Simon Gábor: Egy kognitív poétikai rímelmélet megalapozása - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 163. (Budapest, 2014)
II. rész: A rím mint szimbolikus struktúra
A rímhelyzet mint jelentéssel bíró szöveghely - korpuszvizsgálati eredmények 165 kozóan, illetve mennyiben tekinthetők a Kosztolányi-szövegeket egyedien jellemző jelenségeknek. Tekintsük a József Attila-korpusz vizsgálatának eredményeit. Főnév Ige Melléknév Névmás Határozószó Igenév példány 396 159 30 16 26 29 arány 58%23% 4,5% 2% 4% 4% Névutó Igekötő Kötőszó PartikulaMódosítószó Összesen példány 14 11 2 2 2 687 arány 2%1,6% 0,3% 0,3% 0,3% 100% 2. táblázat. A szófajtani kategóriák megoszlása József Attila leíró verseiben Megállapíthatjuk, hogy az imént bemutatott jellemzők általánosságban érvényesülnek a második korpuszban is. Az egyes szófajtani mintázatok gyakorisági eloszlása alapján József Attila vizsgált szövegeiben a rímhelyzettel legerősebben a főnév kolligál ismét (megvalósítva a nominalizációs tendenciát), közepesen erősen kolligál az ige, gyengén kolligál a melléknév, határozószó, igenév és névmás, nem kolligál a kötőszó, partikula, módosítószó. A következő megfigyelések tehetők az eredmények alapján. Feltűnően magas a főnevek gyakorisága, amely talán a leíró költészet sajátosságának is tekinthető: ezekben a szövegekben ugyanis a referenciális jelenet egy táj, másként entitások egymáshoz képesti elrendeződése, a szöveg célja pedig ennek az elrendeződésnek a bemutatása, így az entitások állnak elsődlegesen a megfigyelő/konceptualizáló figyelmének előterében, a rím pedig szövegbeli feltűnőségével járul hozzá ennek érvényesüléséhez. Kiemelhető még az igenév gyenge kolligációja, amely ugyancsak összefügghet a leíró jelleggel, ugyanis az igenevek csaknem fele határozói igenév, amely az entitások elhelyezkedésének, viszonyainak körülményeire irányítja a figyelmet, a rím pozíciójában még intenzívebben. Az igekötők rímhelyzetbeli megjelenése ezúttal is jellemző, a partikulák ugyanakkor kikerülnek a pozitívan kolligáló szófajok közül, feltehetően részben azért, mert a korpusz szövegeinél a szövegvilág nem több referenciális jelenet viszonyrendszereként, hanem egy megfigyelt jelenet részletes leírásaként bontakoznak ki, így a jeleneteket egymáshoz képest árnyaló, kiemelő funkciójú kifejezések kisebb arányban fordulnak elő. Végül a Quimby-korpusz eredményeit az alábbi táblázat foglalja össze. Főnév Ige MelléknévNévmás Határozószó Igenév Névutó Igekötő példány 500 247 52 63 39 14 11 17 arány 51%25% 5% 6,5% 4% 1,4% 1% 2% KötőszóPartikula Módosítószó Mondatszó Tagadószó Névelő Összesen példány 4 19 5 11 1 1 984 példány 0,4%2% 0,5% 1% 0,1% 0,1% 100% 3. táblázat. A szófajtani kategóriák megoszlása a Quimby-korpusz szövegeiben