Révai Új Lexikona 17. Sz-Toa (Szekszárd, 2006)
S - Szinetár Miklós, rendező - színezékek - Szinfalu (román: Sâi, Săi) - Színház, folyóirat - Színház- és Filmművészeti Egyetem (Bp.)
Szinetár 526 s Knock out címmel, Szenes Ivánnal és Lendvay Kamillóval közösen sportmusicalt írt (1969). József Attila-díj (1950). F. m.: A hangok tolvaja. Reg. (Bp., 1933); Mesél az élet. Elb.-ek. (Bp., 1933); Nyolc fiú története. (Bp., 1935); Akarom, hogy tudd... (Bp., 1943); Az első lépés. Elb.-ek. (Bp., 1960); Vihar a pusztán. Reg. (Bp., 1967); Én, Varga Katalin. Dráma. (Bratislava, 1968). Szinetár Miklós (1932. febr. 8. Bp.): rendező. Felesége Hámori Ildikó színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főisk.-n szerzett okt. (1953). Zeneszerzői és énektanulmányokat is folytatott. Bp.-en a Főv.-i Operettszínház rendezője, főrendezője (1953-1960), a Petőfi Színház művészeti vezetője (1960-1962), az MTV főrendezője (1962-1971), művészeti vezetője (1971-1974), művészeti ig.-ja (1974-1979), elnökh-e (1979-1990), a Főv.-i Operettszínház ig.-ja (1993-1996), a M. Áll. Operaház főig.-ja (1996-2001,2002-2005). Az MTV főmunkatársa (2005-től). A Színház- és Filmművészeti Főisk. tanára (1953-tól). Színházi előadásokat (Moszkva, Genova, Szabadka stb.), tv-filmeket (NSZK, Finno. stb.) külföldön is készített. A M. Áll. Operaház örökös tagja (2000). Jászai Mari-díj (1956,1961), érdemes művész (1967), Kossuth-díj (1970), Balázs Béla-díj (1974), kiváló művész (1978). F. r.: színház. Shakespeare: A windsori víg nők. (Nemzeti Színház, Szeged, 1953); Kálmán I.: Csárdáskirálynő. (Főv.-i Operettszínház, 1954); Brecht, B.-Weill, K.: Koldusopera. (Petőfi Színház, Bp., 1960); Ránki Gy.-Hubay M.-Vas I.: Egy szerelem három éjszakája. (uo., 1960); Mozart, W. A.: Cosi fan tutte. (M. Áll. Operaház, 1961); Kodály Z.: Székely fonó. (Bo., 1965); Erkel F.: Bánk bán. (Szegedi Szabadtéri Színpad, 1968); Shaw, G. B.: Szent Johanna. (Vígszínház, Bp., 1975); Offenbach, J.: Hoffmann meséi. (Erkel Színház, Bp., 1981); Wagner, R.: Tannhäuser. (M. Áll. Operaház, 1990); Molnár E: Játék a kastélyban. (Vígszínház, Bp., 1991); Offenbach, J. Szép Heléna. (Főv.-i Operettszínház, 1994); Strauss, J., ifj.: A denevér. (Erkel Színház, Bp., 2001); Rossini, G.: A sevillai borbély. (Bo., 2003); Kálmán I.: Montmartre-i ibolya. (Petőfi Színház, Sopron, 2005); filmek: Háry János (1965); Csárdáskirálynő (1971); Az erőd (1978); tv-filmek: Karinthy Frigyes: A nagy ékszerész. (MTV, 1958); Dallapiccola, L.: Éjszakai repülés. (1963); Petrovics E.: C'est la guerre. (1964); Madách I.: Az ember tragédiája. (1969); Lengyel J.: Igéző. (1970); Móricz Zs.: Rózsa Sándor. (sorozat, 1971); Karinthy Ferenc: Dunakanyar. (1974); Mozart, W. A.: Szöktetés a szerájból. (1979); Maróti L.: Liszt Ferenc, (sorozat, 1981-1982); Beethoven: Fidelio. (1991); Sz. M.: A Nagyúr. (2001); tv-dokumentumfilm: Kínai tájak és emberek (1983, 1986); rádió: Örkény I.: Tóték. (1977); Huszka J.: Gül Baba. (1991). Szinevir ~Alsószinevér Szinevirszka Poljana —Felsőszinevér színezékek: oldható színes vegyületek, szemben az oldhatatlan pigmentekkel. A színes lakkok az e kettő közötti átmenetet képviselik. A ~ a pigmentekké történő átalakuláskor keletkeznek. Az