ATEK Mezőgazdaságtud. Kar Földművelési és Növénytermesztéstani Tanszék tud. segédmunkatársa (1961-1963), tud. munkatársa és az Izotóplaboratórium vezetője (1963-1970), egy. docense (1970-1974), a Bábolnai Kukoricatermelő Közös Váll. fejlesztési ig.-ja (1974), a Boscoop Közös Váll. fejlesztési főmérnöke (1975), a dunavarsányi Agrokémiai Szolgáltató Közös Váll. ig.-ja (1976-1978), az MTA-TMB szaktitkára (1978-1984), a GATE Növénytermesztési Int. tanszékvezető egy. tanára (1984—1997), egyúttal a BMG Agrár-Kutató-Fejlesztő Közös Váll. (1987— 1992) és az Ardex Biotermelő Rt. vezérigh.-e (1991-1992). A BME Vegyészmérnöki Kar Szerveskémiai Technológiai Tanszék c. egy. docense (1975-1984). A talajerő-gazdálkodás elméleti és gyakorlati kérdéseivel fogl., az egységes orsz. karbamidos műtrágyázási és tartamkísérletek vezetője. Jelentős eredményeket ért el a karbamid talajban való átalakulásának, nitrogéntartalmának beépítése, ill. feltételezett károsító hatásának vizsgálata terén. Részt vett és jelentős szerepet játszott a hígtrágyázásos rendszerek orsz. programjának kialakításában, kisközép- és nagyüzemi biogáztelep-rendszerek létesítésében, talajművelő gépek energetikai és agronómiai minősítésében. - A Biokultúra Egyesület és a Nemzetk. Biogazdasági Szövetség tagja (1988-tól), a Bioclub Egyesület ügyvezető elnöke (1990-től). - A Mosonmagyaróvári Gazda (1960-1970) és a Kukorica c. szaklap szerkesztőbiz.-ának tagja (1972-1975). F. m.: A karbamidos levéltrágyázás hatása a gyepek és silókukorica termésének mennyiségére. Egy. doktori érték. (Gödöllő, 1963); A szervestrágyázás néhány nagyüzemi kérdése. (Mosonmagyaróvár, 1964); Öntözéses kísérletek műtrágyával kiegészített szeszgyári szennyvízzel. Többekkel. (Mosonmagyaróvár, 1968); A karbamid, mint alaptrágya és hatása a növényekre. Kand. értek. (Mosonmagyaróvár, 1971); Műtrágyázás karbamiddal. Többekkel. (Bp., 1973); Hígtrágya kezelése és mezőgazdasági hasznosítása. (Bp., 1977); A műtrágyák száraz keverése. Sipos Jánossal. (Bp., 1978; 2. kiad. 1980); Agrokémiai társulások és telephelyeik kialakítása. Hajagos Antallal, Sipos Jánossal. (Bp., 1980); Korszerű beruházás-előkészítési módszerek az élelmiszergazdaságban. Rott Nándorral. (Bp., 1981); A fűszerpaprika fajták tápanyagellátása műtrágyák száraz keverésével. (Bp.-Kalocsa, 1982); Az innovációs folyamat és irányítása. Rott Nándorral. (Bp., 1985); A növénytermesztés forradalma 1950-1980 között. Többekkel. (Bp., 1986); Földműveléstan. Egy. jegyz. (Gödöllő, 1989); Biogazdálkodás, környezetvédelem. Többekkel. (Bp., 1991); Dorogi Márton (1911. szept. 11. Szerep -1980. nov. 10. Püspökladány): pedagógus, etnográfus. Apját ötéves korában vesztette el, tizenöt éves koráig a kecskeméti árvaházban nevelkedett, a Debreceni Ref. Tanítóképző Int.-ben tanítói okr. szerzett (1932). Püspökladányban és Hajdú, ill. Hajdú-Bihar m.-i falvakban tanító (1932-től), egyidejűleg szakfelügyelő is (1958-tól). Fiatal korától kezdve nagyarányú néprajzi gyűjtőtevékenységet folytatott. Etnográfusként elsősorban az állati termékek népi feldolgozása, a bőrruházat, a szűcsmesterség, amint a lakodalmi színjátszás kérdéseivel fogl. Kéziratainak egy részét a M. Néprajzi Múz. Etnológiai Adattára őrzi, többi része a püspökladányi, a hajdúsági, a szolnoki, a békési múz.-okban, ill. közgyűjteményekben található. Püspökladányért Emlékplakett (1980). F. m.: A püspökladányi földosztás. (Válasz, 1948); A juhbőr népi kikészítése és felhasználása a Hajdúságban és a Nagykunságban. (Ethnographia, 1956); Adatok a szarvasi szűcsmesterséghez. (Gyula, 1960); Népi bőrkikészítés a Nagykunságban. (Jászkunság, 1956); A bunda. Adatok a nagykunsági népviselethez. (Jászkunság, 1958); Bőrből készült népi dohánytartók. (Bp., 1958); A kunsági kis-