Révai Új Lexikona 13. L-Mag (Szekszárd, 2004)

L - Lászlóffy Csaba, költő, író - Lászlóffy Woldemar; 1934-ig Böhm, építőmérnök, hidrológus

163 Lászlóffy modo-díj (1996); MŰRE Életműdíja (1996); Kos­­suth-díj (1998). F. m.: Hangok a tereken. Versek. (Bukarest, 1962); Színhe­lyek. Versek. (Bukarest, 1965); A levelek vándorlása. Gyermekversek. (Bukarest, 1965); Képeskönyv a vona­lakról. Versek. (Bukarest, 1967); Mekkora a kalapács? Gyermekversek. (Bukarest, 1967); Nyolc vidám legény­ke. Gyermekversek. (Bukarest, 1967); Héphaisztosz. Reg. (Bukarest, 1969); Szövetségek. Versek. (Kolozsvár, 1970); A hetvenes évek. Versek. (Bukarest, 1971); Papírrepülő. Reg. (Bukarest, 1973); Szabó Lőrinc költői helyzetei. Kis­monográfia. (Kolozsvár, 1973); A következő ütközet. Ver­sek. (Bukarest, 1974); Az ólomkatona hadifogsága. Reg. (Kolozsvár, 1975); A hétfejű üzenet. Versek. (Bukarest, 1976); Szigetvár lakatja. Elb.-ek. (Bukarest, 1979); ...hogy kitudódjék a világ. Vál. versek. (Bp., 1980); Harmatjáték. Gyermekversek. (Bukarest, 1980); Hol én, hol idegen. Vál. versek. (Bukarest, 1982); L. A. legszebb versei. (Bu­karest, 1984); Svájci határállomás. Elb.-ek. (Kolozsvár, 1984); Ledőlési határidő. Versek. (Bukarest, 1985); A kép­zeletbeli ásatás. Reg. (Bukarest, 1986); Régi rejtély - új ta­lány. Gyermekenciklopédia. (Bp., 1986); Színhelyek. Ver­sek hanglemezen. (Bukarest, 1987); Szövegek szövetsége. Műhelynapló a megtartó kedélyről. Esszék. (Bukarest, 1988) ; A holdbéli pásztor. Mesék és monológok. (Buka­rest, 1989); Házsongárd. Lírai temetőmonográfia. (Bp., 1989) ; Keleti reneszánsz. Versek. (Bukarest, 1993); Kőfa­lon kőszó. Versek. 1990-1993. (Szombathely, 1994); A je­­rikói trombitás. Műhelynapló a megtartó melankóliáról. (Kolozsvár, 1994); Symphonia Antiqua. Versek. (Pécs-Bu­­karest, 1995); Botrány Gordiuszban. Egy nyelvi árvaház naplója. Kisesszék. (Miskolc, 1994); Longobárd korona. Esszék. (Miskolc, 1997); A repülés a zuhanásban. Versek. (Bp., 1997); A Seregek Ura. Reg. (Stockholm, 1998); Fel­­hősödik a mondatokban. Versek. (Bp., 1998); Szélmalom­leltár. Esszék, tanulmányok. (Miskolc, 1999); L. A. versei. (Bp., 1999); Bársonyok és Borgiák. Versek. (Bp., 2000); Csudaóra. Versek. (Bp., 2001); A­ kopogások. Vál. versek. (Marosvásárhely, 2002); ford.: Ardelean, L.­Oprea, F. jo­gos önvédelemből. Reg. (Kolozsvár, 1976); Jebeleanu, E.: Kicserélem a keresztet. Lászlóffy Csabával. (Bp., 1976); Gruia, B.: A mesebeli orvvadászat. Lászlóffy Csabával. (Bp., 1984); Lászlóffy Csaba (1939. máj. 21. Torda): költő, író.­­ Testvére Lászlóffy Aladár (1937) költő, író, műfordító. - A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudo­mányegyetemen mű szakos tanári oki. szerzett (1960). - A kolozsvári Igazság munkatársa (1960- 1968), a Dolgozó Nő (1969-1989), a Családi Tükör szerkesztője (1989-től). - Kolozsvári Írói Egyesü­let díja (1979, 2000), Román írók Szövetsége Köl­tészeti Díja (1984), Látó-díj (1992, 1996), Berzse­nyi-díj (1997), Arany János-jutalom (1999), Péterfi Vilmos-életműdíj (2001). F. m.: Aranyeső. Versek. (Bukarest, 1964); Az én arcom. Versek. (Bukarest, 1966); Boszorkánykor. Versek. (Buka­rest, 1968); Az agglegény meg a folyócska. Kisreg. (Buka­rest, 1969); Bolondok játékai. Négy színmű. (Bukarest, 1971); Négyszemközt a szürke fallal. Elb.-ek, karcolatok. (Kolozsvár, 1971); Elnapolt különkiadás. Versek. (Ko­lozsvár, 1973); Jégmadár. Versek. (Bukarest, 1974); Kövön ülő szerelem. Versek. (Bukarest, 1974); Levelek az időből. Versek. (Bukarest, 1976); Apokrif. Történeti elb.