Bándli Judit: Ezt most komolyan mondod? Az ellentmondási stratégiák és a társadalmi tényezők összefüggései - Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből 39. (Budapest, 2004)
(Brown-Fraser 1979). A Brown-Levinson-féle társadalmi távolság fogalmával sok ponton érintkezik a beszédpartnerek viszonyának bizalmassági foka (Brown-Gilman 1989). A hatékony kommunikáció szempontjából szükséges, hogy az interakcióban részt vevő partnerek rendelkezzenek bizonyos ismeretekkel a másik fél társadalmi státusáról. A szociális hierarchiában elfoglalt helyzetünket tulajdonképpen folyamatosan kommunikáljuk: „a legtágabb értelemben vett szemiotikái szinttől a legkonkrétabb értelemben vett verbális szintig” (Reményi 2003). Verbális eszközeink interaktív természeténél fogva elvileg az interakcióban szereplők döntése, hogy egymáshoz viszonyított státusuk hogyan jelenítődik meg. A beszédpartner megszólítása, a társalgás temporális jegyei (pl. turn-taking) és a tartalmi jegyek (pl. egyetértés, nézeteltérés) mind alkalmasak arra, hogy ezt kifejezzék. Jelen tanulmányban az egyet nem értés2 homlokzatfenyegető aktusát vizsgálom abból a szempontból, hogy eltérő szociális és hatalmi távolság esetén hogyan valósítják meg az interakció résztvevői. Arra keresem a választ, hogy a beszélő az adott beszédtevékenységet képviselő stratégiák kiválasztásakor milyen mértékben veszi figyelembe az említett társadalmi tényezőket, illetve mennyire mérlegeli a partnere homlokzatának megőrzéséből eredő nyereségeket. 2. A beszédcselekvések univerzális és kultúrafüggő vonásai A szakirodalomban különböző vélemények láttak napvilágot arról, hogy a beszédtevékenységeket irányító-szervező szabályok univerzálisak-e, avagy az egyes társadalmak determinálják őket. Brown és Levinson (1978) elmélete szerint a homlokzat kölcsönös tiszteletben tartása univerzálé annak ellenére, hogy a fogalom tartalma kultúránként különböző. Más kutatók, így Searle (1975), Goffman (1976) és Leech (1983) azonban a különböző társadalmak különböző szociokulturális szabályai által meghatározott eltérésekre hívják fel a figyelmet A témámhoz szorosabban kapcsolódó CCSARP-kutatások (Blum-Kulka-Olshtain 1984), amelyek nyolc nyelvben térképezték fel két beszédaktussal (kérés, bocsánatkérés) kapcsolatos nyelvi viselkedésmódok jellemzőit, szintén azt bizonyították, hogy az egyes kultúrák különféleképpen reagálnak a társadalmi tényezőkre. 2 A tanulmányban a nem ért egyet/egyet nem értés és az ellentmond/ellentmondás kifejezéseket mindenfajta megkülönböztetés nélkül ugyanazon beszédcselekvés megjelölésére használom. Továbbá saját vizsgálatommal kapcsolatban alkalmazom az ellenez/ ellenzés terminust is, ez azonban kizárólag valamilyen szándékkal kapcsolatos ellenvélemény kifejezésekor állja meg a helyét. 2