Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Jel és jelentés - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 83. (Budapest, 2008)
Lőrincz Julianna: A forrásnyelvi szöveg jelentéseinek változása a műfordítás-szövegben
A forrásnyelvi szöveg jelentéseinek változása a műfordítás-szövegben 199 2005-ben, a költő születésének századik évfordulóján jelent meg Moszkvában a Tri Kvadrata Kiadónál На ветке пустоты címmel egy új József Attila-fordításkötet, az eddigieknél jóval teljesebb, és régebbi versfordításokon kívül mintegy hatvan új fordítást tartalmaz, valamint József Attila prózai szövegeiből, köztük leveleiből ad válogatást. A kötetet Vjacseszlav Szereda, a magyar kultúra kiváló ismerője, műfordító szerkesztette, a verseket is ő válogatta, és sok vers nyersfordítását is maga készítette el a többi műfordító számára. Ezek a versfordítások az orosz olvasónak az „igazi” József Attilához még közelebb álló célnyelvi szövegvariánsokat közvetítenek. A versfordítások - kisebbnagyobb egyenetlenségeik ellenére - az eredeti szövegekkel mind tartalmi, mind formai szempontból adekvátaknak tekinthetők. 4. József Attila angol fordításairól Németh Ágnes Nyerges Antal angol fordításait elemző tanulmányában utal arra, hogy az angolszász műfordítói elvek nem az eredeti szöveghez való tartalmi és formai hűséget tekintik elsődlegesnek, hanem elsősorban kultúraközvetítő szerepet töltenek be. Egy kis nemzetnek a nagy nemzetek olvasói előtt kevésbé ismert irodalmát közvetíteni legalábbis kultúrmissziónak tekintendő. „Nyerges Antal fő célkitűzése nem az eredetihez való hűség, hanem hogy egy magyar nyelvű írót, kötetet, verset elérhetővé, megérthetővé és elfogadhatóvá tegyen amerikai olvasók számára. ... Igyekezett elkerülni azokat a képfajtákat, elsősorban hasonlatokat és megszemélyesítéseket, amelyek az angol költői stílusban ritkábban fordulnak elő” (Németh 1984: 313). A József Attila költői képalkotásmódjára oly jellemző megszemélyesítések kiiktatásával vagy módosításával azonban nemcsak képveszteséget okozott, hanem a magyar költő filozofikus költészetét másította meg. Erre utal Gömöri György is, amikor azt fejtegeti, hogy az angoloknál gyakori az a versfordítási hagyomány, hogy a versfordítások átmenetet képeznek a metafrázis (átköltés, az eredetit csupán alapnak tekintő áttétel) és az adaptáció között. így érthető, hogy „... számos angol versfordító még ma sem írja az átültetése alá, hogy „translation” (pontosabban: ’’translated from X language”), hanem azt, hogy „English version” (Gömöri 1990: 248). Edwin Morgan ugyan eltér ettől a hagyománytól, az európai és köztük a magyar költői képalkotói hagyomány kiváló ismerője, aki maga is költő, sokkal érzékenyebb a költői képekre, mint elődei, de neki sem sikerül minden esetben adekvát képi eszközökkel visszaadnia az eredeti József Attila-szövegek rendkívül összetett, szemantikailag sűrített komplex képszerkezetét. Irodalom Gömöri Gy. 1990. A magyar vers fordításainak lehetőségei más nyelvekre. In: Nyugatról nézve. Budapest: Szépirodalmi Kiadó. 246-255. Hadrovics L. 1992. Magyar történeti jelentéstan. Budapest: Akadémiai Kiadó. Hangay Z. 2004. Jelentéstan. In: A magyar nyelv könyve. Szerk. Adamikné Jászó Anna. Budapest: Trezor Kiadó. 514. Károly S. 1970. Általános és magyar jelentéstan. Budapest: Akadémiai Kiadó. Kemény G. 1993. Képekbe menekülő élet. Krúdy Gyula képalkotásáról és a nyelvi kép stilisztikájáról. Budapest: Balassi Kiadó. Ludwig E. 2005. Születésnapi ajándék angolul. Magyar Nemzet. 2005. április 11. Kultúra.