Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Jel és jelentés - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 83. (Budapest, 2008)
Mátételkiné Holló Magdolna: Kódolási technikák a francia alvilági argóban
Mátételkiné Holló Magdolna KÓDOLÁSI TECHNIKÁK A FRANCIA ALVILÁGI ARGÓBAN Az argó jelensége Az argó fogalmát máig sem sikerült rövid definícióban meghatározni, tekintettel arra, hogy eredetének és működésének komplexitását, valamint különböző típusait figyelembe véve ez nem könnyű feladat. Nem egyszerű tisztázni azokat a konvenciókat sem, amelyek különbséget tesznek a francia eredetű argó és zsargon, valamint az angol nyelvterületen használatos szleng között, a három sokszor hasonló értelemben tárgyalt csoport-, ill. rétegnyelvi speciális regiszter között. E fogalmak nemegyszer keverednek, mivel mindhárom csoportjellegü kodifikált nyelvhasználat kommunikációjának közös vonása a be nem avatottaktól való elkülönülési szándék, használói együvé tartozási igényének kifejezése. A Kövecses Zoltántól származó meghatározás szerint: „Mindenki felismeri a szlengszavakat, de senki sem tudja pontosan meghatározni, hogy mi a szleng". Ezt Péter Mihály úgy módosította, hogy a szlenget „mindenki ismeri és mindenki másként határozza meg”. Ez utóbbi megállapítás valóban helytálló, mert valamennyi, a szleng kutatásával foglalkozó nyelvész próbálta definícióban megfogalmazni a jelenséget. Ezek közül kiragadnék kettőt: az első lényegretörő rövidségével ragadott meg, mely szerint a szleng Játékos kontextuális átvitel”, a második pedig a jelenség misztifikálása révén tűnik említésre méltónak, vagyis „a szleng a bioszféra nyelvbe lövellt energiafölöslege, passziolália”. Ez utóbbi meghatározás kifejezésre juttatja több purista nyelvész véleményét, miszerint „a szleng a standard nyelven élősködő parazita kinövés”, tehát nyelvi formáiban negatív megítélésű, stigmatizált nyelvváltozat. A múlt század közepe óta az alacsonyabb szintű fesztelen, informális angol társalgási nyelvet jelölő szleng a csoportjellegű nyelvhasználat legelterjedtebb fajtája: a nagyvárosokban kialakuló, alvilági és csoportnyelvi elemekkel keveredett stílusréteg, amely hordozza a társadalmi üzenetek tulajdonságait az egyes beszédszituációkhoz kötött sajátos nyelvhasználatbeli kifejezéseiben. A szleng a köznyelv speciális regisztereként jelen van az egész társadalmon belül, vagyis tükrözi a nagy közösségek világszemléletét, világfelfogását. Az évszázados hagyományokra visszatekintő argó a bűnözői szubkultúrák beszélőközösségeinek specifikus, igénytelen nyelvhasználataként számon tartott szociolektus. Egyik legkomplexebb behatárolása Jean Dubois-tól származik, miszerint „Az argó lexikára redukált, parazita jellegű társadalmi dialektus, amely a különböző affektiv értékeivel csupán megkettőzi a meglévő szókincset, s amelyet a társadalom adott rétege használ a többiekkel való szembenállás kinyilvánítása végett. Célja, hogy csak a beavatottak értsék, vagy jelezzen egy bizonyos csoporthoz való tartozást...”1. A szintén társadalmi nyelvváltozatként, csoportnyelvként ismert, többértelmü zsargon eredetileg az alvilág titkos nyelvét, vagyis a tolvajnyelvet, tágabb értelemben pedig 1 Ford. a szerző.