Révai Új Lexikona 14. Mah-Nel (Szekszárd, 2004)

N - Nagy Imre, politikus - Nagy Imre, V., mérnök - Nagy István, felsőbüki, politikus - Nagy István, népművész, mesemondó - Nagy István, festő - Nagy István, id., népi iparművész, faragó

825 fő (1990).­­ A politikától visszavonulva a Hírlapki­adó Váll. tulajdonosi biztosa (1989-1990), majd Vállalkozás Szervező Kft. néven pénzügyi tanács­adó céget alapított (1990), a Kockázat Rt. ügyve­zető alelnöke (1990-1991), a Pólus Plusz Rt. pénz­ügyi és tanácsadó cég alapítója és elnöke (1991- től). A Caola Rt. résztulajdonosa és vezérig.-ja (1994-től). A Hungexpo Rt. igazg.­ágának tagja (2002-től). Nagy Imre (1958. jún. 12. Eger), politikus. - Az MKKE Ipar Karán agrárközgazdász oki. (1981), közgazdasági tanári oki. szerzett (1986), doktorált (1986).­­ Az egri Alpári Gyula Közgazdasági Szak­­középisk. tanára (1981-1986), a KISZ Heves M.-i Biz.-ának titkára (1986-1989), az IRC Kft. gazda­sági ig.-ja (1990-1991), az általa alapított Eger körzeti és Heves m.-i Szuperinfó Kft., valamint a Hungária Szuperinfó Kft. orsz. laphálózat ügyve­zető ig.-ja (1991-1998).­­ Az MSZMP tagja (1981-1989), független ogy.-i képviselőjelölt (1990), majd pártonkívüliként, de az MSZP jelöltjeként az egri képviselő-testület tagja (1994-től), a város polgár­­mestere (1998-tól), az MSZP ogy.-i képviselője (Eger, 2002-től). Nagy Imre, V. (1927. nov. 2. Füzesgyarmat), mérnök. - A Debreceni Ref. Tanítóképzőben taní­tói oki. (1948), az ÉKME Építőmérnöki Karán ált. mérnöki oki. szerzett (1952), a műsz. tudomá­nyok kandidátusa (Moszkva, 1956; honosítva: Bp., 1956), doktora (1964). - Az ÉKME Mérnöki Kar Geodézia Tanszék tanársegéde (1952-1953), az MTA-TMB-n Mosonyi Emil és E. A. Zamarin aspiránsa (a moszkvai Vízgazdálkodási Mérnöki Int.-nél, 1953-1956) és a moszkvai Hidroprojekt munkatársa (1953-1956). A Vízgazdálkodási Tud. Kat. Int. mérnöke (1956-1958), a Vízépítési Kuta­tási Oszt. vezetője, majd az int. műsz. igh.-e (1958-1963). Az ÉKME, ill. a BME Építőmérnöki Kar Vízgazdálkodási Tanszék egy. docense (1960— 1965), tanszékvezető egy. tanára (1965- 1992).­­ A mo.-i eróziós és hidromechanikai kutatások irá­nyítójaként vezető szerepet játszott a mo.-i vízépí­tési nagylétesítmények és az öntözőrendszerek vizsgálati módszerének a kidolgozásában. Jelen­tős eredményeket ért el a mo.-i mesterséges és ter­mészetes tározók, tavak, elsősorban a Balaton hullámzási viszonyainak, ill. hullámképződésé­nek meghatározására.­­ Az MTA Vízgazdálkodá­si, Vízépítési és Hidrológiai, ill. a Vízgazdálko­­dás-tud. Biz. tagja. A M. Hidrológiai Társaság tit­kára, majd vezetőségi tagja. F. m.: Öntözőrendszerek hordalékviszonyai. Kand. értek. Orosz nyelven. (Moszkva, 1956); Öntözőrendszerek hor­dalékviszonyai. Kand. értek. (Bp., 1963); Vízöblítéses földmunkák. (Bp., 1966); Hidrológiai statisztika. (Bp., 1984); Hidrológiai információelmélet. (Bp., 1992); Hidro­­logical Dimensioning and Operations of Reservoirs. (?, 2002). Nagy István —Nagy B. István Nagy István­­~S. Nagy István Nagy István, felsőbüki (1848. júl. 4. Bük -1927. márc. 9.): politikus.