Szűcs Tibor: A magyar vers kettős nyelvi tükörben - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 64. (Budapest, 2007)

IV. Versfordítások - párhuzamos (összehasonlító) elemzések

Századokon át - kiemelt szempontokkal 155 illeszkednek, s ebből az összhatásból annál inkább kiugrik a rőzse-dalok és a meghalok szavakat egymásba villantó tiszta rímpár. Kahlau fordításában éppen fordítva: a másik három tiszta rímpárral szemben e motívum körül bontakozik ki sejtelmesen a letompí­tott összecsengés. Inke végig egynemű rímeiből külön nem emelkedik ki ez a páros, de igen találóan teremt lefelé irányuló mozgást sugalló kapcsolatot („Lieder - nieder”). Magát az idézett hapax legomenont az előbbi szó szerint fordítja („Reisigheder”), az utóbbi a ’kis csomó, köteg’ képzettársítását keltő körülírással („... Bündel Lieder”). Inke fordítása már az első szakaszban megelőlegezi a találkozás egyedüliségének magányos élményét („mir allein”). Kahlau megoldása viszont a végén tartalmaz többle­tet az eredetihez képest („mit seinem Raub”), s a lombokkal megosztott élménnyel együtt nem is hangsúlyozza az én kizárólagos átélésében leszűrődő tapasztalatot a kicsengés­ben sem. Az eredeti szövegben (és Inke fordításában is) pillanatok alatt átlényegülő lom­bok ellentétbe fordulását („halk” - „nyögő”) sem érzékelteti közvetlen lexikális módon, külön jelzőkkel, de az említett többlet a rablás képi mozzanatával (mint a fát leveleitől megfosztó szél) áttételesen erre is utal. Végső soron azonban - ha nem is mindig az eredeti vers képi és zenei rétegének egységeivel megegyező módon és helyen - mindkét fordítás összességében eléggé híven igazodik a költemény sajátos hangulatához. Egyébként éppen Ady sajátos nyelvezetének stílustörténeti kontextusát illetően Kosz­tolányi (1919) is elismeri, hogy „egy stílt nem lehet szóról-szóra átmenteni a másik nyelvbe, és a fordító, aki a legforróbb lángokon edzett német nyelvet (Goethe, Nietz­sche, Rilke nyelvét) használja, az új veretű szavaival csak jelképezni óhajtja Ady nyel­vét, melynek egészen megfelelője nincs a német irodalomban. Ha pontosan vissza akar­ná adni, akkor az kellene, hogy a német irodalomban is lett legyen egy Csokonai-, Vö­rösmarty- és Arany-Petőfi-korszak, melyből Ady nyelve szervesen kifejlődött.” József Attila: Betlehemi királyok126 Rövid elemzésünk ezúttal a költemény hangulati elemeinek tükröztetésére összpontosít. Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta - biztos itt lakik a Jézus Krisztus. Menyhárt király a nevem. Segíts, édes Istenem. 126 József Attila (1929). In: József Attila összes versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1966. Mindkét német fordítás (Peter Hacks, Christian Polzin) forrása: UMSCHLAG 89. Proben und Berichte aus dem Arbeitskreis für die Übersetzung ungarischer Literatur (Hg.: Paul Kárpáti, Claus Klotz, Hans Skirecki). Haus der ungarischen Kultur, Berlin, 1989. 8-9. Olaszul: Preszler Agnes (Poesie dalia letteratura classica ungherese). - ABetlehemi királyok” egyébként a költő több­ször is lefordított versei közé tartozik. Olasz részről szerepel pl. a következő válogatásokban (1Re Magi di Betlemme címmel): Albini (1957/1962), Albini (1965/1972); németül pedig Hermlin- Vajda (1970) és Lám (1942) antológiájában is, s - a legújabbak között - örvendetes módon tartal­mazza Muth (2005) centenáriumra megjelent kötete is (Drei Könige von Betlehem).

Next