Pethő József: Alakzat és jelentés. Az alakzatok stílus- és jelentésképző szerepe a szövegben - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 129. (Budapest, 2011)
II. A tulajdonképpeni alakzatok a szövegben
Adjekciós alakzatok József Attila verseiben 131 mantikai tartományokat, így az egymást kizáró minőségeket, egymást kioltó cselekvéseket összekapcsoló műveletek és struktúrák, azaz halmozások József Attila nyelvi világában mindenképp szignifikánsnak, további vizsgálatokra különösen érdemesnek tűnnek. 6.3. ÖSSZEGZÉS ÉS KITEKINTÉS Röviden összegezve a fentieket a lehetséges tanulságok sorából a következőket tartom fontosnak itt megemlíteni: József Attila költészetében különböző korszakokban nagy változatosságban, jellemző stílusjegyként és fontos jelentésképző tényezőként vannak jelen az adjekciós alakzatok. Bár az áttekintésemben az alakzattípusok szerint haladtam, fő célom mégsem a tipizálás volt, hanem - a lehetőségekhez képest - a rámutatás az egyes alakazattípusok és -példányok jelentésképző szerepére, azaz az alakzatokban, az alakzatokkal megvalósuló stílus jelentésalakító szerepének hangsúlyozása. A József Attila költészetének alakzatait elemző további kutatások lehetséges irányaira vonatkozóan a fentiek alapján szintén több dolgot is ki lehetne emelni, ezek közül most csak néhányat említek: Az életmű adjekciós alakzatainak tárgyalása során fontos megközelítési lehetőségként merült fel a népköltészet hatása, emellett, úgy gondolom, érdemes lenne például az Ady-hatás vagy az avantgárd hatás vizsgálatára is figyelmet fordítani. A különböző korszakok, verstípusok jellegzetes alakzatainak vizsgálata, vagy a statisztikai módszerek alkalmazása szintén jól hasznosítható eredményeket ígér.