Révai Új Lexikona 14. Mah-Nel (Szekszárd, 2004)
M - Majorossy Kálmán, orvos, neuroanatómus - majorság - Majos (német: Majesch) - Majosfalva (1907-ig Moys, szlovák: Mojš) - Majosháza
25 val, a realizmusok összehasonlító elemzésével fogl. 1987-től fényképez, 1989 óta verseket és novellákat is ír. F. m.: A „Medáliák"-ról. (Költőnk és korunk. Tanulmányok József Attiláról. III. Bp., 1980); Miklós Farkasházy: Monográfia és kiállítási kát. is. (San Fransisco, 1989); Ádám Évája. Versek. (Bp., 1991); Ködherceg. Versek. (Bp., 1992); Tihanyi Lajos életútja írásai alapján. Kand. értek. (Bp., 1997); Mattis Teusch. (Zürich, 1998); Bohacsek Ede. (Bp., 1999); Ferenczy Károly. (Bp., 2003); Tihanyi Lajos. A művész és művészete. (Bp., 2004); Majorossy Kálmán (1932. febr. 16. Pécs): orvos, neuroanatómus. A Pécsi Pedagógiai Főisk. kémia-matematika szakán tanult (1951-1952), a BOTE-n áll. orvosi okt. szerzett (1958), laboratóriumi szakorvosi vizsgát tett (1962), az orvostudományok kandidátusa (1974). A BOTE, ill. a SOTE 1. sz. Anatómiai Int. gyakornoka (1958-1960), egy. tanársegéde (1960-1966), egy. adjunktusa, docense, tanára (1966-tól). A Khartoumi Egyetem (Szudán) vendégtanára és az Anatómiai Int. mb. vezetője (1966-1971). - Kísérletes neurohisztológiával, neuronszerkezeti vizsgálatokkal fogl. A Szudáni Orvostársaság és az Angol Anatómus Társaság tagja. F. m.: Synaptic Architecture in the Medial Geniculate Body - Ventral Division. Réthelyi M.-mel. (Experimental Brain Research, 1968). A corpus geniculatum mediale neuronalis és synaptikus szerkezete. Kand. értek. (Bp., 1973); Structural Pecularities of the Synaptic Glomerali in the Medial Geniculate Body. Kiss Á.-val. (Brain Research, 1973); majorság ónémet: Maierhoff: tágabb értelemben földesúri kezelésben lévő nagybirtok; szűkebben a nagybirtok igazgatási közp.-ja, amely magában foglalja a gazdálkodáshoz szükséges felszerelést (gazdasági épületek, eszközök, állatállomány) és az ott dolgozó mg.-i munkások (zsellérek, majorosok) lakóhelyét. Az építmények kerítetlenül álltak, u.-kba nem rendeződtek. A sok térben elkülönültek a falvaktól, mezőv.-októl. A 19. sz. közepétől, a jobbágyfelszabadítást követően, az uradalmak, ill. az uradalmi pusztákon álló épületegyüttesek biztosították a folytonosságát. 1945 után, a nagybirtokrendszer megszüntetésével a korábbi új épületegyüttesek egy része falvakká szerveződött. Az 1960-as évek elejétől, a nagyüzemi gazdálkodás ált.-sá válásával ismét létesültek a korábbihoz hasonló funkciót betöltő gazdasági és igazgatási közp.-ok, épületegyüttesek, Irod.: Illyés Gyula: Puszták népe. (Bp., 1936; 1962); Makkai László: Paraszti és majorsági mezőgazdasági termelés a XVII. században. (Bp.-Gödöllő, 1957); Maksay Ferenc: Parasztság és majorgazdálkodás a XVI. századi Magyarországon. (Bp., 1958); Majos — Mezőmajos Majos (német: Majesch): kö. Tolna m.