Kemény Gábor (szerk.): A metafora grammatikája és stilisztikája - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 10. (Budapest, 2001)
Sipos Lászlóné: Metaforák József Attila szonettjeiben
Metaforák József Attila szonettjeiben 211 évekből egy, az utolsó évekből pedig két költemény, amelyek nincsenek strófákra tagolva, és a verssorok száma sem felel meg a hagyományoknak: az Örök reménység istenajka (137.) 13 sorból áll, a Kiknek adtam a boldogot... (543.) 15 sorból, a Majd... (545.) 13-ból. A metaforák vizsgálata kiterjedt az Ad sidera című darabra (103.) is, amelynek utolsó verssora csonka: két szótagnyi. Beletartozik a vizsgált anyagba a Töredékek között található Éltem, így érdemeltem kezdetű szonett-töredék (566.e) is, amelynek harmadik strófája csonka: két sorból áll. Ha tehát a korpusz terjedelmét verssorokban akarjuk meghatározni, 77 X 14 - 3 = 1075 verssort tesz ki. Ebből a 20-as évekre esik 54 x 14 - 2 = 754, a 30-as évekre pedig 23 x 14 - 1 (azaz -2, +1) = 321 verssor. Legyen szó akár a teljes szonettekről, akár verssorokról, a korpusz első része több mint kétszerese (2,348-szerese, illetve 2,349- szerese) a második korszak adatmennyiségének. II. A metaforák számának megállapításánál felmerülő kérdések A metaforák összeszámlálásánál már lényegesen több nehézség adódott, aminek során szükségessé vált a metafora mint szókép általános, elvi kérdéseit az egyes konkrét tényekkel kapcsolatban újból végiggondolni. Mit számíthatunk a metaforák körébe? Milyen metaforafajtákat különíthetünk el? Hány elemet vehetünk egy metaforának, illetve mikor, mit soroljunk a kombinált metafora vagy a komplex kép fogalmához? Minden egyes metafora elemző megközelítésére itt nincs mód, csak a bonyolultabb esetekre és a tanulságra térek ki (jóllehet a stiláris jellegzetességek József Attila szonettjeinek egyértelmű, pontosan definiálható metaforáiban talán még inkább érvényesülnek). A gyűjtés megkezdése előtt el kellett dönteni, hogy az ún. grammatikai metaforákat besorolhatjuk-e a vizsgált jelenségek körébe. Mivel a metafora mint trópus az érzékletesség stíluseszköze, a szóképek hatása épp abban áll, hogy a szavak értelmezésével párhuzamosan „újraéljük a megidézett dolgokkal kapcsolatos korábbi érzékleteinket, melyek különben nem föltétlenül vizuálisak; lehetnek tapintás-, hő-, ízlelés-, szaglás-, hallás- és végül látásképek is” (Zalabai 1981: 25). A nyelvi normától eltérő grammatikai megoldások viszont semmiféle érzéki hatást, egyéni, belső képalkotást nem indítanak el, tehát nem sorolhatók a szóképekhez, hisz egy ún. grammatikai metafora esetében nem valósulhat meg, hogy „visszaérzékít a szó fogalmi absztrakciójától a képi evidenciáig” (Forgács László; idézi Zalabai 1981: 25). Egy tárgyatlan ige tárgyas ragozása felidézhet egy sajátos környezetet vagy hangulatot, de semmiképpen nem az érzékietek felé irányítja a tudat működését. Az ilyen stíluseszközökre sokkal alkalmasabb a morfológiai stilisztikum elnevezés, és valójában közelebb állnak az alakzatokhoz, mint a trópusokhoz. Ebből a meggondolásból az ún. grammatikai metaforákat eleve nem vettem be a vizsgált anyagba. 1. Egyes versekben a metaforák számának megállapításakor gondot okoztak a megismételt közlésegységek (verssorok, mondatok). Az előforduló sorismétléseknél az új metaforák számát, vagy a metafora-előfordulásokat vegyem alapul? A Távol, zongora mellett (24.) nyitó- és zárósora azonos metaforát tartalmazó keret, csak a határozott névelő változik át kötőszóvá:„A hangok ömlenek a zongorából”, „És hangok ömlenek a zongorából”. A Kozmosz éneke ciklus esetében az egyes szonettek zárósorai visszatérnek a következő darab nyitósoraként. A mondatot tagoló írásjel használata egyértelműen új grammatikai szerkezetet eredményez a következő sorokban: „Kerengő bolygó friss humusszá, lelkem” (138.1. 14. sor), illetve „Kerengő bolygó friss humusszá lelkem” (138.2. 1. sor és 138.15. 2. sor). Az első előfordulás az értei-