Révai Új Lexikona 13. L-Mag (Szekszárd, 2004)
L - Lászlóffy Csaba, költő, író - Lászlóffy Woldemar; 1934-ig Böhm, építőmérnök, hidrológus
163 Lászlóffy modo-díj (1996); MŰRE Életműdíja (1996); Kossuth-díj (1998). F. m.: Hangok a tereken. Versek. (Bukarest, 1962); Színhelyek. Versek. (Bukarest, 1965); A levelek vándorlása. Gyermekversek. (Bukarest, 1965); Képeskönyv a vonalakról. Versek. (Bukarest, 1967); Mekkora a kalapács? Gyermekversek. (Bukarest, 1967); Nyolc vidám legényke. Gyermekversek. (Bukarest, 1967); Héphaisztosz. Reg. (Bukarest, 1969); Szövetségek. Versek. (Kolozsvár, 1970); A hetvenes évek. Versek. (Bukarest, 1971); Papírrepülő. Reg. (Bukarest, 1973); Szabó Lőrinc költői helyzetei. Kismonográfia. (Kolozsvár, 1973); A következő ütközet. Versek. (Bukarest, 1974); Az ólomkatona hadifogsága. Reg. (Kolozsvár, 1975); A hétfejű üzenet. Versek. (Bukarest, 1976); Szigetvár lakatja. Elb.-ek. (Bukarest, 1979); ...hogy kitudódjék a világ. Vál. versek. (Bp., 1980); Harmatjáték. Gyermekversek. (Bukarest, 1980); Hol én, hol idegen. Vál. versek. (Bukarest, 1982); L. A. legszebb versei. (Bukarest, 1984); Svájci határállomás. Elb.-ek. (Kolozsvár, 1984); Ledőlési határidő. Versek. (Bukarest, 1985); A képzeletbeli ásatás. Reg. (Bukarest, 1986); Régi rejtély - új talány. Gyermekenciklopédia. (Bp., 1986); Színhelyek. Versek hanglemezen. (Bukarest, 1987); Szövegek szövetsége. Műhelynapló a megtartó kedélyről. Esszék. (Bukarest, 1988) ; A holdbéli pásztor. Mesék és monológok. (Bukarest, 1989); Házsongárd. Lírai temetőmonográfia. (Bp., 1989) ; Keleti reneszánsz. Versek. (Bukarest, 1993); Kőfalon kőszó. Versek. 1990-1993. (Szombathely, 1994); A jerikói trombitás. Műhelynapló a megtartó melankóliáról. (Kolozsvár, 1994); Symphonia Antiqua. Versek. (Pécs-Bukarest, 1995); Botrány Gordiuszban. Egy nyelvi árvaház naplója. Kisesszék. (Miskolc, 1994); Longobárd korona. Esszék. (Miskolc, 1997); A repülés a zuhanásban. Versek. (Bp., 1997); A Seregek Ura. Reg. (Stockholm, 1998); Felhősödik a mondatokban. Versek. (Bp., 1998); Szélmalomleltár. Esszék, tanulmányok. (Miskolc, 1999); L. A. versei. (Bp., 1999); Bársonyok és Borgiák. Versek. (Bp., 2000); Csudaóra. Versek. (Bp., 2001); A kopogások. Vál. versek. (Marosvásárhely, 2002); ford.: Ardelean, L.Oprea, F. jogos önvédelemből. Reg. (Kolozsvár, 1976); Jebeleanu, E.: Kicserélem a keresztet. Lászlóffy Csabával. (Bp., 1976); Gruia, B.: A mesebeli orvvadászat. Lászlóffy Csabával. (Bp., 1984); Lászlóffy Csaba (1939. máj. 21. Torda): költő, író. Testvére Lászlóffy Aladár (1937) költő, író, műfordító. - A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen mű szakos tanári oki. szerzett (1960). - A kolozsvári Igazság munkatársa (1960- 1968), a Dolgozó Nő (1969-1989), a Családi Tükör szerkesztője (1989-től). - Kolozsvári Írói Egyesület díja (1979, 2000), Román írók Szövetsége Költészeti Díja (1984), Látó-díj (1992, 1996), Berzsenyi-díj (1997), Arany János-jutalom (1999), Péterfi Vilmos-életműdíj (2001). F. m.: Aranyeső. Versek. (Bukarest, 1964); Az én arcom. Versek. (Bukarest, 1966); Boszorkánykor. Versek. (Bukarest, 1968); Az agglegény meg a folyócska. Kisreg. (Bukarest, 1969); Bolondok játékai. Négy színmű. (Bukarest, 1971); Négyszemközt a szürke fallal. Elb.-ek, karcolatok. (Kolozsvár, 1971); Elnapolt különkiadás. Versek. (Kolozsvár, 1973); Jégmadár. Versek. (Bukarest, 1974); Kövön ülő szerelem. Versek. (Bukarest, 1974); Levelek az időből. Versek. (Bukarest, 1976); Apokrif. Történeti elb.