Gecső Tamás (szerk.): Kontrasztív szemantikai kutatások - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 11. (Budapest, 2001)
Spannraft Marcellina: Lélekmetaforák a magyarban és a japánban
248 Spannraft Marcellina „Sok néma, leláncolt, bús dolgot megütöttem. Szisszentek halkan, S én bensőm húrjait konokul, kitartóan eközbe’ figyeltem.” (Kaffka Margit: Én szegény) „Fölgerjedt érte a bensőm, megindult rajta nagyon.” (Dsida Jenő: A szerelem éneke) „Ha kifutok kábultan a szobábul, bensőmbe még az eszmék harca forr” (Kosztolányi Dezső: Kérdés) „Az én vezérem bensőmből vezérel!” (József Attila: Levegőt!) IV. zsiger (TESz.) Perzsa - török - déli szláv közvetítés, magyar: 1825/1838. Perzsa: ’máj, szív’. A perzsa szó az óperzsa jakare fejleménye, ez pedig a latin iecur ’máj’ szóval együtt ősi, indoeurópai alapon rokon a szláv ikra és a szlávból átvett magyar ikra szóval. (Vö. japán kimo, amely sok idiomatikus kifejezésben utal valamilyen jellemvonásra, lelki tulajdonságra, lelki állapotra. Pl.: kimo 1. ’máj’ 2. angol ’mind’; kimo ga okii ’bátor, rendíthetetlen’ (tkp. a mája nagy); kimo о tsubusu ’megdöbben’ (tkp. szétnyomj а/összetöri a máját); kimo о hiyasu ’elhűl, elborzad, megfagy az ereiben a vér’ (tkp. lehűl a mája). M.: ’állat belső szerveinek vmelyike’. kizsigerel (1835): ’állatot kibelez’ ’kihasznál’ (1933/1941) zsigeri ’elemi, ösztönös’, pl.: zsigeri félelem, zsigeri döntés (Dési Edit személyes közlése). Irodalmi példák: „Szól a szája szólitatlan, gondja kél a gondolatban erőlködik ám az erkölcs zsigereim zsugorgatja ne bolondozz a belemben ne kopogj a kebelemben...” (József Attila: Töredékek) ...„hol a dagadó zsigerek pihegése parázslik,” (Kosztolányi Dezső ford.: Lucanus: Pharsalia)