Kemény Gábor (szerk.): A metafora grammatikája és stilisztikája - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 10. (Budapest, 2001)
Szőke György: József Attila "metaforái"
József Attila „metaforái 283 Az árnyékból elindul lassan Csapatosan a szürkület. A továbbiak során a kép még egyértelműbbé válik, pontosabban változik: az árnyék külön-külön árnyakra oszlik, s a szürkület mögül - mint láthattuk, nem először - folsejlik az anya vagy - talán pontosabban - egy anya képe is: Az árnyakból - csipogva -fiókáit összegyűjti a szürkület. Hogy végül is, az utolsó változatban, teljesen egyértelművé váljon az anya és a szürkület eddig, a korábbi variánsokban inkább csak sejtetett, fokozatosan kibomló egymásra találása, azonossága: A csipogó árnyakból fiókáit Összegyűjti a szürkület. Végleges igényű, sub specie aeternitatis definíció, besorolás helyett, inkább csak munkahipotézisként a metafora lényegi sajátját próbálta ez az előadás körülírni. Egy József Attila-metafora szétbontása és összerakása során a metafora sajátos komplexitását, kohézióját, össszetevőinek egymáshoz tartozását vizsgálta, majd a továbbiakban egy metaforája születését, alakulását követte nyomon.