-ben, a Völgység D-i részén, Bonyhádtól Ny-ra. - L: 1227 (1900), 1207 (1930), 1331 (1980). Nemzetisége: 1178 n. (1930). Vallás: r. k.: 27, ev.: 1177 (1930). Határa: 2525 kh (1960). - Nk. a Völgységi járásban, 1950-1970 között önálló tanácsú kö. a Bonyhádi járásban. 1970-től Bonyhád kö.-i közös tanács Majosháza társkö.-e. 1973-ban ~, Tabód és Bonyhád kö.-et Bonyhád néven egyesítették. Mg.-i jellegű település, 1950 után erős volt a kollektivizálás. 1951- ben két tsz működött. Az 1956 után alakult Kossuth, majd az 1960-1972 között működött Aranykalász Mgtsz 1973-ban beolvadt a bonyhádi Pannónia Tsz-be. 1892-től tejszöv., 1926-1951 között Sebestyén Imre vasgyára, majd 1963-ig Tejip. Váll. működött. A kitelepített n. lakosság helyére 1948-ban bukovinai székelyek költöztek. Népművészeik közül Lőrincz Aladárné a népművészet mestere, Lőrincz Etel textiltervező iparművész, Tusa János, Lőrincz Imre (1904-1995) és Gáspár Imre fafaragó. ~on élt Lőrincz Antalné Nyisztor Márta, aki 1912-1914 között Kodály Zoltán népdalénekese volt. A késő barokk ev. templom 1784-ben épült. 1945-ben magánházból alakították ki a bukovinai székelyek számára a r. k. kápolnát. Itt működött Grieszhaber Henrik, a n. nemzetiségi pedagógia vezető személyisége. Fia, Grieszhaber Endre a ~i mentalitásról írt könyvet. Itt töltötte ifjúkorát Lőrincz Vitus (1933-) festőművész. Itt született Mészáros Sándor irodalmár, szerkesztő, Irod.: Grieszhaber Endre: Majos község. Lelkűlét, kultúra. (Falurajzok, 1935; Bp., 1990); Mészáros Sándor: A kék hegyeken túl... (Bp., 1987); Lőrincz Imre: A bukovinai Istensegítstől a völgységi Majosig. (Bp., 1986); Majosfalva (1907-ig Moys, szlovák: Mojs): falu a Vág folyó felső folyásának jobb partján, Zsolnától K-DK-re. - 1919-ig Mo. (Trencsén vm.), 1920-1992 között Csehszlovákia, 1993-tól Szlovákia része. - L: 254, ebből 248 szt. (1900), 406, ebből 393 szt. (1930), 524, ebből 520 szí. (1991). Vallás: r. k.: 245 (1900), r. k.: 491 (1991). Határa: 474 kh (1900). - Kk. a Zsolnai járásban, a várnai körjegyzőségben. Lakosai mg.-gal, faúsztatással foglalkoztak és mg.-i idénymunkára jártak. Kúriája a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. Majosháza: kö. Pest (1950-ig Pest-Pilis-Solt- Kiskun) m.-ben, a Ráckevei (Soroksári)-Duna mellett, Ráckevétől ÉÉK-re. - L: 621 (1900), 799 (1949), 1048 (1990), 1212 (2001). Vallás: r. k.: 112, ref.: 626 (1930). Határa: 1142 ha (1984). Ebből 802 ha szántó és 115 ha erdő. - Nk. a Ráckevei járásban. 1950-től önálló tanácsú kö., 1977-től Dunavarsány nk.-i közös tanács társkö.-e. 1990- től önkormányzat irányítja. Mg.-i jellegű falu. Főbb termények a rozs és a búza. 1957-ben alakult meg az Új Élet Mg.-i Szöv. 1975-ben egyesült a taksonyi Egyesült Erő, majd a dunavarsányi Petőfi Tsz-szel. Lakosai a Csepeli Autógyárba, a Pestvidéki Gépgyárba és a főv. üzemeibe jártak dolgozni. A 20. sz. első felében a kereskedelmet a Hangya Szöv., a pénzügyeket a Hangya Hitelszöv. szervezte. 1948-ig áll. elemi isk. volt. 1945 előtt önkéntes tűzoltó-egyesület, az 1960-1970-es években ifj. klub és irodalmi színpad, a 20. sz.