Pethő József: Alakzat és jelentés. Az alakzatok stílus- és jelentésképző szerepe a szövegben - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 129. (Budapest, 2011)
II. A tulajdonképpeni alakzatok a szövegben
Adjekciós alakzatok József Attila verseiben 117 emeltein ki a vizsgálódás tárgyává. A „személyes” motiváció mellett, tudniillik, hogy saját elemzői stílustulajdonításom szerint kitüntetett szerepe van ezeknek az alakzatoknak József Attila verseiben, két tényezőre is hivatkozhatom: Először is arra, hogy még az egészen más szempontokat alapul vevő irodalomtörténet is szükségszerűen kiemelte az adjekciós alakzatoknak a modern líra alakulástörténetében betöltött meghatározó szerepét. Király István Ady-monográfiájában (1970: 299) például az általa „szintaktikai formák”-nak nevezett alakzatok előtérbe kerülésével határozta meg a századfordulón a magyar lírában végbement fordulat, „forradalom” lényegét: „Nem részletváltozások mentek itt végbe, hanem valóban forradalom történt: a struktúra módosult. A korábbi magyar költészetben a rím s a ritmus jelentette még a két legfőbb versalkotó zenei tényezőt: Adynál - éppúgy, mint a modem európai líra egészében — velük egyenrangúvá váltak, sőt nem egy esetben nagyobb súlyt kaptak addig csak alárendelten, másodlagosan ható tényezők: a különféle szintaktikai formák”. Szempontunkból feltétlenül érdemes külön is kiemelni, hogy Király milyen „szintaktikai formákat” nevez meg, ezek ugyanis adjekciós alakzatok: gondolatritmus, paralelizmus, ismétlés, halmozás. Másodszor pedig arra is érdemes utalni, hogy a József Attila-szakirodalomnak az a fent említett része, amely, ha nem is rendszeres vizsgálatban, de legalább elemzések, korszak- vagy az oeuvre egészére vonatkozó általános jellemzések részeként érinti az alakzatok életműbeli jelenlétét és szerepét, az alakzatok közül éppen az adjekciós alakzatokat emeli ki (1. például: Török 1976: 260-281, 295-306, N. Horváth 1992: 202, Kappanyos 2001: 246 stb.). Az adjekciós alakzatok vizsgálatának a jelen esetben is adott számos lehetősége közül két kérdéskört kívánok érinteni: először is ezeknek az alakzatoknak a költő verseiben előforduló fontosabb típusairól szólok, majd az adjekciós alakzatok talán legszignifikánsabb altípusának, a halmozásnak egyik jellegzetes, a József Attila-versekben tipikusnak is mondható szemantikai struktúráját vizsgálom. 6.2. TÍPUSOK ÉS FUNKCIÓK Az adjekciós alakzatok egyes típusainak tárgyalását óvatos védekezéssel kell kezdenem: csak a jövőben elvégzendő átfogó kutatások után és az ezekhez kapcsolódó diskurzusokban lehet igazán releváns megállapításokat tenni az idetartozó főbb kérdésekről, azaz az oeuvre-ben előforduló alakzatok típusainak - az életmű korszakait is figyelembe vevő — arányairól és főképpen e típusok, illetve az egyes alakzatok jelentésképző szerepéről. Ehhez szükség lenne természetesen az adjekciós alakzatok teljességre törekvő számbavételére is. Rögtön e szkeptikus bevezető után azonban hadd fogalmazzam meg a jelenleg számomra adott keretek között mégis megvalósíthatónak tűnő célokat, először is: igazolni kívánom, hogy mind szerkezeti, mind szemantikai szempontból színes képet mutatnak az előforduló típusok, másodszor: rá kívánok mutatni arra is, hogy az adjekciós alakzatok nagy számban, azaz jellemző stílusjegyként és lényeges jelentésképző tényezőként vannak jelen József Attila verseiben. Az életmű főbb adjekciós alakzatait bemutatva az egy-egy alakzattípushoz tartozó példákat lehetőleg a költői pálya különböző szakaszaiból választottam, ezzel azt kívá-