Büky Béla: A magyar nyelvtudomány és pszichológia tudományközi kapcsolatai századunkban (Budapest, 1996)
II. A pszichológia vallatása ennek nyelvtudományi vonatkozásai felől - 5. Az ösztönlélektan és mélylélektan hatása a nyelvtudományra
a defekációt jelentő szavakban való előfordulása, e hang képzése ugyanis ugyanolyan presszióval jár, mint a defekáció folyamata. Nem véletlen az sem, hogy az erőkifejtésnek is metaforája lehet e hang (idézi József Attila sorait: „K betűkkel szól keményen, címe: Költőnk és kora” - i. m. 93). Utal futólag az ún. „erektív fonémák”-ra, melyek közé tartozik pl. az r hang, amelynek képzésekor tapasztalható ritmikus rángás - szerinte - a férfi nemiszerv rángását imitálja koitusz esetét véve alapul. Említi Fónagy azt a megfigyelést is, hogy a beszédfejlődés szakaszában levő kisgyermek az / hangot néha ilyen szexuális libidó-késztetés miatt helyettesíti az imént említett r hanggal. A postalveoláris r és az uvuláris (raccsolt) R közötti ilyen mélylélektani összefüggésre is utal a szerző. Ez utóbbi már kevéssé férfias, miként a normál r helyén álló /, z, v,j hangok sem (i. m. 100). Egyúttal kifejti Fónagy - sok más hang ilyen szerepének elemzése mellett, amit itt most nem említek -, hogy az u hang ad leginkább szabad utat a szado-anális libidó érvényesülésének, emiatt ezt a hangot sokan meglehetősen „csúnya” hangnak minősítik (i. m. 104). Szándékosan hagyja utoljára Fónagy az s és / hangokat. Ezek, csakúgy mint az i hang (vö. a gyermeknyelvi pipi szóban való előfordulását) a vizeléssel, az urinális mechanizmussal állnak kapcsolatban és így különféle szexuális funkciókkal. Ezek közül az s és / hang azon ősi hiedelemmel függ össze, hogy a korai időkben (pl. egyes természeti népeknél, miként Hollós István kéziratos munkájában utal erre) tabu volt a túzbe vizelés (a tűz ui. az anya jelképe lévén, ez a művelet incesztuózus vonatkozást érintett). De ugyanakkor a tűznek és a vizeletnek az érintkezése az s és /hangokkal visszaadható zajt keltett, így a vizelés és a nevezett hangok érintkezési asszociációban vannak egymással. A fenti hangok, állítja (inkább elfogadhatónak tartva) Fónagy azáltal is kapcsolatban vannak a vizeléssel, mivel képzésükkor a szájüregben mindig bizonyos nedvesség, pontosabban nyáltartalék van jelen (ámbár jelzi, ugyanez a nyálképződés a hangok lágyítása esetén is mindig megfigyelhető). Fónagy Iván idézett könyvében freudista magyarázatot talál a hanglejtés bizonyos jelenségeire is (vö. i.m. 147-151). Sót a stilisztikán belül a metaforák nagy százalékát képes ilyen vonatkozásokkal kapcsolatba hozni (persze elsősorban a beszédstílus eseteinél). Fónagy akadémiai székfoglalójában nemrégiben is utalt ilyen összefüggésekre: Ferenczi megfigyelésére, miszerint bizonyos metaforák határozottan az anyaméhre, az oda való visszakerülés vágyára utalnak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a fenti példákkal illusztrált Fónagy-féle elmélet, ami a hangok „természetes ábrázoló funkciójával” kapcsolatos elméletekkel rokon kissé, csak féligazságokat tartalmaz, hiszen a leírt hangképzési jelenségeknek számos esetben szervi, orgánumbeli meghatározottsága van és ezt a meghatározottságot, ennek érvényesülési fokát szinte lehetetlen a Fónagy által említett szexuállibidisztikus meghatározottságoktól, ezek mértékétől elkülöníteni. Ennek ellenére azt a tényt, hogy ilyen összefüggés valamilyen módon létezik, én nem utasítom el; ennek igazolási lehetőségét azonban főleg névtani alapon képzelem el a következő módszerrel: bizonyos szexuális magatartású hősök, szereplők nevét egy csomóba szedve, hanggyakorisági elemzés után egybe lehetne vetni eltérő szexuális magatartású szereplők, hősök névanyagának ilyen értelmű elemzésével. Az előfordulási gyakoriságok talán igazolnák Fónagy elméletét, aki ilyen vonatkozású 251