Gecső Tamás - Szabó Mihály (szerk.): Színnevek a különböző nyelvekben és kultúrákban - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 212. (Budapest, 2020)
Balázsi József Attila: A fehér szín A hamvadó tűznél című Ajpin-regényben
A fehér szín A hamvadó tűznél című Ajpin-regényben 15 Sámánok és mesemondók, Telek, Fájdalmak), s az elbeszélések címeivel (Szarvaspajta, Csákóházikók, Az Őszi szállás helye) együtt ezek jelölik ki a történetek idő- és térbeli koordinátáit. A ház azonban nem korlátozódik csupán az épületre: beletartozik a tágabb földrajzi környezet - a tajga, a tundra, a folyó - is. A világról való ismereteket a gyermekek szüleiktől és rokonaiktól a családi tűzhelynél hallott mesékből, mítoszokból, históriákból sajátítják el. Müvét Ajpin orosz nyelven írta,6 hogy gondolatai a szélesebb olvasóközönséghez is eljussanak, azonban a hanti életszemlélet átszövi müve minden egyes sorát. Az obi-ugor hiedelemvilágban a világmindenség három függőleges szintre tagozódik, s mindnek megvannak sajátságos lakói és istenei. A fehér és a fekete egymás ellentétei, míg a piros e kettő tulajdonságait egyesíti. Miként a földi világ az égi és a föld alatti világ metszéspontjában áll, úgy a piros is átmenetet képez fehér és fekete között. Ezért lehet az okker az újjászületés szimbóluma. Mindezt az alábbi táblázat szemlélteti: Lakói Színei7 Főistene Felső, égi világ istenek, istennők fehér Numi-Torum Középső, földi világ emberek piros, vörös Kaltes-imi Alsó, föld alatti világ holtak, démonok fekete Kuly-otir A Szibériában játszódó eseményeket és Roman színes gyermekkori emlékeit beborítja s egyben ki is emeli a fehérség - konkrét és metaforikus értelmében egyaránt. Ám mindig valakinek vagy valaminek a színeként jelenik meg, a fehér jelzővel. Mint főnév (fehérség) csupán egyszer fordul elő (lásd 2.3.). Önállóan {fehér) vagy összetételekben {fehéres-szürkés, hófehér, ragyogó-fehér, szürkésfehér), illetve igetőben (fehérlik, kifehéredik) a fehér szó a szövegben 115-ször olvasható. A vele alkotott szókapcsolatok denotátumukat tekintve öt csoportba oszthatók: természeti jelenségek {fehér hó), növények {fehér rénzuzmó), állatok {fehér szarvas), emberek (fehér haj) és ember alkotta tárgyak (fehér kenyér). Színjelölő funkciójuk mellett e kifejezések gyakran metaforikusak is. A fehér legfontosabb jelentései: ’1. hószínü 2. világos 3. ősz [haj, szőrzet] 4. havas 5. szűziesen tiszta, ártatlan 6. tökéletes 7. isteni, szent’. Mint látjuk, az első három jelentés elsődleges, színt jelölő, az utolsó három pedig átvitt értelmű. A 4. jelentés magában foglalja a ’hószínü’-t és a ’havas’-t egyaránt. Vegyük sorba az említett csoportokat. A fehér melléknév asszociatív mezejének vizsgálatakor kiderült, hogy az amerikai, belorusz, brit, francia, kirgiz, lengyel, német, orosz, szlovák, ukrán anyanyelvűek számára az első helyen a hó áll. A kazahoknak viszont az ing, az üzbégeknek pedig az út jut róla először eszükbe. A második helyre kerülő főnevek jóval változatosabbak: kenyér, papír, ház, tej, medve [’jegesmedve’]. 6 A kötetben szereplő hanti szavak az író szurguti nyelvjárásának agan-juganszki alcsoportjából származnak. 7 Az alapszínnevek történetében a fehér és a fekete után a piros/vörös jelenik meg a nyelvekben. E három szín fontosságát jelzi az is, hogy a néprajzi szakirodalomban előforduló kilenc - piros/ vörös, zöld, sárga/narancssárga/aranyszínű, barna, fehér, szürke, világoskék, sötétkék, fekete - közül a hanti nyelvben nekik és árnyalataiknak van a legtöbb szinonimájuk (Сподина 2013: 144).