Révai Új Lexikona 8. Gal-Gyi (Szekszárd, 2001)

G - Gulyás Pál, hidrobiológus - Gulyás Sándor, festőművész - Gulyás Sándor, biológus

Gulyás 754 fé. Tanulmányok. Vál., jegyz. Guylás Klára. Bev. Lisz­­tóczky László. (Bp., 1993). „...ha a szándék és a lélek ele­gendő..." G. P. és Illyés Gyula levelezése. 1931-1944. Közreadja Gulyás Klára, Illyés Mária. (Hitel, 1997-1998). Irod.: Németh László: Misztikus ünnepi asztal. (Napke­let, 1928. 18.); Babits Mihály: Könyvről könyvre. (Nyu­gat, 1934. 22.); Szabó Dezső: Lélek az erdőben. (Szabó Dezső Füzetek, 1935. 8.); Tóth Béla: G. P., a költő. (Protes­táns Szemle, 1938. 5.); Baránszky Jób László: G. P. össze­gyűjtött versei alkalmából. (Sorsunk, 1943); Vajda Endre: Az Alföld csendjében. G. P. összegyűjtött versei. (Magyar Csillag, 1943. 15.); Hankiss János: Hárfa homokon. (For­rás, 1944); Vass Péter: Katolikus Debrecen ébresztője. G. P. halálára. (Új Élet, 1944. 7-8.); Balogh László: G. P. (Ván­dortűz, 1947); Juhász Géza: G. P. (Építünk, 1954); Kerényi Károly: Kiadatlan G. P. költemények és levelek. Halálá­nak tizedik évfordulójára. (Látóhatár, 1954); Németh László: G. P. szobájában. (Debrecen, 1956); Vihar Béla: G. P. válogatott versek. (Könyvbarát, 1957); Kiss Tamás: G. P. újra él. Válogatott versei margójára. (Hajdú-Bihari Napló, 1957. 93.); Szíj Rezső: Húsz éve jelent meg „Az Alföld csendjében". Emlékezés G. P.-ra. Adalékok élet­művéhez. (Alföld, 1963); Pomogáts Béla: G. P. irodalmi elvei. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1966); Németh László: Debrecen költője. (Alföld, 1969); Juhász Izabella: G. P. Bibi. (Debrecen, 1971); Demény János: G. P. levelei. (Studia Litteraria, 1972); Kiss Tamás: Fákon át Hádész kapujáig. G. P. költői világa. (K. T.: Árkádiában éltünk. Bp., 1975); Hubay Miklós: Debrecen és Európa költője. Még egyszer G. P.-ról. (magyar Nemzet, 1979. nov. 11.); Pomogáts Béla: A tárgyias költészettől a mitologizmusig. (Bp., 1981); Kardos László: Harminchárom arc. (Bp., 1983); Tandori Dezső: Az időben hallatszó dobbanások. G. P. költészetéről. (Alföld, 1984); Borbély Sándor: A köl­tő G. P. érkezése. (B. S.: Tájékozódás. Bp., 1986); Tóth Endre: Kortársaink, barátaink. Tizenkét debreceni port­ré. (Debrecen, 1986); Hamvas Béla: Költők sorsa Debre­cenben. G. P. könyve. (Polisz, 1989); Hubay Miklós: Párosverseny. (Lyukas Óra, 1992); Vajda Endre: G. P. Ha­lála negyvenedik évfordulóján. (V. E. válogatott írások. Bp., 1994); Bakó Endre: G. P. viága. Monográfia. (Debre­cen, 1999); Pomogáts Béla: A kert és a mítosz. Motívu­mok G. P. költészetében. (Alföld, 1999); Lisztóczky Lász­ló: A mesebeli hattyú fogságában. Tanulmányok és könyvismertetések. (Gyöngyös, 2000); Szuromi Lajos: G. P. verseléséről. (Irodalomtörténet, 2000); Pomogáts Béla: Csokonai és Juhász Ferenc között. Száz éve született G. P. (Irodalomtörténet, 2001). Gulyás Pál (1939. márc. 2. Csorvás): hidrobio­­lógus.­­ A KLTE TTK-n biológia-földrajz szakos tanári oki. szerzett (1962), doktorált (1967), a bio­lógiai tudományok kandidátusa (1981).­­ A Víz­gazdálkodási Tud. Kat. Int. (VITUKI) Vízminő­ségvédelmi Int. Hidrológiai Oszt. kutatóbiológu­sa (1962-1968), tud. munktársa (1969-1981), tud. főmunkatársa (1982-1986), tud. tanácsadója és osztályvezetője (1986-tól).