-ek. (Bu­karest, 1979); Maradék birtokom. Versek. (Kolozsvár, 1979); Nappali virrasztás. Színművek. (Bp., 1980); Örök­kévalóság libériában. Novellák, elképzelések. (Bukarest, 1981) ; Te fájdalmas okosság. Színművek. (Kolozsvár, 1982) ; A legenda hamuja. Versek. (Bukarest, 1984); Ud­varház Sztregován. Elévülések. Madách életrajzi regénye és elb.-ek. (Kolozsvár, 1985); Az esedékes napló. Elb.-ek, kisreg.-ek. (Bukarest, 1987); A szökés. Esszénovellák. (Kolozsvár, 1990); Ki fehérlik vigyázzállásban? Versek. (Kolozsvár, 1991); A megtörtént jövő. Versek. (Bp., 1993); A megszépíthetetlen messzeség. Elb.-ek. (Bp., 1994); De ki a nyertes? Két kisreg. (Kolozsvár, 1995); „Szigorúan bi­zalmas". Kisreg.-ek. (Bp., 1997); Fej vagy írás. Versek. (Székelyudvarhely, 1997); A magyarság rövid története. Varga Domokossal. (Kolozsvár, 1997); A hiányzó szentlé­lek. Egy hulla pluszban. Négy dráma. (Kolozsvár, 1998); Vészkijárat. Versek. (Marosvásárhely, 2000); A vesztes. A száműzött. Sántító örökség. Elb.-ek. (Kolozsvár, 2000); A kitölthetetlen hiátus. Kisreg.-ek, elb.-ek. (Kolozsvár, 2001) ; A csontnyakú furulya. Verses legendárium. (Bp., 2002) ; Tudnak-e a jász lovasok nevetni? Versek. (Bp., 2002); Valami más. Elb.-ek. (Bp., 2003); ford.: Gheorghe, I.: A zöld elixir. Versek. (Bukarest, 1976); Jebeleanu, E.: Kicserélem a keresztet. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1976); Rau, A.: A hóember. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1981); Gruia, B.: A mesebeli orvvadászat. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1984); N. Prelipceanu versei. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1986). Lászlóffy Woldemár; 1934-ig Bőhm (1903. máj. 2. Kolozsvár - 1984. jan. 16. Bp.): építőmér­nök, hidrológus.­­ A József Műegyetemen mérnö­ki oki. (1925), a bp.-i tudományegy. közgazdaság­tud. karon közgazdasági doktori oki. (1929), a Jó­zsef Műegyetemen műsz. doktori okt. szerzett (1934). A vízrajzi tanulmányok módszertana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1948), a műsz. tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1955).­­ A József Műegyetem Mérnöki Oszt. és Építészi Oszt. Víz­­építéstani Tanszék tanársegéde (1925-1928), a Földművelésügyi Min. Vízrajzi Int.-ének beosz­tott mérnöke (1928-1935), a víztani (1935-1938), a vízjelző csoport vezetője (1938-1941), a kolozsvá­ri kultúrmérnöki hiv. főnöke (1941-1942), a Föld­művelésügyi Min. Vízhasznosítási Ügyoszt.-ának vezetője (1942-1945). A Vízrajzi Int. kutatómér­nöke (1945-1948), az Orsz. Vízgazdálkodási Hiv. Vízrajzi Oszt. osztályvezető-h.-e (1948-1952), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. Vízgazdálkodás Oszt. vezetője (1952-1963), a Vízügyi Dokumen­tációs és Továbbképző Int. munkatársa (1963- 1969). A Nemzetk. Dunabiz. és a Dunai Állandó Vízügyi Műsz. Biz. felkért szakértője. A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem, ill. a BME magántanára (1948-1951), majd az ÉKME c. egy. tanára.­­ A mo.-i vízügyi kutatások egyik leg­jelentősebb személyisége. Nevéhez fűződik Mo. vízkészletének első, módszeres számbavétele, ez­zel összefüggésben az egész mo.-i vízrajzi adat­­gyűjtési és feldolgozási rendszer megújítása. Ki­dolgozta a világ akkoriban legteljesebb előrejelzé­si rendszerét, amely később a mo.-s számítógépes előrejelzés alapjául szolgált. Korszerű információ­

Next