egyeset sorszámozva az amerikai C. I. (Colour Index) foglalja össze. Az anyagokat az emberi szem a 400 és 800 nanométer közötti hullámsávban látja színesnek. Pl. ha egy anyag 580-590 nanométer közötti (sárga) hullámhosszúságú fényt nyel el, akkor kék színűnek látjuk (a kék a sárga komplementerje). A természetes ~ elsősorban a növényekben (virágokban, gyümölcsökben) széles körben ismertek. A természetes ~ használata leszűkült, napjainkban főként az élelmiszer-, a kozmetikai és a gyógyszeriparban van szerepük. A mesterségeset igen sokrétűen alkalmazzák pl. a textil-, a bőr- és a papíriparban. A színes lakkokat és a pigmenteket főleg a műanyagoknál, lakkoknál és (nyomda)festékeknél alkalmazzák. A fontosabb közül az antociánok a növényekben glükozid alakban fordulnak elő (pl. az őszi hervadó levelek színe). Régebben a kék színű indigót növényekből erjesztéssel és levegőztetéssel, 1897 óta mesterségesen állítják elő. A mesterséges ~ legnagyobb csoportját az azon alkotják. Szinfalu (román: Sâi, Săi): falu a Szamos völgyében, Nagybányától Ny-ra. 1919-ig Mo. (Szatmár vm.), 1919-től Románia része, 1940- 1944 között ismét Mo.-hoz tartozott. - L: 1071, ebből 749 n., 211 rom. (1900), 1156 (1941), 546, ebből 440 rom., 67 n. (1992). Vallás: r. k.: 804, g. kat.: 228 (1900), g.kel.: 430, r. k.: 81 (1992). Határa: 5107 kh; 373 kh osztatlanul a volt úrbéreseké, 3274 kh gr. Károlyi Lajos hitbizományi birtoka (1909).1919- ig kk. az Erdődi járásban, körjegyzőségi székhely, 1940-1944 között kk. az alsóhomoródi körjegyzőségben. R. k. temploma 1871-ben épült. Színház (1968-), folyóirat. 1968-ban a M. Színházművészeti Szövetség indította Bp.-en. Havonként jelenik meg, 1979-től állandó drámamelléklettel. Első főszerkesztője Boldizsár Iván volt, akit Koltai Tamás követett. Elméleti, kritikai írásainak témája a színházművészet. Színház- és Filmművészeti Egyetem (Bp.): felsőfokú oktatási intézmény. I. Ferenc József 1863. máj. 10-ei leiratában egy Színészeti Tanoda felállítását rendelte el, amely 1865. jan. 2-án nyitt meg. A tanoda a Nemzeti Színház (NSZ) kiegészítő része lett. Célja az NSZ számára drámai és operaszakon színészek képzése. Négyéves képzésük során az elmélet mellett a növendékek a színház előadásaiban is részt vettek. A jelölteket 6-8 hetes próbaidőre vették fel, utána döntöttek további tanulásukról. 1870-ben zeneelméleti tanszékkel egészült ki. 1881-től a tanoda ny. előadásait a Várszínházban tartotta. 1885-től neve Orsz. Színészisk. Az 1887. júl. 1-jei kir. leirat alapján egyesítették az Orsz. m. kir. Zeneakad.-val, Orsz. m. kir. Zene- és Színművészeti Akad. néven, zenész és színész osztá lyal. 1893 aug.-ában a két intézmény ismét önálló lett, de az opera szak a Zeneakad.-ra került. A Színművészeti Akad. tanulmányi ideje 1894- től 3 év (1 előkészítő és 2 akad.-t). A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság 42. sz. rendeletében az akad.-t megszüntette, s szept. 1-jétől négyéves Színművészeti Főisk. létesítését írta elő, ami nem valósult meg. 1928-ban az akad.-n végzett hallgatóknak rendezői tanf. indult. Az 1930-as években filmszínészeket is képeztek. 1944-ben színházvezető és rendezőképző kurzust hirdettek meg. Az 1945/46. tanévben szí