Révai Új Lexikona 18. Tob-Z (Szekszárd, 2006)
Z - Zelki János, újságíró, filmrendező - zeller (Apium graveolens) - Zellő (1904-ig és 1939-1944 között Zuella, szlovák: Zvala)
83- as évektől egyre kevésbé alkalmazott klasszikus formákat, s témái között megjelent az öregség, a betegség és a halál. Sirály c. kötetében, az elégia és a zsoltár műfaját használva, elhunyt feleségét gyászolta. Gyermekversei és meséi szélesebb körben is ismertté tették nevét. 1964-től karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket is írt. Négy perc múlva beáll az ősz c. lírai játékát az Irodalmi Színpadon játszották (Sirály címmel, 1967). Baumgarten-díj (1948), Kossuth-díj (1949, 1954), József Attila-díj (1951, 1974) , Graves-díj (1971), SZOT-díj (1980). F. m.: Csuklódon kibuggyan a vér. (Bp., 1930); Ülj asztalomhoz. (Bp., 1932); Kifosztott táj. (Bp., 1936); A lélek panaszaiból. (Bp., 1942); Teremtés tanúja. (Bp., 1945); Az állatok iskolája. (Bp., 1946); Kagylóban tenger. (Bp., 1947); Ezen a földön. (Bp., 1948); A hűség és a hála éneke. (Bp., 1949) ; Apám könyve. (Bp., 1949); A pártos éneke. (Bp., 1950) ; A nép szívében. (Bp., 1952); Mint égő lelkiismeret. (Bp., 1954); Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója. (Bp., 1954); Tilinkó. (Bp., 1955); Alkonyi halászat. (Bp., 1956); Tűzből mentett hegedű. (Bp., 1963); Zúzmara a rózsafán. (Bp., 1964); Tegnap. (Bp., 1966); Fölforrt az ég. (Bp., 1967); Bekerített csönd. (Bp., 1971); Féktávolságon belül. (Bp., 1973); Sirály. (Bp., 1973); Száll az erdő. (Bp., 1975) ; Ahogy a kötéltáncosok. (Bp., 1975); Akit az isten nem szeret. (Bp., 1976); Meszelt égbolt. (Bp., 1976); Reménytelen győzelem. (Bp., 1979); Az ezemevű lány. (Bp., 1979); Mindennapi halálom. (Bp., 1979); Főhajtás a túlvilágra. (Bp., 1980); Z. Z. művei: Este a kútban. Versek, 1925-1963. (Bp., 1981); Keréknyomok az égen. Versek, 1963- 1981. (Bp., 1982); Alszik a szél. Gyermekversek és mesék. (Bp., 1982); Nappali menedékhely. Prózai írások, 1927-1955. (Bp., 1984); Egyszervolt ember Prózai írások, 1964- 1971. (Bp., 1985); Reménykedem és rettegek. Prózai írások, 1963-1981. (Bp., 1986); Térdig hamuban. Kiadatlan versek, 1925-1984. (Bp., 1988); Erdei mulatság. (Bp., 1996); Válogatott versei. (Bp., 1996); Ákom bákom. (Bp., 1997). Irod.: Z. Z. Bibi. és repertórium 1975-ig. Összeáll. Zimáné Lengyel Vera. (Bp., 1975); Karinthy Ferenc: írószobám. Beszélgetés Z. Z.-nal. (Kortárs, 1976); Csurka István: Z. Z. sírjánál. (Élet és Irodalom, 1981); Pomogáts Béla: A megállított idő. (Új írás, 1981); Illés László: Z. Z. (Jelenkor, 1983); Takács Imre: Z. Z.-ról; Sinka Erzsébet: Kolumbusz utca 54/B. (Árgus, 1990). Zelki János (1953. jún. 23. Bp.): újságíró, filmrendező. - Az ELTE BTK-n folytatott tanulmányokat. - Az Uvatervnél figuráns, majd a Kultúra Külkeresk. Váll. raktárosa, a Radnóti Miklós u.