Ladányi Mária et al. (szerk.): Nyelv - társadalom - kultúra. Interkulturális és multikulturális perspektívák I. - A MANYE kongresszusok előadásai 10/1. (Budapest, 2014)
I. RÉSZ - SZEKCIÓ-ELŐADÁSOK - FORDÍTÁSTUDOMÁNY - Lőrincz Julianna: Műfordítás vagy pragmatikai adaptáció?
Lörincz Julianna: Műfordítás vagy pragmatikai adaptáció? 179 2. A Bánat című vers angol fordítása A Bánat (1929) című vers sző vég variánsainak egybevetésekor elsősorban arra a kérdésre keresem a választ, hogy a József Attila költészetében oly fontos szerepet betöltő stíluselemek, mint például a gondolati metaforák, amelyek összefüggő képrendszer elemeiként szövik át a szöveget, milyen strukturális és szemantikai módosulások eredményeképpen jelennek meg az angol célnyelvi szövegvariánsokban. József Attila verseinek egyik legfontosabb szövegstruktúra- és jelentésképző stíluseleme a metafora. A metafora a költői szövegben a hagyományos metaforaértelmezés szerint polifunkcionális egység, amelyben a nominatív és a pragmatikai funkció szorosan összefüggenek egymással. A metafora nominatív funkciója a metafora alkotóelemeinek szemantikai információjában, a pragmatikai funkció pedig a képszerkezet strukturális elemeiben jelenik meg. A kognitív metaforaelmélet szerint a kognitív (konceptuális, fogalmi) metafora a forrástartományban kifejezendő gondolatoknak bizonyos céltartományhoz tartozó elemekkel való kifejezése, valamint értelmezése (vö. Kövecses 2005). A kognitív metaforákban a forrás- és a céltartomány elemei szervesen összetartoznak. Ugyanakkor a forrás- és céltartomány összekapcsolása sokszor olyan új, merész asszociációkat hoz létre, amelyek eredményeképpen mind a forrásnyelvi, mind pedig a célnyelvi befogadó kultúrában újszerűek, hagyománynélküliek. Ezek fordítása azonban nehéz feladat. A különböző kiterjesztések, kidolgozások és más, a kognitív metaforaelméletben leírt műveletek eredményeképpen a befogadó előismeretei, mentális erőfeszítései következtében az eredeti költői szándéktól eltérő értelmezések jöhetnek létre, amelyek a forrásnyelvi szöveg fordításakor sokszor inadekvát célnyelvi variánsokat eredményeznek. Az elemzett József Attila-versben a kognitív metaforák a jellegzetesen magyar kulturális utalásokhoz kapcsolódnak. A verset alkotó szarvas és farkas motívumok, amelyek a magyar nép- és műköltészetben gyakran alkalmazott képi elemek, a József Attila-szövegben gondolati metaforák részeiként, a verset szövegkohéziós erőként összefogó komplex képrendszer stílus- és jelentésképző elemeiként vannak jelen. A szarvas a humánus emberi lét, a farkas az elembertelenedés, a durva létmód gondolati metaforája. Az angol fordító, Watkins az első versszakban megváltoztatja a szöveg metaforikáját. A célnyelvi szöveg második sorában a forrásnyelvi archaikus futtám igealakot, amely a negyedik sorban szereplő űznek vala elbeszélő múlt idejű igealakkal együtt egy régen elkezdődött lelki átváltozási folyamat kezdetét jelzi, a műfordító nem adekvát módon fordítja: ran, followed. A hasonlat ugyan megőrződik, de az igealakok inadekvátsága, az angol Simple Past Tense a kiemelt szövegrésznek nemcsak a grammatikai, hanem a szemantikai jelentését is megváltoztatja. A forrásnyelvi lágy bánat szemantikai ellentétet tartalmazó metafora lágy elemének elhagyása, illetve a dissolves ’elolvad’ jelentésű igealakkal való helyettesítése ugyancsak lényeges szemantikai módosulást eredményez: az emberség jellemző szemantikai jegyét, a lágyságot - amely a vers egészében fontos jelentés- és stílusképző funkciót tölt be - változtatja meg a fordító. A near lexéma betoldása is módosítja az eredeti pragmatikai jelentést, konkrétabbá teszi a képet.