Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Nyelvelmélet - nyelvhasználat - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 74. (Budapest, 2007)
Lőrincz Julianna: A műfordítási folyamat megközelítése a nyelvhasználat szempontjából
LŐRINCZ JULIANNA A MŰFORDÍTÁSI FOLYAMAT MEGKÖZELÍTÉSE A NYELVHASZNÁLAT SZEMPONTJÁBÓL 1. A fordító - az átlagos nyelvhasználóhoz képest - abban a szerencsés helyzetben van, hogy két nyelv működését követheti egyszerre figyelemmel. Míg azonban a forrásnyelv működésének passzív szemlélője - mivel az eredeti szöveg, amelyet fordítania kell, kész produktum -, a célnyelv működésében azonban már aktív szerepe van. Nyelvi tudásának (kompetenciájának) és fordítói tevékenységének (performancia)1 megfelelően hozza létre azt a szöveget, amely egyszerre foglalja magában az eredeti szöveg invariánsát, és az újraalkotott szövegnek, forrásnyelvi szövegnek is egy variánsa lesz. Teljes ekvivalenciát, a forrásnyelvi szöveg minden szintjének megfelelő célnyelvi szöveget azonban nem kérhetünk számon a műfordítón. A műfordítói elvek koronként is változnak. Ma általában azokat a fordításokat tekintik adekvátaknak (nem ekvivalenseknek!), amelyek képesek beilleszkedni a célnyelv hagyományába is amellett, hogy megőrzik forrásnyelvi identitásukat. Az azonban, hogy a fordítók nagy engedményeket tesznek a célnyelvi befogadók elvárásainak, sokszor az eredeti szöveg költői üzenetének erőteljes módosulásához, olykor vele ellentétes konnotációk létrejöttéhez vezet (Zilka 2001, Szele 2006). Szegedy-Maszák Mihály (1998) szerint a fordítás fogalmát irodalmi művek esetén tágan kell értelmezni. Mint minden szöveg, úgy a műfordításszöveg is befogadása révén válhat részévé az egyetemes kultúrának. A műfordítást interkulturális kommunikációként értelmezve tudjuk csak megközelíteni a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg megfeleléseit. Ha a műfordításszöveg egészének jelentése megfelel az eredeti szövegegész jelentésének, akkor tekinthető a két szöveg egyenértékűnek (Popovic 1980, Klaudy 1997, Lőrincz 2005). Szemantikai és pragmatikai szempontokat kell elsősorban figyelembe vennie a fordítónak, amikor művészi szövegek idegen nyelvi újraalkotására vállalkozik (Chesterman 2005: 27). Művészi szövegek fordításakor - különösen, ha a fordító maga is alkotóművész - a fordító egyéni stílusjegyei is megjelennek a műfordításban, tehát a fordító mint befogadó egyéni nyelvhasználata (idiolektusa) és egyéni stílusa is megszabja a forrásnyelvi szövegnek és a műfordítás-szövegnek mint célnyelvi szövegvariánsnak az egyenértékűségét. 2. 2005-ben jelent meg Moszkvában a Tri kvadrata Kiadónál На ветке пустоты (А semmi ágán) címmel a József Attila verseinek, leveleinek, dokumentumainak új orosz fordításait tartalmazó jubileumi kötet. A kötet mintegy felét az eddig oroszul még meg nem jelent József Attila-versek fordításai alkotják. A kötet szerkesztője Vjacseszlav Szereda, az ismert műfordító, a magyar kultúra kiváló ismerője. О készítette a magyar szövegek nagy részének nyersfordításait is. A műfordítások ismert orosz költők művei. Jelen tanulmányomban azt vizsgálom, hogyan jelentkeznek az azonosságok és a különbségek József Attila Bánat című versében és Komyej Csukovszij orosz szövegvariánsában.