Révai Új Lexikona 11. Kad-Kla (Szekszárd, 2004)

K - Kada Elek, politikus - Kada Istvánné, Beller Erzsébet, népi iparművész, hímző - Kada Júlia; Kriksz, műfordító, kritikus, szerkesztő - Kada Lajos, r. k. érsek, diplomata - Kadács (1905-ig Nagy- és Kiskadács, román: Cadaciu, 1966-tól Cadaciu Mare) - Kádár (román: Cadar)

5 Kada Elek (1852. máj. 2. Kecskemét - 1913. jún. 24. Kecskemét), politikus. A kecskeméti és a pozsonyi jogakad.-n tanult, majd Bp.-en ügyvédi vizsgát (1875), vasúti szakvizsgát tett (1884). A pesti, ill. a bp.-i polgármesteri hiv. fogalmazója (1872-1875), Kecskeméten ügyvéd (1875-1878), közben részt vett a Függetlenségi Párt újjászervezésében (1876). Függetlenségi Párti programmal ogy.-i képviselő (Kecskemét, 1878-1884). Az Osztrák-M. Államvasutak tisztviselője (1884— 1891), a MÁV titkára és h. szakosztályfőnöke (1891-1897), Kecskemét polgármestere (1897- 1913). Polgármestersége alatt látványos fejlődésen ment keresztül a v. Számos új városszabályozási, közműv. és oktatásfejlesztési tervet dolgozott ki. Birtokszerzéssel növelte a v. vagyonát (Szentlőrinc, Szentkirály), ekkor jöttek létre Hetényegyháza, Árpádszállás, Monostorfalva, Kadafalva nevű városrészek. Konzerv- és gyufagyárat létesített, elkészítette a v. ált. rendezési tervét (1897-1898), a v. első sugárútját, a Rákóczi utat (1903), ekkor épült a Cifrapalota, továbbá a törvényszék, a Leszámítoló Bank és a Kaszinó épülete. Nevéhez fűződik a v.-i könyvtár, a Kecskeméti Művésztelep létesítése, megkezdte a v. régészeti feltárását, az első régészeti leletekből létesült a v.-i máz. Segítette a homoki gyümölcs- és szőlőtelepítést, a barack meghonosítását. A Kecskemét c. lap társszerkesztője. F. m.: A vasutak keletkezése és fejlődése. I—II. Kárpáti Jánossal. (Bp., 1891); A darázs mérge. Reg. (Bp., 1893); Magyar történeti album a nép számára. I—al. (Bp., 1894- 1896); A tárogató. Színmű. (Kecskemét, 1909). Irod.: K. E. (Magyar Alföld, 1913); Székelyné Körösi Ilona: K. E. polgármestersége. (Kecskeméti Szemle, 1986). Kada Istvánná, Beller Erzsébet (1904 Mezőkövesd): népi iparművész, hímző. Édesanyjától tanulta a matyó hímzést. A mezőkövesdi hímzőasszonyok Kis Jankó Borit követő nemzedékének jeles képviselője. Népművészeti tevékenysége a Matyó Népművészeti és Házap. Szöv.-ben teljesedett ki; a szöv. alapító tagja. A matyó hímzésstílus rétegei közül a gyapjúval hímzett lepedők, kötények öltéstechnikáit, motívumkincsét és színezését újította fel. Lapos öltéssel, „borsókás" és „subrikás" technikával, sőt néha maga által kitalált öltésmóddal is gazdagítja hímzéseit. Munkái matyó gyűjteményekben és a kecskeméti Népi Iparművészeti Múz.-ban láthatók. Népi Iparművész (1955), a Kis Jankó Bori Orsz. Hímző Pályázat Kis Jankó Bori-díja (1964,1966), a Népművészet Mestere (1968). Kada Júlia: Kriksz (1939. dec. 24. Bp.): műfordító, kritikus, szerkesztő. - Az ELTE BTK-n m.-angol szakos tanári oki. szerzett (1964). - A M. Televízió Irodalmi és Drámai Oszt.