Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Jel és jelentés - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 83. (Budapest, 2008)
Lőrincz Julianna: A forrásnyelvi szöveg jelentéseinek változása a műfordítás-szövegben
Lőrincz Julianna A FORRÁSNYELVI SZÖVEG JELENTÉSEINEK VÁLTOZÁSA A MŰFORDÍTÁS-SZÖVEGBEN 1. A forrásnyelvi művészi szöveg és műfordításának viszonya hermeneutikai megközelítésben az eredetihez illeszkedő töredékként, annak részeként is felfogható. Ez igaz abban az értelemben, hogy a célnyelvi szöveg sohasem képes visszaadni a forrásnyelvi szöveg jelentésegészét, hanem annak csak egy-egy - kisebb-nagyobb - fragmentumát. A forrásnyelvi szöveget tekintve egésznek, annak bármely célnyelvi szövegváltozata egy része az egésznek, azaz egy variánsa az invariánsnak. így kerülnek rész-egész metonimikus viszonyba egymással az eredeti és fordításszöveg. A forrásnyelvet nem ismerő olvasónak a célnyelvi szövegvariáns, a műfordítás adja meg az egész illúzióját, de csak akkor, ha a műfordítás maga is alkotásként hat (vö. Orcsik 2006: 2; Popovic 1980). 2. Jelen előadásomban a forrásnyelvi szöveget tekintve kiindulópontnak, az egyes forrásnyelvi szövegrészek jelentéseinek a célnyelvi szövegben történő megvalósulása során végbemenő jelentésváltozások vizsgálatával foglalkozom. József Attila néhány verséből és azok angol, valamint orosz fordításaiból emelek ki metaforikus, illetve metonimikus képi elemeket tartalmazó szövegrészeket. Ahol ezt a kitűzött célom szükségessé, a szövegek pedig lehetővé teszik, a különböző nyelvű szövegrészek jelentésváltozásait egymással is egybevetem. Elsősorban arra keresem a választ, hogy a forrásnyelvi költői képek a célnyelvi szövegvariánsban milyen változásokon mentek át, milyen jelentésbővülések, illetve jelentésszűkülések következtek be a szöveg képi szintjének újraalkotásakor. 2.1. A szakirodalomban korábban Németh Ágnes végzett ilyen vizsgálatokat József Attila Nyerges Antal által 1973-ban megjelentetett angol műfordítás-szövegeinek és az eredeti József Attila-szövegeknek az egybevetésével. Németh Ágnes elsősorban Dabemet Stylistique comparée du franqais et de l’anglais (1958) című összehasonlító stilisztikájának, valamint Anton Popovich műfordítás elmélete (1980) című könyvének képfelosztását alapul véve vizsgálódott. Németh Ágnesnek a Dabernet-féle stilisztikai egybevetés alapján összeállított csoportosításából a szemantikai jelentésbővítésen alapuló képtöbblet, és a jelentésszűkítésen alapuló képveszteség terminusokat vettem át (Németh 1984: 300). Anton Popovic a költői szövegek mikroszintjén helyezi el a képi elemeket. Meg kell jegyeznünk, hogy a szöveg képi elemei, ha csak egyetlen szóból állnak is, nem csak a szöveg mikroszintjén hatnak, hanem az egész költői szöveg jelentését átszövik. így a komplex képek és a továbbszőtt képek a szöveg mező- és makroszintjének jelentését is meghatározhatják, módosíthatják (vö. Kemény 1993; Szikszainé 1999). A forrásnyelvi és a célnyelvi szövegvariáns kommunikatív ekvivalenciájának létrejöttéhez nagyon fontos a fordítónak, azaz a célnyelvi szövegalkotónak megtalálnia azokat a célnyelvi kifejezésbeli megfelelőket, amelyek a két szöveg közötti szöveginvarianciát létrehozzák. A szöveginvariancia terminus technicust Popovic „az elemek szemantikai azonossága