Gecső Tamás - Sárdi Csilla (szerk.): Nyelvelmélet - nyelvhasználat - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 74. (Budapest, 2007)
Lőrincz Julianna: A műfordítási folyamat megközelítése a nyelvhasználat szempontjából
132 Lőrincz Julianna Bár a forrásnyelvi szöveg indító képe átkerül a fordításszövegbe, а затравленный ’agyonhajszolt’ jelző betoldásával azonban az eredeti konnotációt már a szöveg elején megelőlegezi a műfordító, ezzel a szöveg szemantikai síkját másítja meg. A lágy jelző elhagyása (detrakció) a bánat főnév mellől ugyancsak a szemantikai sík gyengítése, mivel a lágy jelző kulcsfontosságú a versben. Az eredeti szöveg második képének fordításakor Csukovszkij az áttételes lelki folyamatokat nem adekvát módon fordítja. A „famardosó farkasok űznek vala szivemben” sor fordítása több szempontból sem felel meg az eredetinek: • A komplex képet leegyszerűsíti és megmásítja a fordító azáltal, hogy a szövegrészben nem szereplő részeket told be a fordításszövegbe (adjekció). A hasonlat beiktatásával pedig képtöbbletet hoz létre. • Grammatikai szinten még szembetűnőbbek a módosulások: a magyar analitikus archaikus igealakot a megfelelő orosz szintetikus folyamatos egyszerű múlt idejével fordítja. Ennek az egyik nyilvánvaló oka az, hogy a magyar elbeszélő múlt idő és a vala segédigével alkotott összetett grammatikai igealakoknak nincs közvetlen megfelelőjük az orosz nyelvben. A másik ok pedig az lehet, hogy a műfordító nem ismeri eléggé a kulturális hátterét ennek a magyar nyelvi archaizálásnak. A szarvas motívum az ősi magyar csodaszarvas motívumra asszociál, ezt pedig nyelvileg kifejezni az archaikus igealakokkal lehetett, amely a magyar befogadóban gazdag kulturális asszociációkat kelt. A fordító által létrehozott orosz szövegrész nem keltheti ugyanazt az asszociációt a célnyelvi befogadóban. József Attila nagyon sok versében fontos szerepük van a táj elemeinek. A táj azonban nemcsak konkrét képi elemként, hanem többszörös áttételeken át képrendszerek elemeiként van jelen költészetében. Olyan metaforikus világot hoz ezáltal létre, amely a versek bonyolult jelentéshálózatának szerves része. József Attila költészetében elválaszthatatlanul összefonódik az ún. külső, konkrét táji elem a belső, a lélek „tájával”, a lelki folyamatokkal. A Bánat című vers orosz variánsában a fordító leegyszerűsíti József Attila versének pragmatikai síkját azzal is, hogy szegmentálja a vers komplex jelentésszövetét: a konkrét síkot szétválasztja az elvonttól, a forrásnyelvi szöveg jelentésegységét (izotópiáját) megváltoztatja. Futtám, mint a szarvasok, lágy bánat a szememben. Famardosó farkasok Űznek vala szivemben. Как затравленный олень Mint egy agyonhajszolt szarvas я бежал с тоской в глазах, Futottam bánattal a szememben, каждый ствол и каждый пень Minden fatörzs és minden rönk гнал, как волк, меня в лесах. Üldözött, mint a farkas, engem az erdőkben. A paralelizmus, az ellentételezés, valamint az ismétlés az ősi magyar versekre és a népdalokra is jellemző. A felsorolt alakzatoknak az alkalmazása rendkívül tisztává, egyszerűvé teszi a vers gondolatiságát. A forrásnyelvi szövegben megfigyelhető paralelizmus: a szarvasiét az ártatlanság, a bűntelenség és a farkaslét, a lelki keménység ellentéte nem tükröződik adekvát módon az orosz célnyelvi szövegben.