-ek. (Bukarest, 1979); Maradék birtokom. Versek. (Kolozsvár, 1979); Nappali virrasztás. Színművek. (Bp., 1980); Örökkévalóság libériában. Novellák, elképzelések. (Bukarest, 1981) ; Te fájdalmas okosság. Színművek. (Kolozsvár, 1982) ; A legenda hamuja. Versek. (Bukarest, 1984); Udvarház Sztregován. Elévülések. Madách életrajzi regénye és elb.-ek. (Kolozsvár, 1985); Az esedékes napló. Elb.-ek, kisreg.-ek. (Bukarest, 1987); A szökés. Esszénovellák. (Kolozsvár, 1990); Ki fehérlik vigyázzállásban? Versek. (Kolozsvár, 1991); A megtörtént jövő. Versek. (Bp., 1993); A megszépíthetetlen messzeség. Elb.-ek. (Bp., 1994); De ki a nyertes? Két kisreg. (Kolozsvár, 1995); „Szigorúan bizalmas". Kisreg.-ek. (Bp., 1997); Fej vagy írás. Versek. (Székelyudvarhely, 1997); A magyarság rövid története. Varga Domokossal. (Kolozsvár, 1997); A hiányzó szentlélek. Egy hulla pluszban. Négy dráma. (Kolozsvár, 1998); Vészkijárat. Versek. (Marosvásárhely, 2000); A vesztes. A száműzött. Sántító örökség. Elb.-ek. (Kolozsvár, 2000); A kitölthetetlen hiátus. Kisreg.-ek, elb.-ek. (Kolozsvár, 2001) ; A csontnyakú furulya. Verses legendárium. (Bp., 2002) ; Tudnak-e a jász lovasok nevetni? Versek. (Bp., 2002); Valami más. Elb.-ek. (Bp., 2003); ford.: Gheorghe, I.: A zöld elixir. Versek. (Bukarest, 1976); Jebeleanu, E.: Kicserélem a keresztet. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1976); Rau, A.: A hóember. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1981); Gruia, B.: A mesebeli orvvadászat. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1984); N. Prelipceanu versei. Lászlóffy Aladárral. (Bp., 1986). Lászlóffy Woldemár; 1934-ig Bőhm (1903. máj. 2. Kolozsvár - 1984. jan. 16. Bp.): építőmérnök, hidrológus. A József Műegyetemen mérnöki oki. (1925), a bp.-i tudományegy. közgazdaságtud. karon közgazdasági doktori oki. (1929), a József Műegyetemen műsz. doktori okt. szerzett (1934). A vízrajzi tanulmányok módszertana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1948), a műsz. tudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1953), doktora (1955). A József Műegyetem Mérnöki Oszt. és Építészi Oszt. Vízépítéstani Tanszék tanársegéde (1925-1928), a Földművelésügyi Min. Vízrajzi Int.-ének beosztott mérnöke (1928-1935), a víztani (1935-1938), a vízjelző csoport vezetője (1938-1941), a kolozsvári kultúrmérnöki hiv. főnöke (1941-1942), a Földművelésügyi Min. Vízhasznosítási Ügyoszt.-ának vezetője (1942-1945). A Vízrajzi Int. kutatómérnöke (1945-1948), az Orsz. Vízgazdálkodási Hiv. Vízrajzi Oszt. osztályvezető-h.-e (1948-1952), a Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. Vízgazdálkodás Oszt. vezetője (1952-1963), a Vízügyi Dokumentációs és Továbbképző Int. munkatársa (1963- 1969). A Nemzetk. Dunabiz. és a Dunai Állandó Vízügyi Műsz. Biz. felkért szakértője. A József Nádor Műsz. és Gazdaságtud. Egyetem, ill. a BME magántanára (1948-1951), majd az ÉKME c. egy. tanára. A mo.-i vízügyi kutatások egyik legjelentősebb személyisége. Nevéhez fűződik Mo. vízkészletének első, módszeres számbavétele, ezzel összefüggésben az egész mo.-i vízrajzi adatgyűjtési és feldolgozási rendszer megújítása. Kidolgozta a világ akkoriban legteljesebb előrejelzési rendszerét, amely később a mo.-s számítógépes előrejelzés alapjául szolgált. Korszerű információ