­­ Tud. pályafutásának kezdetén szennyvíztisztító berendezések bioló­giai és toxikológiai vizsgálatával fogl. Később ér­deklődése a felszíni vizek zooplankton-, ill. szap­­robiológiai kutatása felé fordult, elsősorban a Ve­lencei-tóban előforduló planktonrákok vízvéde­lemben játszott szerepének a tisztázása terén ért el jelentős eredményeket. Az utóbbi években a felszíni vizek eutrofizálódásával és a mo.-i vízfo­lyások vízminősítés célú biomonitorozó rend­szerének a kidolgozásával fogl.­­ Állami Díj (a vízminőség módszertanának, eszköz- és infor­máció-hátterének fejlesztésében kifejtett mun­kásságáért 1988). F. m.: Toxikológiai vizsgálatok a Knopp-féle A-Z teszt módszer alkalmazásával. Egy. doktori értek. (Debrecen, 1966); Zooplankton vizsgálatok a Velencei-tóban. (Bp., 1972); Az ágascsápú rákok [Cladocera] kishatározója. (Bp., 1974); A Crustacea plankton szerepe és produkciója a Velencei-tóban. Kand. értek. (Bp., 1980); Vízfolyások környezetbe illeszkedő szabályozása. (Bp., 1989); A víz­építési tevékenység vízi ökoszisztémákra gyakorolt ha­tása. (Vízügyi Közlemények, 1994); Szaprobiológiai indi­kátorfajok jegyzéke. (Vízi Természet- és Környezetvéde­lem, 1998). Gulyás Sándor (1889. dec. 23. Büdszentmihály - 1974. dec. 10. Bp.): festőművész.­­ AM. Képző­­művészeti Főisk.-n Hegedűs László tanítványa, majd a kecskeméti és a szolnoki művésztelepeken képezte tovább magát. Tanulmányúton járt Olaszo.-ban, Görögo.-ban és Töröko.-ban.­­ 1920- tól kiállító művész, elsősorban tájképeket bibliai és történeti tárgyú festményeket, akvarelleket fes­tett.­­ A Munkácsy-céh alapító tagja, M. Képző­művészek Egyesülete Festő Szakoszt.-ának elnö­ke (1937-1938),­­ Pállik-díj (1930), M. Képzőmű­vészek Egyesületének Ezüst Érme (1934), Halmos Izor-életképdíj (1942). F. m.: Zsuzsanna a fürdőben (1920); Csorvási major (1929); Talyigások (1930); Szénahordás (1932); Szent Im­re (a Regnum Marianum-templom oltárképe, 1932); Ha­zafelé (1937); Pozsony (1938); albuma: Gulyás képei. 30 művének reprodukciójával. (Bp., 1925). Irod.: G. S. (Magyar Nemzet, 1974. dec. 20.). Gulyás Sándor (1933. ápr. 9. Köröstarcsa), bio­lógus.­­ A Szegedi Tudományegyetemen bioló­gia-kémia szakos tanári oki. szerzett (1956), dok­torált (1961). Gödöllőn méhészmesteri képesítést szerzett (1961), a biológiai tudományok kandidá­tusa (1971), habilitált (1995).­­ A szegedi Ságvári Endre Gimn. (1956-1957), a szegedi Tömörkény István Gimn. (1957-1958), a Szegedi Tanítóképző Int. tanára (1958-1960), a Szegedi Tudományegye­tem, ill. a JATE TTK Növénytani Tanszék tanárse­géde (1961-1962), egy. adjunktusa (1963-1969), egy. docense (1970-től), tanszékvezetője (1982- től), közben a TTK dékánhelyettese (1979-1982).­­ A mo.-i virágos növények florális és extraflorális nektáriumainak morfológiájával, anatómiájával, produkciójával fogl., nevéhez fűződik a mo.-i nektárbiológiai kutatások elindítása. Vizsgálta még a mp.-i kender minőségét, új eljárást dolgo­zott ki az őszibarack szálvesszős metszéssel való termesztésére. - Az MTA Botanikai Biz. tagja, a Növényanatómiai Albiz. elnöke (1988-tól). - Já­vorka Sándor-díj (1990), Bessenyei György-em­­lékplakett (1992). - Az Acta Biologica Szegediensis (1982-től), a Tiscia (1983-1990), a Méhészet szer­­kesztőbiz.-ának tagja (1984-1986), a Botanikai Köz­lemények szerkesztője (1988-1996).

Next