Révai Új Lexikona 11. Kad-Kla (Szekszárd, 2004)
K - Kazovszkij, El (Elena) - Kázsmárk - Kázsmér István, jogász, közgazdász
Kazovszkij 436 1975), a DATE karcagi Talajművelési Kat. Int. tud. főmunkatársa (1976-1983) és a Savanyú Talajok Oszt. tud. osztályvezetője (1977-1983), a solymári Rozmaring Mgtsz tud. tanácsadója (1983— 1985). A GATE Nyíregyházi Mg.-i Főisk. Kar c. egy. tanára (1993. júl. 1-jétől). Talajfizikával, talajszerkezeti és vízgazdálkodási kérdésekkel, elsősorban a talajnedvesség és a talaj és a víz kölcsönhatásának komplex vizsgálatával fogl. A talajok szívóerejét vizsgáló —féle tenziométer, a talajszelvény természetes vízáteresztő-képességét feltáró —gravitációs módszer kidolgozója, ill. afféle mesterséges esőztető készülék és rétegindikátor feltalálója. Térképezési eljárást dolgozott ki öntözendő területek vízgazdálkodási kartogramjainak szerkesztésére. Jelentős részt vállalt az MTA Földrajztud. Kat. Int. geomorfológiai, ill. az Áll. Földtani Int. építésföldtani térképsorozatainak felvételezési és módszertani kidolgozásában. Számos szakfilmet is rendezett. F. m.: Új módszerek a talajnedvesség folyamatos mérésére. Kand. értek. (Bp., 1956); A talajnedvesség meghatározására szolgáló eljárások. (Talajfizika és talajkolloidika. Bp., 1957; németül Jena, 1962); Új módszer lejtős területek talajvédelmére. Pusztai A.-val. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1968); Talajtani laboratóriumok módszerkönyve. (Bp., 1980); Az esőszerű öntözés csapadékintenzitása és a talaj víznyelőképessége közötti összefüggés. Kocsis J.-vel. (Az öntözéses gazdálkodás újabb kutatási eredményei. Szarvas, 1988); Talajfizikai alapkutatások és azok alkalmazása. 1955-1992. Tud. tevékenység összefoglalása. Doktori értek. (Nyíregyháza, 1992). Kazovszkij, El (Elena) (1950. júl. 13. Leningrád): festőművész, díszlet- és jelmeztervező. A M. Képzőművészeti Főisk. Festő Szakán Kádár György és Kokas Ignác tanítványa (1970-1977). Derkovits-ösztöndíjas (1980-1983), a Smohay Alapítvány ösztöndíjasa (1982). Alosszabb tanulmányúton járt Vance-ban, a Károlyi-alapítványnál (1978). Festményeket, plasztikákat, díszletterveket, térbeli installációkat készít, performance-okat rendez. Festői világát a görög és egyéb archaikus mitológiákból merítő, visszatérő motívumok használata (Vénusz, Párkák, ciprusok, hegyek), az erőteljes kompozíciós készség, az intenzív színvilág jellemzi. Performancesorozatait (Dzsan-panoptikumok) szintén a görög mitológia világa inspirálta. Díszlet- és jelmeztervezőként elsősorban a győri Kisfaludy, a szolnoki Szigligeti, a bp.-i Katona József és a Pesti Színháznak tervezett. Munkácsy Mihály-díj (1989); Kossuth-díj (2002). Kiállításai: önálló: BME „E" Galéria (1975, 1977); Dózsa György Műv. Ház (Bp., 1977); Fiatal Művészek Klubja (Bp., 1977, 1979, 1983, 1985, 1986); Kertészeti Egyetem (Bp., 1978); Fészek Klub (Bp., 1978, 1989); MOM Műv. Közp. (Bp., 1978); Stúdió Galéria (Bp., 1979,1983); Szentendrei Műv. Közp. (1979); JATE Klub (Szeged, 1979); Pécsi Galéria (1981); Nádasdy-vár (Sárvár, 1981); Műcsarnok (Győr, 1982); Fényes Adolf Terem (Bp., 1984); Forr. Múz. (Szombathely, 1984); Ifj. Ház (Pécs, 1984); Third Eye Center (Glasgow, 1985); Liget Galéria (Bp., 1986); Bartók Béla Műv. Közp. (Szeged, 1986); Váci Mihály Műv. Közp. (Nyíregyháza, 1986); De Nieuwe Kerk (Amszterdam, 1987); Főv.