Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Nyelv és kép - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 176. (Budapest, 2015)

Lukács András: Idegen nyelvi lexika az angol és a magyar nyelvű útikönyvekben

Lukács András IDEGEN NYELVI LEXIKA AZ ANGOL ÉS A MAGYAR NYELVŰ ÚTIKÖNYVEKBEN 1. Az útikönyv mint mediátor Az útikönyv egyik fő feladata, hogy információkat nyújtson a bemutatandó úti céllal kapcsolatban. Külföldi desztinációk ismertetése során, explicit vagy implicit módon az útikönyv szinte minden lapján közvetíti az adott idegen kultúrát az olvasó számára. Cronin megfogalmazása szerint az útikönyv az idegen nyelvi kontextust mintegy „lefor­dítja” (Cronin 2000), ezáltal is értelmileg megközelíthetővé téve az úti célt a potenciális utas számára. De vajon mi marad meg az „eredetiből” a „fordítás” során? A kérdést a fordítástudomány felől megközelítve érdemes vizsgálni. 2. Idegen nyelvi lexika és a fordítástudomány) Az idegen nyelvi elemek jelenléte egy adott nyelvre lefordított szövegben a fordítástudo­mány számára elsősorban az ún. nyelvi reália jelenségének vizsgálata kapcsán fontos. A reáliákról született bőséges szakirodalmat Lendvai (2005) úgy összegzi, hogy „a „nyel­vi reália” terminusnak népes szinonimasora van („kulturális reália”, „kultúrszó”, „(le) fordíthatatlan elem”, „nonekvivalens lexéma”, „kultúrspecifikus szó”, „etnokulturéma”), és „nincs egységes definíciója (kultúrspecifikus jeltárgy; kultúrspecifikus jeltárgy meg­nevezése; nyelvi megnyilvánulás, amelyben kifejeződik az adott kultúrközösség sajátos élmény- és ismeretanyaga)” (Lendvai 2005: 68). Jóllehet a definíciók nem egységesek, mindegyik meghatározás azt sugallja, hogy a reáliák olyan szavak, amelyeket, minthogy kultúraspecifikus mivoltukból fakadóan nem rendelkeznek ekvivalenssel a célnyelvben, nem lehet lefordítani, „célnyelvi szóval kicse­rélni” úgy, hogy ne érné veszteség a célnyelvi olvasót. A fordító ilyen esetben a fordítás funkcióját és a célközönség igényeit figyelembe véve mérlegel, hogy az adott reáliát „honosítja”, azaz valamely hasonló jelentésű célnyelvi kifejezéssel próbálja megfeleltetni, netán körülírást, általánosítást alkalmaz, vagy meg­őrzi a forrásnyelvi kifejezést, esetleges magyarázattal bővítve az idegen nyelvi alakot. 3. Idegen nyelvi lexika az útikönyvekben Míg a műfordításban gyakran komoly fejtörést okoz a kérdés, hogy melyik fordítói meg­oldás a szerencsésebb, addig a külföldi úti célokat bemutató, az idegen nyelvi kontextust „lefordító” útikönyvekben nem feltétlenül jelentkezik ez a dilemma. Szükségszerű, hogy az útikönyv mint az idegen kultúraközvetítője bizonyos idegen nyelvi-kulturális jegyeket „megszelídítsen”, elérhetővé, emészthetővé tegyen, vagyis „lefordítson” az utazó számá­ra, ugyanakkor más elemeket érintetlenül, eredeti mivoltukban adjon át, amihez néha

Next