Gecső Tamás - Spannfarft Marcellina (szerk.): A szinonimitásról - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 1. (Budapest, 1998)
Balázsi József Attila: A szóláshasonlatok szinonimitásáról
30 Balázsi József Attila kéhez (sápadt, mint a fal/a kísértet/а viasz), s egyidejűleg másokkal is társulhat: sápadt, mint a pirított tökmag/az eleven halál/a hazajáró lélek/а holdvilág. Mivel csak a nyelvújítás korában került az irodalmi nyelvbe, a vele alkotott frazeológiai egységek száma jóval kevesebb. . Akadnak olyan hasonlataink is, amelyekből hiányzik a melléknév, csupán a főnevet említjük meg, amelyhez hasonlítjuk az illető tulajdonságot: sápadt, mint a pite; olyan a színe, mint a fagyos ing; olyan, mint a várvirrasztó; olyan, mint a vászonfazék; olyan (az arca), mint a lárva}5 A mellékmondatban néha állhat ige is: olyan, mintha a sírból jött volna vissza; olyan, mint akit a meszesgödörből húztak ki; olyan a képe, mintha megette volna a szappant. S végül két tréfás kifejezés: az olyan piros, mint a liszteszacskó/liszteszsák jelentésében nem tér el a korábbiaktól, viszont a fehér, mint a cigány(túró) az eddigiek ellentéte: ’teljesen fekete’. Leggyakoribb szóláshasonlataink tömörítve, összetett melléknévként is ellátják feladatukat: ezüstfehér, liliomfehér, halottsápadt, viaszsápadt, holthalvány. Ilyenkor használjuk őket -szín(ű) utótaggal is: alabástromszínű, ólomszínű, halálszínű. Szószerkezetek azonban már nem alkalmasak újabb összetételek képzésére. Mondhatjuk ugyan, hogy fehér, mint a napon sült máié, de jelző aligha alkotható belőle. A fehér, mint a... szerkezet maga is nyomatékos, de a költői nyelv még ezt is képes fokozni. Gyakran találkozhatunk a szóláshasonlatokban szereplő fő- és melléknevek legváltozatosabb halmozásával: „S te hófehér hó. mint Adél/Fehér, hideg hókebele.(Arany J.: Téli vers) „Mint hajnalban ha fényes hattyú száll, / Mint tiszta hó a téli rózsaszálon: / Lengett fölötte a fehér halál.” (Petőfi S.: Ha életében...) „Lelkednek fényes, hófehér palástját / Ne illethesse soha céda vágy, / Csak szent fohászok érintsék szelíden, / Mint napsugár a szűz havas havát.” (Juhász Gy.: Tündér Ilonának) ,flesztelenül dús, puha, lágy szőnyegek is fekszenek ott, / Mint a mezőn elfeledett, hóbefedett, árva halott.” (József A.: Várakozás) A fehéret és a sápadtat szoros jelentéstani kapcsolat fűzi a halványhoz16 is, amely gyakran a halott szinonimája: „Szép menyasszony színe halvány — /Halva lelték a romok közt. ” (Arany J.: Bor vitéz); „Fektessük le halvány Gyermekimet szénen. ” (Arany J.: Ráchel siralma) Tehát az eddigieket táblázatban összefoglalva: 15 16 15 Az olyan, mint a lárva másik jelentése: ’túlságosan ki van festve’. 16 Maga a szó a hal ige származéka, eredeti jelentése ’halott, halódó, bágyadt, bágyadó’ lehetett. 1518 k.: „nem lezőn oth geerbee embőr. lém fanta. fém éonka: fém óz: fern halouan fém éorba” (SándK. 8) (ÉrtSz. 2: 38- 39). Tehát az összes olyan esetben, amikor a halott vagy holt főnévvel/melléknévvel kapcsolódik, figura etimologicát hoz létre. Egyes vidékeken - pl. Szatmárban - halványnak mondják a holtágat (ÚMTSz. 2: 829). A nyelvhasználók zöme természetesen nincsen tisztában a szó történetével.