Fábián Zsuzsanna - Szöllősy Éva (szerk.): Szótár, lexikon, enciklopédia. Kérdések és feladatok - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 172. (Budapest, 2015)
Tanulmányok
60 Pusztai Ferenc típusainak sorozata: A magyar nyelv értelmező szótára, A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, a Magyar szinonimaszótár s az e században befejeződött Új magyar tájszótár. Ezek nyomában, mondhatnánk ezek holdudvarában azután rajzásszerűen jelentek meg új változatok, például kéziszótári, nyelvjárási-regionális, frazeológiai szótárak, idegen szavak új szótárai. Erre a kiszélesedett lexikográfiai folyamatra napjainkban nem csupán a változatlan intenzitás jellemző, hanem az is, hogy rendre új típusokkal is találkozunk. Ezek több változatáról legutóbb a nyelvművelő konferencián1 már szóltam (Pusztai 2012). Ezúttal személyes nyomatékkai néhány más példát emelek ki. Figyelemkeltően új arculatú és című az Első magyar sznobszótár (Cserháthalápy Halápy 2012). Alcíme már terjedelmével is gunyoros: „Nélkülözhetetlen segédkönyv mindazok számára, akik magyar szavaink helyett beszédjükben, írásukban idegen szavakat kívánnak használni”. Az Invokációnak (!) nevezett bevezetés pedig így tájékoztat: „A sznobszótár segítségével redukálhatjuk a szavak számát nyelvünkben. Hiszen egyegy újmagyar szó annyi, de annyi minden korábbi szó helyett használható” (Cserháthalápy Halápy 2012: 8). Valójában tehát egy megfordított (vagy inkább átfordított) idegen szavak szótáráról van szó. Az idegen szavak helyettesítésének mérlegelésekor többször hívtam fel vitapartnereim figyelmét egy lexikográfiai tényre. Arra tudniillik, hogy idegen szavak szótára seregestül van, de ilyen szótári minősítést csak néhány szótárban találunk: például a Magyar szókincstár-Ъап, az Értelmező Szótár+-ban vagy a Magyar ellentétszótár-Ъап. A fő oka ennek nyilvánvalóan az, hogy a nyelvhasználatban, magyar nyelvi közegben, anyanyelvi szövegkörnyezetben használt, azaz nem csak szórványosan adatolható más nyelvi szó a legkülönbözőbb távolságban lehet a magyar köznyelvtől, szakszóval mondva: a jövevényszóvá válástól, illetőleg más-más viszonyban kapcsolódhat szinonim társaihoz. Vagy ahogy Tótfalusi István megfogalmazta újabb szótárában: „Az idegen eredetű szavakon belül két réteg, a nyelvben már teljes polgárjogot nyert jövevényszavaknak és a nyelvben való megmaradásért küzdő idegen szavaknak a csoportja nem különül el élesen egymástól, és nem nehéz meglátni azt sem, hogy az idegen szavak csoportján belül is nagy különbségek vannak az egyes szavak között.” (Tótfalusi 2011: 6) Ezért berzenkedhetünk amiatt, hogy a Sznobszótár-Ъап például az aktív, biciklizik, bohém, pakol, sofőr és még jó néhány szó idegen szónak van bélyegezve. Szemléletileg a kulcsprobléma szerintem az, hogy hamis kérdésre válaszolhatunk csak akkor, ha egy-egy idegen szót egy-egy magyar szóval szembesítünk, azaz kapcsolunk össze a fogalmi jegyek alapján. Természetesen nemcsak az idegen szavak szótáraira kell gondolnunk, hanem az értelmező szótárak egyszavas értelmezéseire, sőt bizonyos mértékben a kétnyelvű szótárak egyszavas magyar megfeleltetéseire, a velük kapcsolatos döntéseink gondjára is. Igaz, Tótfalusi István hivatkozott szótára a címlap elé emelte József Attilának Tolnai Vilmos hasonló című szótáráról1 2 1929-ben megfogalmazott véleményét, miszerint „idegen szó használatára nem jogosít fel az árnyalati különbségre való hivatkozás sem. De micsoda árnyalati különbségről is beszélhetünk ott, ahol az 1 Egynyelvű szótárak és a nyelvhasználat. Az Anyanyelvápolók Szövetségének és az MTA Nyelvtudományi Intézetének közös konferenciája 2012. január 21-én. 2 Magyarító szótár a szükségtelen idegen szavak elkerülésére. 1. kiadása Budapest: Hornyánszky, 1900; 2., javított és bővített kiadása Budapest: Eggenberger-féle Könyvkereskedés, 1928.