Maróti Orsolya: Az empirikus pragmatikai vizsgálatok általános és gyakorlati kérdéseiről a visszautasítás aktusa kapcsán - Dolgozatok a magyar mint idegen nyelv és a hungarológia köréből 40. (Budapest, 2004)
2. Kutatási módszerek a beszédaktus-vizsgálatokban 2.1. A beszédaktusok kutatásának kérdései A pragmatikai kutatások beszédaktusokkal foglalkozó ágában eleinte alapkutatásokat folytattak, azt vizsgálták, hogyan jelennek meg bizonyos beszédaktusok a nyelvben. A beszédaktusok analízise (Wolfson-Judd 1983; Kasper 1984; Blum-Kulka-Ohlstain 1984) során megérthetjük, hogy egy bizonyos cselekedet (pl. a panaszkodás) hogyan valósul meg az anyanyelvi beszélők körében. A szóhasználaton, a nyelvtani formák választásán túl azt is megtudhatjuk, hogy milyen szituációkban élünk egyáltalán az adott beszédcselekvéssel, befolyásolja-e bcszédpartnerünkkel folytatott interakciónkat annak társadalmi pozíciója, életkora, neme vagy a köztünk lévő társadalmi távolság. Az intralingvális kutatások számot adhatnak egy jelenség, nyelvi viselkedési forma gyakoriságáról, s ebből következően alkalmasak arra, hogy feltárják egy beszélőközösség nyelvállapotának jellemzőit. A nyelvészeti pragmatikai kutatások így a társadalomtudományok számára is felhasználható adatokkal szolgálnak. Nyelvoktatás-módszertani szempontból a következő lépés a nyelvtanulók célnyelvi tudásának (interlanguage) összehasonlítása az anyanyelvi beszélők nyelvi viselkedésével (Dechert-Raupach 19802; Ventola 19833; Bodman-Eisenstein 1988). Olyan nélkülözhetetlen megállapítások születtek e vizsgálati területen az anyanyelv és az éppen tanult nyelv közötti nyelvállapotról, a köztes nyelvről, amelyek nem kis mértékben segítették a pragmatikai kompetencia mibenlétének, fontosságának megértetését. A kommunikatív nyelvoktatás tűzte zászlajára az idegen nyelvi szóbeli és írásbeli kifejezőkészség fejlesztését, a kommunikatív kompetencia kialakítását, amelynek birtokában a nyelvtanuló alkalmassá válik gondolatainak, érzéseinek, szándékainak megfelelő nyelvi formába való öntésére. Emellett fel kell ismernie azt is, hogy megnyilatkozásának megformálásakor az interakció másik résztvevőjének reakcióit is számításba kell vennie. Ez utóbbira csak akkor válik képessé, ha pragmatikai kompetenciával is bír. Csak a hallgató, befogadó fél nyelvi elvárásainak megfelelő üzenet váltja ki ugyanis a beszélő által kívánt hatást, a beszélőnek szándéka sikeres közléséhez tehát az adott nyelv használati szabályait is el kell sajátítania.4 2 Dechert, H.-Raupach, M. 1980 Towards a crosslinguistic assessment of speech production. Peter D. Lang, Frankfurt. 3 Ventola, E. 1983 Contrasting schematic structures in service encounters. Applied Linguistics 6(1): 4 A pragmatikai kompetenciát a kommunikatív kompetencia részének tartják, amely a nyelvi jelenségek minden területén külön-külön is jelen van (például a célnyelvi be-2