Kemény Gábor: Nyelvi mozaik. Válogatás négy évtized nyelvművelő írásaiból - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 65. (Budapest, 2007)
III. Nyelvi mozaik
Nyelvi mozaik 293 A Helyesírási kéziszótár és az akadémiai helyesírási szabályzat 11. kiadása között „eltérés ... elvileg nincs, nem lehet. (Ha mégis akadna eltérő' alak, az sajtóhiba.)” (Tudnivalók a szótár használatához, 10. pont). A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a Helyesírási kéziszótár 1988. évi első kiadásában (és azóta további négy változatlan utánnyomásában) olvasható „eltérő alak”, a kis kezdőbetűs kárpát-medencei nem egyéb közönséges sajtóhibánál. Már csak emiatt is indokolt lenne ezt a becses kézikönyvünket minél előbb újra megjelentetni, de nem változatlan lenyomatban, hanem javított és korszerűsített új kiadásban. Ez, jól tudom, nem a szerkesztőkön múlt már eddig sem. Most a Kiadón van a lépés sora!6 (1997. október) 89. Van szinkronugrás is! Úgy látszik, vannak olyan témák, amelyektől nem könnyű szabadulni. Múltkori cikkemben igyekeztem megvédeni a műúszás-1 a szinkronúszás-tói, s már épp leadtam a kéziratot, amikor a Magyar Nemzet augusztus 21-i számából megtudtam, hogy van szinkronugrás is: két nő vagy két férfi ugrik le 3 vagy 10 méterről a műugrómedencébe (ebben a versenyszámban, hajói tudom, még nem dívik a vegyes páros). Ez az analógia kétségtelenül erősíti a szinkronúszás helyzetét a műúszással szemben, hiszen a szinkronugrás-пак is nyilván az a lényege, hogy a két versenyző szinkronban ugrik, ugyanazt az ugrást hajtja végre. De nem adom fel ilyen könnyen! Miért ne lehetne a szinkronugrás magyar neve páros műugrás, illetve páros toronyugrás? A szójavaslatot ezennel tisztelettel felajánlom a Magyar Nemzet munkatársainak, akik bizonyára ugrásra készen várják az alkalmat, hogy az idegen sportszót magyar sportszóval pótolják. (1997. december) 90. József Attila „lángos csillag”-a Az Édes Anyanyelvűnk áprilisi számában egy József Attila-versszaknak és benne különösen a napvirág felhők kifejezésnek a többféle értelmezhetőségéről írtam. Nem sokkal ezután levelet kaptam a folyóirat egyik állandó munkatársától. A levélíró egy jó hírű vidéki egyházi gimnázium magyartanára, több száz alapos nyelvművelő cikk szerzője. Levelében többek között József Attila Betlehemi királyok című versének erről a részletéről ír: „Lángos csillag állt felettünk...” „Viszonylag keveset olvas(hat)tam a szakirodalomban e költeményről (vallási színezetű lévén, némileg hanyagolgatták is). Minden kötet minőségjelzős szerkezetként különírja a kiemelt két szót. Több mint két évtizede él bennem a gyanú, hogy - jóllehet a költő is két szóba írta - itt valami más kapcsolatról lehet szó. A lángos-1 valahogyan túl olcsó megoldásnak érzem ’lángo0 A Magyar helyesírási szótárban (1999) már helyesen, nagy kezdőbetűvel találjuk а Кárpát-medencei melléknevet (265).