Navracsics Judit (szerk.): Nyelv, beszéd, írás. Pszicholingvisztikai tanulmányok I. - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 107.; Pszicholingvisztikai tanulmányok 1. (Budapest, 2010)
I. Beszédprodukció és beszédpercepció
Bóna Judit - Imre Angéla A RÖVID-HOSSZÚ MAGÁNHANGZÓK ÓVODÁS ÉS KISISKOLÁS GYERMEKEK BESZÉDPRODUKCIÓJÁBAN 1. Bevezetés Az anyanyelv-elsajátítás során a magyar gyermekek beszédhangképzése az 5-6. életévben stabilizálódik. Ennek az alapja az, hogy ekkorra a gyermekek beszédhang-differenciálási képessége stabilan működik, egyedül a hosszú-rövid fonológiai oppozícióban álló beszédhangok fizikai időtartamának megbízható elkülönülése tehető későbbre, 6-7 éves korra (Gósy 2006). Mivel az anyanyelv-elsajátítás során a gyermekek sokkal előbb képesek észlelni a különböző beszédhangokat, mint ejteni őket, feltételezzük, hogy a beszédprodukcióban a beszédhang-időtartamok stabilizálódása és megkülönböztetése csak ezen életkor után történik meg. A magánhangzók időtartamát számos tényező befolyásolja. A hangidőtartam függ a magánhangzó képzési sajátosságaitól: a nyelvemelkedés fokával fordítottan arányos; a labiális magánhangzók hosszabbak, mint az illabiálisok; a hátul képzettek hosszabbak, mint az elöl képzett hangok (Gósy 2004). Befolyásoló tényezők még a hangkörnyezet (vö. Kovács 2000; 2002), a hangsor hossza (a hosszabb hangsorokban rövidebbek a magánhangzók, vö. Kassai 1993), a hangnak a hangsorban elfoglalt helye, az artikulációs tempó (a gyors beszédben csökken a különbség a rövid és a hosszú magánhangzók időtartama között, vö. Kassai 1993), a hangsúlyozás stb. A hangsúly hatása a magánhangzók időtartamára nem egyértelmű a hazai szakirodalomban. Fónagy Iván és Baráth Judit azt találták (1966), hogy a hangsúlyos szótagban általában hosszabb a magánhangzó, mint a hangsúlytalanban. Hasonló eredményre jutott Magdics Klára (1966), Olaszy Gábor (1994) és Kassai Ilona is (1979). Ezzel szemben Kovács Magdolna kísérletének (2000) tanúsága szerint a rövid magánhangzók időtartama a hangsúlyos szótagokban átlagosan 10%-kal volt rövidebb a szóbelseji és a szóvégi hangsúlytalan magánhangzókhoz képest. Szintén Kovács kutatásaiban, nagyobb elemszámú korpusz vizsgálata azt mutatta, hogy a hangsúlyos és a hangsúlytalan magánhangzókat nem állítja szembe a fizikai időtartamuk (Kovács 2002). A nyelvileg rövid és a nyelvileg hosszú magánhangzók fizikai időtartamában lehet átfedés; a fonológiailag rövid-hosszú párok realizációi spektrálisan is különböznek. Nádasdy és Siptár (2001) érvelése szerint a köznyelvi ejtésben olyan időtartambeli ingadozások tapasztalhatók, amelyek a rövid-hosszú oppozíció különbségének a csökkenését mutatják. Különösen igaz ez a felső nyelvállású párokra; valódi fonetikai és fonológiai rövid-hosszú szembenállás csak a középső nyelvállású magánhangzóknál, az [o, o:] és az [0, 01] párnál tapasztalható. Ugyanakkor a szerzők a magyar magánhangzók fonológiai szempontú elemzéséhez a kvantitatív megközelítést tartják adekvátnak. A mai magyar beszédre vonatkozó legátfogóbb hangidőtartam-vizsgálatot Olaszy Gábor 2006-os könyvében olvashatjuk. Ebben a mérések alapjául szolgáló szöveges kor