Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Nyelv és kép - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 176. (Budapest, 2015)
Lechner Ilona: A bűn fogalom metaforikus konceptualizálása a Biblia szövegében
József Attila-versek képi elemeinek fordítása 149 szak általános alanyához kapcsolódó tagadó igei állítmány, a nem remél variációs ismétlése a versszerkezet alappillérének tekinthető. Ehhez az alakzathoz kapcsolódik, szemantikai antitézist alkotva, a következő kijelentésben megfogalmazott cselekvés, amelyben a könnyedén határozó jelentése az ellentétes alakzat egyik eleme: Én is így próbálok csalás /nélkül szétnézni könnyedén. A homokszemcsék és a csillagok között is szemantikai ellentét van, amely „a metaforikus folyamat kezdetét és végét jelöli meg” (Kovács 2006: 4). A semmi ága a József Attila által „dolog mögötti létnek” nevezett világhiányt kifejező metafora. A szív metonímiával a szorongást érzékelteti a lírai én. A kis teste metonimikus metafora a hangtalan vacog szinesztéziával kifejezett szemantikai ellentéttel együtt komplex képet alkot, amely a szorongás elviselhetetlenségét erősíti a szövegben, a hangszimbolikával is nyomatékosítva. De szemantikai ellentét van az első versszak elején szemlélődő okos fej és a szöveg végén a semmi ágán vacogó szív között is. Ugyancsak fontos stíluselem a szövegben a más József Attila-szövegekben is meghatározó funkciót betöltő lent és fent ellentétét egybefogó térbeli fogalmi metafora: a homokos part lent, és fent a semmi ágán ülő szív, és még fentebb az őt néző csillagok. Az Ezüstös fejszesuhanás / játszik a nyárfa levelén komplex kép, amely a nyárfa levelének színét a fejszesuhanáshoz rendelve enallagét alkot. Az enallagé jelzőcsere, a jelző elcsúsztatása a mondatban a nagyobb hatás kedvéért az elől a szó elől, amelyre valójában vonatkozik (Szathmári 2010: 36). Az enallagé, megszemélyesítéssel és metonímiával társulva, olyan sűrített asszociációt tartalmazó szemantikai rendszert, formailag pedig összetett képet hoz létre, amelyet a szakirodalomban József Attila-verseit értelmezve Hankiss Elemér komplex képnek nevezett. Komplex képek a többszörös metaforák és azok a stilisztikai alakzatokkal kombinált metaforák, amelyeknek jelentése túlmutat az elemi képeken. Ezek a komplex képek már 1928-tól kezdve megjelennek József Attila költészetében, és meghatározó stíluselemekké válnak (vö. Hankiss 1966). A semmi fogalma József Attila költészetében már korán megtalálható, de leginkább csak a szó köznapi értelmében, a konkrét dolgok, fogalmak hiányának kifejezésére. „Később, kivált a harmincas évek elején, már egész verset besugárzó vagy éppen szervező metaforamaggá lesz. A legismertebb, a legkedveltebb példa ez utóbbira a Lassan, tűnődve híres metaforája. [...] igazi lírai-gondolati, lírai-filozofikus jelentést azonban utolsó két-három esztendejében nyer” (Németh G. 1982: 73). Ennek bizonyítására érdemes megvizsgálnunk a semmi motívum előfordulását. József Attila összes versszövegében 86 alkalommal fordul elő a semmi szó önálló lexémaként vagy szóalakok töveként. Az 1921— 1933-ban keletkezett korai verseiben még a valaminek a hiányát jelölő általános jelentésben szerepel. Kozmikussá növő jelentéstartalommal először éppen az 1933-as Reménytelenül első versében, a semmi ágán metaforában jelenik meg a szó. 3. A fordítások elemzése Angol szövegvariáns: All you arrive at in the end is sad, washed-out, sandy plain, you gaze about, take it in, blend a wise head, nod; hope is in vain Mindannyian megérkeztek végül szomorú, kimosott, homokos síkság, körülnéztek, elfogadjátok, bólint egy bölcs fej; a remény hiábavaló. Az angol szövegvariánst Edwin Morgan költő-műfordító készítette. A verskezdő általános alany funkcióját a forrásnyelvi szövegben szereplő ember helyett az ugyancsak általános