-i Képtár (1988, 1993); Szombathelyi Képtár (1988); Janus Pannonius Múz. (Pécs, 1988); Galerie Kelly (Heidelberg, 1989); Artists' Space Gallery (New York, 1989); Sivatagi homokozó. X. (gyűjteményes, Bp., Műcsarnok, 1990); Sivatagi állomások. VII. (Bp., Fiatal Művészek Klubja, 1990); Várfok 14 Galéria (Bp., 1991-1998); M. Kulturális Közp. Szotyori Lászlóval (Moszkva, 1993); Purgatórium, XIII., XV. (Bp., Fészek Galéria, 1994; gyűjteményes, Bp., Csók Képtár, 1994) ; Galeriille Etaj 3 de la Teatrul National (Bukarest, 1995) ; M. Ház (Berlin, 1996); Róma-Európa (Róma, 1997); XO Galéria (Bp., 1997); Szinyei Szalon (Bp., 1998, 2000). F. m.: performance-ai: Dzsan-panoptikumok. I-XXXV. (1977-1995); albuma: Emeletes képek. (Bp., 2001). Irod.: K. E. festőművész kiállítása. Kat. Szerk. Jerger Krisztina, Wellmann Nóra. (Bp., 1984); Forgács Éva: K. E. (Bp., 1997); Keserű Katalin: Az emlékezés autonómiája. K. E. képei. (Új Művészet, 2000). Kázsmárk. kö. Borsod-Abaúj-Zemplén m.ben, a K-i-Csereháton, a Száraz-völgyben, a Vasonca patak partján, Szikszótól É-ÉK-re. L: 830 (1949), 850 (1990), 1005 (2001). Határa: 1245 ha (1984). Ebből 747 ha szántó, 140 ha kert, gyümölcsös, 168 ha rét, legelő. A kk. 1936-ban jött létre Alsó- és Felsőkázsmárk összevonásával a Szikszói járásban. Körjegyzőségi székhely volt, 1950- től önálló tanácsú kö., 1962-től az Encsi járásban. 1973-tól Halmaj köz-i közös tanács társköre, 1990- től önkormányzat irányítja. Jó minőségű talaja alkalmas a szántóföldi növénytermesztésre, legelői a juhtartásra. Jellemző a törpe- és a kisbirtok (1935). 1959-ben két tsz alakult, 1969-ben egyesültek, 1970-ben csatlakozott a halmajihoz. - Az 1970-1980-as években a lakosság egy része ingázó. - 1948-ig ref. elemi isk., majd ált. isk. volt, 1988-ban új ált. isk.-t építettek. - Villany 1939-től, vízhálózat az 1990-es évek elejétől van. - 14-15. sz.-i gótikus ref. temploma műemlék. A Péchykúria 1802-ben klasszicizáló stílusban épült, írod.: Kázsmárk. (Miskolc, 1993). Kázsmér István (1922. márc. 1. Kemecse): jogász, közgazdász. A Pázmány Péter Tudományegyetemen jogtud. doktori okt. szerzett (1946), összevont ügyvédi és bírói vizsgát tett (1955), a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1980). A Kereskedelem- és Szövetkezetügyi, ill. a Belkeresk. Min. Jogi Oszt. előadója, majd a Szervezési Oszt. osztályvezető-h.-e (1947-1963), a Belkeresk. Kat. Int. tud. osztályvezetője (1963-1966), a Keresk. Munka- és Üzemszervezési Int. ig.-ja (1966-1982). Keresk. váll.-ok szervezésével, fejlesztésével, váll.-ok marketingtevékenységének vizsgálatával fogl. Jelentős szerepet játszott az önkiszolgáló áruházak mp.-i bevezetésében, majd az ezzel összefüggő új típusú keresk. hálózatok kialakításában. - Hevesi Gyula-díj (1975). A Kereskedelmi Szervezés alapító főszerkesztője (1969-1975), a Kereskedelmi Szemle szerkesztője, szervezési rovatvezetője (1975-től). A Kirakat c. lap munkatársa (1957-1960).