Pethő József: Alakzat és jelentés. Az alakzatok stílus- és jelentésképző szerepe a szövegben - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 129. (Budapest, 2011)

II. A tulajdonképpeni alakzatok a szövegben

6. ADJEKCIÓS ALAKZATOK JÓZSEF ATTILA VERSEIBEN 6.1. BEVEZETÉS A tudományos célú írások műfaji szabályai szerint először is a fenti címben megjelölt té­mára vonatkozó szakirodalmat kellene (kritikusan) áttekintenem - annak az oka, hogy mégsem ezt teszem, remélem, nem pusztán az, hogy nem vagyok a költői életművet fel­dolgozó irodalom szerteágazó részleteinek avatott ismerője, hanem maga a tényleges helyzet. Ismereteim szerint ugyanis az igen gazdag József Attila-szakirodalomnak csupán a felszínen jelentkező, többnyire csak utalásokban, felsorolásokban kifejtések nélkül érin­tett területe az a meglátás, hogy a költő életművében kitüntetett, gazdag jelentésszerke­zeteket létrehozó szerepe van az alakzatoknak1. Tanulságos lehet azonban feltenni azt a kérdést, hogy miért alakult ez így? Mindennek gyökerét leginkább abban láthatjuk, hogy a nyelvi reprezentációnak csak bizonyos, mond­hatni korlátozott érvényű megközelítései1 2 voltak lehetségesek azokon a referencialitást előtérbe helyező olvasói horizontokon belül, amelyek a József Attila-recepció fő vonu­latait meghatározták, azaz a biografikus-pozitivista, a pszichológiai (pszichologizáló), a „motívum-összevető” vagy az ideológiai-politikai nézőpontokból megvalósuló olvasási módokban. Még a legutóbbi évtizedekben is ezek vagy a hasonlóan referenciális irá­nyultságú olvasási stratégiák domináltak: „A József Attila-újraolvasás legutóbbi mar­káns szakaszát, elsősorban a kultusz-, kór-, párt-, kiadás- vagy eszmetörténeti érdeklődés határozta meg, az 1980-1990-es évek legjelentősebb eredményei - néhány fontos kivé­teltől eltekintve - az életmű hozzáférhetőségének ezeket az inkább külsőnek nevezhető feltételeit segítettek tisztázni” — olvashatjuk a 2000-ben rendezett Újraolvasó — József Attila cimű konferencia anyagát tartalmazó kötet előszavában (Kabdebó - Kulcsár Sza­bó E. - Kulcsár Szabó Z. - Menyhért 2001: 8). A kifejtés előtt (ami a jelen esetben a téma összetettségéből adódódóan is csak felvá­zoló jellegű) elengedhetetlen arra is kitérni, hogy miért éppen az adjekciós alakzatokat 1 Az irodalomtudományban a legkülönfélébb és gyakran nehezen parafrazálható jelentésekkel (például ’műalkotás’, ’mondatforma’, ’beszédmód’ stb.) előforduló alakzat szót itt is, mint az előzőekben, természetesen a szükebb, a retorikai-stilisztikai hagyományból eredeztethető érte­lemben használom. 2 Kulcsár Szabó Ernő (2000: 169) „szakmai paradoxon”-nak tartja, hogy a „kivételesen gazdag, színvonalasan sokszínű, sőt diszciplinárisán is szerteágazó szakirodalomban éppen a költő írás­módjának és poetológiájának a megértésére tett kísérletek a legszegényesebbek”.

Next