Gecső Tamás (szerk.): Poliszémia, homonímia - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 2. (Budapest, 1999)
Spannraft Marcellina: A merül ige jelentésének kognitív szemantikai megközelítése - költői szövegek alapján
Spannraft Marcellina A MERÜL IGE JELENTÉSÉNEK KOGNITÍV SZEMANTIKAI MEGKÖZELÍTÉSE - KÖL TŐI SZŐ VEGEK ALAPJÁN A merül ige jelentésével két korábbi tanulmányomban már foglalkoztam. Bevezetésképpen szeretnék felidézni néhányat az ott ismertetett adatokból. (Spannraft 1998 (1) és Spannraft 1998 (2)) Mit jelent a merül ige? Milyen más magyar szavakkal tartozik egy szócsaládba? Hogyan kapcsolódik jelentése - költői szövegekben - az őt körülvevő szavakéhoz? A merül alapszava a mer (’merít’), amely a merít, mereng, merev, merevít, mered, meredek stb. alapszava, motiváló eleme is egyúttal. A mer - akárcsak mély hangrendü párja, a márt - folyadékban való lefelé, majd fölfelé irányuló mozgásra utal. PL: vödörrel meri a vizet (ÉrtSz.), „... Csak a múltnak / ó-kútja csobog még, / És merjük belőle - sohase fogy ki - / életünk rettenetét ...” (Boda István: A küszöb előtt), illetve: vízbe mártja a szivacsot (ÉrtSz.), „Tintába mártom toliamat / és tiszta kék égbe magamat.” (József Attila: Hét napja). A merít esetében szintén egy lefelé, majd egy fölfelé irányuló mozgást találunk. PL: merít a tálból (ÉrtSz.), „Idegeim elmerítem, / mint a hálót, / húst fogni s a nehéz vizen / könnyű álmot.” (József Attila: Kispolgár). A merül jelentésében ugyanakkor többnyire csak a lefelé irányuló aspektus van jelen. A merül tulajdonképpeni jelentése: ’folyékony vagy híg anyagban súlyánál fogva alábbszáll’ (ÉrtSz.). PL: A tó fenekére merül. (ÉrtSz.), „Hadd merüljek fájó, / édes, idegen tengerekbe” (Reményik Sándor: Tükörterem). A merül szinonimáinak sorában található igék (pl.: süllyed, süpped, mélyed) szintén ezt, az egyértelműen és végérvényesen lefelé irányuló mozgást erősítik. A merül ige tulajdonképpeni jelentésében - elsősorban a tengerbe, tóba, vízbe vonzatokkal fordul elő. A tenger, a tó, a folyó jelentése implikálja a mély jelentésmozzanatot. (Ami nem mély, abba nem is merülhetünk bele.) PL: „Akár az álomlátás íze, oly fanyar a sárga táj / S akár a tenger mélye, hallgatag.” (Füst Milán: Egy magános lovas); ,Mély tóba tekinték ...” (Gyermekdal); „és mintha joly ónknak a mélye se folyna / úgy játszik a felszín ...” (József Attila: Reggeli fény). Amiben elmerülünk, amibe belemerülünk, az teljesen elborít, belep minket, úgy, hogy ki sem látszunk belőle. Ez a mozzanat válik azután dominánssá a merül metaforikus jelentéseiben, s mutatkozik meg különféle szinonim nyelvi kifejezésekben is. PL: belemerül a munkájába /munkába merül: elmélyed a munkájában /elmélyülten dolgozik : beletemetkezik a munkájába / munkába temetkezik : beleássa magát egy témába : ki se látszik a munkából stb.