Simoncsics Péter: Nyelvészekről, nyelvészetről. 33 Írás a Möbius-szalag másik oldaláról - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 198. (Budapest, 2017)
Nyelvészekről
Egyéniség és professzionalizmus: Lotz Jánosról és Weöres Sándorról József Attila kapcsán 67 arra is, hogy szótár és szintakszis nincsen egymástól vízhatlan fallal elválasztva, hanem hatnak egymásra, korrelációban állnak egymással. Amiből most mutatványt láthattunk, annak egészét, a „barbár nyelv” grammatikáját - háttérmunkaként - Weöres Sándornak meg kellett konstruálnia, hogy ezt a fantasztikus ikerkomopozíciót létrehozhassa. Ez nem nonszensz költészet, nem blődli, nem halandzsa, hiszen láttuk, hogy minden egyes elemének, (morfémájának) jelentése van, mert magyar párjával való izomorfizmusából következően jelentést tulajdonítunk neki, amit azért tehetünk meg, mert építő anyagát, ezt a „barbár nyelvet” alkotójajól megcsinálta. Ez pedig 7Гoíijaiq ’költészet’, mégpedig a szó eredeti, görög jelentésében, a noiéco ige ugyanis, amiből a poézis és a poéta szavak származnak, azt jelenti ’csinál, készít’. 5. A költészet tehát - mesterség, ami, láthattuk, nem nélkülözheti olykor a tudomány eszköztárát sem. A műalkotás megközelíthető a tudomány felől, ahogy Lotz János tanulmánya példázza, és megközelíthető a művészet felől, ahogy Weöres Sándornál láttuk. Ők igazi mesterek voltak: jól csinálták, amit csináltak, ettől lett művészetük igaz és tudományuk szép. Irodalom Kontra György 2009. Karácsony Sándor, a nagyhírű professzor. Budapest: Gondolat, Földes. Kosztolányi Dezső 1998. Levelek-Naplók. Budapest: Osiris. Lotz János 1965. The structure of the Sonetti a corona of Attila József. Acta Universitatis Stockholmiensis - Studia Hungarica Stockholmiensia I. Stockholm. Magyarul: Lotz János 1976. József Attila szonettkoszorújának szerkezete. In Szépe György (szerk.): Szonettkoszorú a nyelvről. Budapest: Gondolat. 258-272. Weöres Sándor: Egybegyűjtött írások I-Ш. Magvető, Budapest 1986. Megjelent: Forrás 42/12: 79-85.