-ának szerkesztője (1964-1966), a The New Hungarian Quarterly (1967-1969), az Élet és Irodalom munkatársa (1973), a Nagyvilág rovatvezetője (1973- 1994). A The Hungarian PEN c. kiadvány szerkesztője. Műfordítóként elsősorban kortárs angol és amerikai műveket, népszerű bűnügyi regényeket és lektűrt tolmácsolt. AM. PEN Klub titkára (1966-1976). Kádár F. m.: szerk.: A líra ma. Antológia. Vál. és szerk. (Bp., 1968); Huszonöt fontos angol regény. (Bp., 1996; 2. kiad. 1999); ford.: Anderson, E.: A megfigyelő nem lát semmit. Két világ naplója. (Bp., 1976); Gordimer, N.: Kései polgárvilág. Reg. (Bp., 1978); Hoyle, F.: Stonehenge-től a modern kozmológiáig. Tanulmányok. (Bp., 1978); Fitzgerald, P.: A könyvesbolt. A part mentén. Kisreg.-ek. (Bp., 1982); Segal, E.: Szerelmi történet. Reg. (Bp., 1982); Fitzgerald, P.: Emberi hangok. Reg. (Bp., 1983); Durrell, J.: Állatok az ágyamban. Reg. (Bp., 1985; 2. kiad. 2000); Segal, E.: Oliver története. Reg. (Bp., 1989); Marlow, T.: Schiele. Képes album. (Bp., 1992); Christie, A.: Miért nem szóltak Evansnak? Bűnügyi reg. (Bp., 1994; 2. kiad. 1998); Golding, W.: Papíremberek. Reg. (Bp., 1994); Christie, A.: Gyilkosság a csendes házban. Bűnügyi reg. (Bp., 1996); Jones, S.: A vérünkben van, amiről a gének mesélnek. Reg. (Bp., 1998); Jakes, J.: Titkos küldetés. Reg. (Bp., 2002); Kada Lajos (1924. nov. 26. Bp. - 2001. nov. 26. Bp.): r. k. érsek, diplomata. Az esztergomi (1942-1943), majd a bp.-i Közp. Papnevelőinkben tanult (1943-1946), a Collegium Germanicum Hungaricum növendékeként a római Gregoriană Egyetemen végzett (1951), közben pappá szentelték (1948), a római pápai diplomáciai akad.-n tanult (1955-1957), a római Lateráni Egyetemen egyházjogtud. doktori oki. szerzett (1957). Az Olaszok-ban élő m.-ok lelkipásztora (1951-1953), a Caritas Internationalis munkatársa (1953-1957), a vatikáni államtitkárság munkatársa (1957- 1959), az egyházi állam pakisztáni nunciatúrájának (1959-1962), skandináviai apostoli delegációjának munkatársa (1962-1964), a Vatikán NSZK- beli (1964-1971), argentínai nunciatúrájának diplomatája (1971-1975), egyúttal a Cor Unum Pápai Tanács munkatársa is (1971-1975). Costa Rica-i és salvadori nuncius (1975-1984), az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció titkára (1984-1991), majd németo.-i (1991-1995) és spanyolo.-i nuncius (1995-2000). II. János Pál pápa mo.-i látogatásakor a pápa kísérője és tolmácsa (1991). Tibidiai c. érsek (1980-tól). Kadács (1905-ig Nagy- és Kiskadács, román: Cadaciu, 1966-tól Cadaciu Mare): falu Székelykeresztúrtól ÉK-re. - 1919-ig Mo. (Udvarhely vm.), 1919-től Románia része, 1940-1944 között ismét Mo.-hoz tartozott. - L: 403, ebből 402 magyar (1900), 388 magyar (1941), 243, ebből 242 magyar (1992). Vallás: unit.: 343 (1900), ref.: 22, unit.: 358 (1941), 216 (1992). Határa: 1534 kh (1909). - 1919-ig kk. a Székelykeresztúri járásban, a siménfalvai körjegyzőségben. - 1885-ig unit., 1885-1916 között kö.-i, 1916-tól áll. elemi isk., 1919-ig gazdakör volt a faluban. Kádár (román: Cadar): falu Temesvártól DK- re. - 1919-ig Mo. (Temes vm.), 1919-től Románia része. L: 813, ebből 587 rom., 132 magyar (1900), 699 (1941), 304, ebből 299 rom. (1992). Vallás: g.kel.: 616, r. k.: 89 (1900), g.kel.: 270, pünkösdista: 33 (1992). Határa: 3940 kh, nagyobbrészt szántó (1909). - 1919-ig kk. a Buziásfürdői járásban. Körjegyzőségi székhely volt. Földterületéből 1724 kh dr. Duka Gézáé (1909).