-i Alt. Isk. tanára, az MTV reklámszerkesztője, a M. Rádió irodalmi szerkesztő-műsorvezetője. - A M. Rádiós Kamara ügyvivője. Az Ált. Párt ügyvivője volt. Dokumentumfilm-rendező (1992-től). Tolerancia-díj (1994), a filmkritikusok díja (2000). F. m.: könyvei: A hódítás ábécéje. Doctor Hozelka néven. (Bp., 1986); Murphy magyar törvényei. J. Z. Elky néven. (Bp., 1989); filmjei: Csörgőlabda (1997), Homokóra (1997), Játék az egész (1998), Vonatos (1998), Origami (1999), Fedél nélkül (2000). zeller (Apium graveolens): az ernyősök (ernyősvirágúak, Apiaceae, Unbelliferae) családjának Európában őshonos faja. Változatai: a gumós ~ (A. g. var. repaceum), a halványító ~ (A. g. var. melle dulce) és a metélő~ (A. g. var. secalinum) termesztett kétéves zöldségnövények. A növény gyökere típusonként eltérő; a gumós ~é szárgumóból és gyökérágakból áll, a halványító és a metélő nem képez gumót. Az első évben tőlevélrózsát fejleszt; a hosszú nyél vastag (különösen a halványítók esetében a levélnyél hossza 50-60 cm, vastagsága 4—5 cm), az összetett és páratlanul szárnyalt levél lemeze szabdalt; a szárlevelek hasonlók, de kisebbek. A második évben megjelenő szár bordázott, 80-120 cm magas. Virágzata ernyő. Termése ikerkaszat. Barna, ill. szürkésbarna magvai bordázottak. Viszonylag fényigényes, hőigénye közepes, a hideget viszonylag jól tűri (lombos állapotban a talajban mínusz 4-5 ° C-ot is kibír). Vízigényes, különösen a kelés és a gumófejlődés időszakában. Tápanyagigénye közepes, különösen káliumból igényel sokat. A fajták gumóalakja változatos: gömbölyű, alul kiszélesedő, megnyúlt gömb; a gumó mérete kis (250 g), közepes (300-320 g), nagy (350-400 g). A hús színe: hófehér, krémfehér, sárgásfehér. Hosszú tenyészidejű: a legrövidebb idő 180 nap, a leghosszabb 240 nap. Mo.-on szabadföldön csak a gumóst termesztik. Vetésterülete a korábbi 1000 ha-ról az 1990-es években 500-ra csökkent; az egy főre jutó éves fogyasztás: 0,5-0,8 kg. A termésátlag 15-35 t/ha. A gumó beltartalmi értéke: B1, B2- és C-vitamin, jelentős ásványianyag- és illóolaj-tartalom (2-3% limonen), cukor, aszparagin tirozin. Mo. éghajlata, időjárása kedvező a termesztésére: a fényviszonyok megfelelőek, a hőmérséklet kedvező, a csapadék azonban kevés (öntözéssel pótolják). Szélsőséges talajtípusokon (futóhomok, szikes és köves talajok) nem termeszthető; legkedvezőbbek a 6,3-7,5 pH-jú, tápanyagban, szerves anyagban gazdag középkötött talajok. Termesztéstechnológiája jól gépesített. Monokultúrára érzékeny, önmaga vagy más gyökérféle után 6-7 év múlva kerülhet. A palántákat sima, egyenletes, gyommentes, ülepedett ültetőágyba ültetik máj.-ban. A tűzdeletlen palántaneveléshez a csávázott magvakat szórtan vagy sorba febr. végén-márc. elején vetik, majd tömörítik (60 000-120 000 db/ha). A tűzdeléses palántanevelés esetében a magvakat febr. közepén vetik szaporítóládába; márc. első felében tűzdelik (500-1000 db/m2). Betakarítás (kézzel vagy géppel): a leveles gumó júl. végétől, a gumó okt.-nov.-ben. Nemesítése: A jelenleg is legelterjedtebb, hazai nemesítésű fajta a Hegykői (nemesítő: Kiss Ferenc; áll. minősítés éve: 1959). További fajtáink: javított Monostorapáti (Preczner Gábor, Karácsony István, Harmath Lászlóné; 1975), Duplex (Bujdosó Gabriella, Hraskó Istvánná; 1988), Zellő (1904-ig és 1939-1944 között Zuella, szlovák: Zvala): falu a Keleti-Beszkidekben, Szinnától É-ÉK-re, a szl.-lengyel határon. - 1919-ig Mo. (Zemplén vm.), 1920-tól Csehszlovákia, 1938-1945 között ismét Mo. része. - L: 436, ebből 21 n., 415 rusz. (1900), 567, ebből 71 szt., 433 rusz. (1930). Vallás: g. kat.: 409, szr.: 27 (1900). Határa: 3329 kh (1900), 2603 kh (1939). Kk. a Szinnai járásban, a nagypolányi körjegyzőségben, 1985-ben