Kemény Gábor: A nyelvtől a stílusig. Válogatott tanulmányok, cikkek - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 100. (Budapest, 2010)

III. Stílusfejlődési tendenciák a XX. századi magyar szépirodalmi nyelvben

dudás a fuvolást... ” (Babits-motívumok JózsefAttila-versekben)377 három olyan átvételt, amely azt bizonyítja és szemlélteti, hogy ez a hatás folya­matos, József Attila mindegyik alkotói korszakára kiterjedő volt, továbbá azt, hogy József Attila ún. nagy verseihez, főműveihez is hozzájárult egy-egy lénye­ges elemmel, színnel. Az első (időrendben is első) példa legyen a Tiszta szívvel (1925) két kezdősora: Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám,... Ismeretes, hogy ez volt az a vers, amely a húszéves költő életét kettős értelemben is kizökkentette a „rendes kerékvágásból”: egyrészt eltorlaszolta előtte a polgári érvényesülés útját, másrészt viszont felhívta rá olyan irodalmi tekintélyek figyelmét, mint Hatvány vagy Ignotus (vő. Tverdota 1987: 339—40). Osvát nem volt hajlandó közölni a Nyugatban, de az ekkor még főszerkesztő Ignotus megtalálta a módját annak, hogy a „Nincsen apám...” vers mégis megjelenjék: egy glosszaszerű cikkében teljes egészében idézte! Meghökkentő, hogy erről a nagyon híres és hatásában végzetesnek bizonyuló költeményről sem ő, sem más kortárs nem mondta ki, hogy kezdősorai majdnem szó szerinti átvételek Babits Cigánydalának (1911) 3. és 5. versszakából: se apád, se anyád, se országod, se tanyád. A kapcsolatra Szabolcsi egészen halványan utalt ugyan, de a Cigánydalt elsősorban az És keressük az igazságot (1924) egyik lehetséges ihletőjeként említette (1977: 327). Tudtommal Rába György volt az első, aki Babits-könyvé­­ben rámutatott, hogy a Cigánydal „Művészi erejének bizonysága az ihlető áthallás József Attila Tiszta szívvel-jében (1. a Cigánydal refrénjét)” (Rába 1981: 332). Itt meg kell jegyeznem, hogy a szó szoros értelmében nem refrénről van szó, mivel az ismétlődő sorok az öt versszak közül csak kettőben fordulnak elő. Az átvétel tudatosságáról meg vagyok győződve, mert számos más példa is igazolja, hogy a pályakezdő József Attila jól ismerte a fiatal Babits költészetét (a Cigánydal egyébként eredetileg a Nyugatban, majd a Recitatív kötetben jelent meg). Végül hadd hívjam fel a figyelmet arra a körülményre, hogy a Babits összeállította Új Anthologiában József Attila mindössze két verssel volt képviselve, de ezek egyike a néhány évvel azelőtt sajtóvitát kavaró, sőt a költőnek az egyetemről való „eltanácsolására” is ürügyet szolgáltató Tiszta szívvel volt. Babits tehát felfigyelt az egyezésre, és azt, vélhetően jogosan, hommage-nak minősítette. Második példánk jóval későbbi, A város peremén (1933) 14. szakaszából való (tulajdonképpen ez a vége a versnek, mert a 15-16. szakasz már „mellékdal” jellegű, ha nincs is annyira elkülönítve a vers fő részétől, mint az Ódában vagy egyebütt). E sokat idézett és - megkockáztatom - egy kissé el is nyűtt részlet a következő:

Next