­­ Apja felsőbüki Nagy Pál politikus. - Pozsonyi jogakad.-t végzett.­­ Pál­ Nagy­ ­onkívüliként, majd a gr. Apponyi Albert vezette Mérsékelt Ellenzék, ill. 1892-től Nemzeti Párt programjával ogy.-i képviselő (Lövő, 1878-1896). A Főrendiház hiv.-ának titkára (1897-től), elnöki tanácsosa (1907-1914). Nagy István (1879. jún. 6. Uraiújfalu - 1965. jún. 12. Uraiújfalu): népművész, mesemondó.­­ Egész életében szülőfalujában paraszti munkát végzett. Az 1920-as évektől fogl. mesemondással, kiváló előadó volt. 1946-1947-ben fedezte fel Dö­mötör Sándor etnográfus. Rendezvényeken és a M. Rádióban is szerepelt. Gazdag mesekincsét a szombathelyi Savaria Múz. adattára őrzi. Leg­szebb meséi, Kuntár Lajos átdolgozásában, Az arany rózsafa (Bp., 1957) és A bűvös ládikó (Bp., 1959) c. mesegyűjteményekben jelentek meg.­­ A Népművészet Mestere (1956). Nagy István (1873. márc. 28. Csíkmindszent - 1937. febr. 13. Baja): festő.­­ Kolozsváron tanítói okr. szerzett (1892), a bp.-i Mintarajzisk.-ban Szé­kely Bertalan növendéke (1895-1898), rajztanári okt. szerzett. A müncheni Művészeti Akad.-n és a párizsi Julian Akad.-n képezte tovább magát.­­ A homokmégyi népisk. tanára (1892-1895), Csík­­mindszenten élt (1903-1920). Az I. vh. idején a 22. székely gyalogezrednél szolgált. Háborús rajzait 1916-ban állították ki. 1920-tól Szentesen - Koszta Józseffel együtt -, majd Kecskeméten és Baján dolgozott. Az erdélyi havasok komor világa, az alföldi faluk széle, tanyák, legelésző állatok, a ba­konyi és Baja környéki emberek portréi jelennek meg művein. Többnyire pasztellel dolgozott, kompozícióit határozott, kemény formákkal ala­kította, sötét kontúrokkal tagolta. Az 1920-as évek alföldi képei a plein air hatására oldottabbá, vilá­gosabbá váltak, majd visszatért a mély realista táj- és emberábrázolásokhoz, a konstruktív szel­lemhez.­­ A Szinyei Merse Társaság festészeti dí­ja (1924), Beczkói Bíró Henrik-díj (1936). Emlékki­állításait Baján (1937), Kolozsváron (1939), Buka­restben (1939), Bp.-en (1948), Marosvásárhelyen (1973), Szekszárdon (1976) és az MNG-ben ren­dezték meg (Bp., 1973). Irod.: N. I. gyűjteményes kiállítás. Kat. (Bp., Nemzeti Szalon, 1923); Kós Károly: N. I. (Erdélyi Helikon, 1928); Lyka Károly: N. I. (Bp., 1944); Solymár István: N. I. (Bp., 1977); Németh Lajos: N. I. (Bp., 1981); Nagy István, id. (1897. nov. 25. Kerkakutas - 1971. nov. 29. Berhida), népi iparművész, faragó. Fia Nagy István ifj. (1928-) népi iparművész, fargó.­­ Juhászemberként, a pásztorkodás mellett kezdett faragni. Alkotásai­­ többségükben hagyo­mányos pásztortárgyak (bot, csónak, tükrös, do­boz, dohányzókészlet, zsebkés- és bicskanyél stb.)­­ a dunántúli pásztorművészet hagyomá­nyait tükrözik. Faragványait karcolással és dom­ború faragással díszítette, díszítményei rendkívül finom rajzúak. Idős korában lett a bp.-i Népmű­vészek Szöv.-ének alapító tagja. Faragványait a bp.-i Néprajzi Múz.-ban, Kecskeméten, a Népi Iparművészeti Múz.-ban, Zala és Veszprém m.-i gyűjteményekben őrzik.­­ Népi iparművész (1954), a Népművészet Mestere (1957).

Next