Balázs Géza et al.: Kedves hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Budapest, 2003)
VIII. "Harang csendül, ének zendül…" Ünnepeink
Ünnepeink 283 kor a Horger-affér volt - vagyis amikor Horger Antal dékán Tiszta szívvel c. verse miatt eltanácsolta az egyetemről s Attila ott hagyta az egyetemet, akkor dedikálta nekem először könyvét, a Nem én kiáltok kötetet.« Érdekes a dátum is - egészítette ki Mészöly Dezső az eddigieket 1925. május. Ez azt jelenti, hogy éppen a Horger-affér és József Attilának a szegedi egyetemről való kiakolbólítása után volt a dedikálás... Ebből látszik: József Attila tudta, hogy apám melléje állott; sajnos, eredménytelenül. A dedikáció így szólt: »Mészöly Gedeonnak, túl a tanítványi tiszteleten, sok szeretettel, hogy rokon módjára keressen, szép örökös tartományaimban. József Attila.« Micsoda öntudattal szól a húszéves fiatalember! »Szép örökös tartományaimban!« így említi a verseit. A »rokon módjára keressen« szavakban pedig benne van az apa utáni ácsingózás is. Egy kis kitérőt teszek most - mondta Mészöly Dezső -, hogy milyen erős volt József Attilában az a »nincsen apám« érzés. Kosztolányi például neki tulajdonképpen bátyja lehetett volna, és lám, így ír az őt elsirató versében: »... Senkim, barátom! / Testvérünk voltál és lettél apánk.« Aztán a Babitsosai való konfliktus után, mikor a nagy kiengesztelődésre vágyott, megírta azt a híres versét, a „Magad emésztő"-t... Hát abban is, amikor elképzeli a kávéházban való együtt üldögélést, így ír: »... leintenél, mint az öregebb, mint az apám / s én bosszankodnék, de nem mondanám.« Ez az apavágy nyilván rányomta bélyegét József Attilának a Mészöly Gedeonnal való kapcsolatára is. Apám nagyon szeretett katedrán kívül magyarázni - idézte vissza a múltat Mészöly Dezső. Sétálgatott a Tisza-parton, és egy-egy tanítványa akkor elkísérte, legtöbbször József Attila. Azt mondta apám: »Én, aki akkor még a verseit nem ismertem, arra figyeltem fel, hogy nyelvi problémák iránt, stílusproblémák iránt ő a legér-