Szűcs Tibor: A magyar vers kettős nyelvi tükörben - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 64. (Budapest, 2007)
III. Nyelv és kultúra egysége a vers világában
92 Nyelv és kultúra egysége a vers világában nyelvi és kulturális összevetése is elkészült (Lossau 1993). Az adattárban található teljes gyűjtemény számos esetben tíz-húsz különféle fordítást tartalmaz egyébként is legtöbbet fordított költőnk egy-egy verséhez. Fordításkritikai szempontból különösen tanulságos lehet az ilyen esetek nyelvi és stilisztikai elemzése. Mindenekelőtt tarthatatlan az a vélekedés, mely szerint a felszínes megítélésben egyszerű nyelvezetűnek bizonyuló Petőfit könnyű lenne fordítani. A múlt századi német Petőfi-fordításokra egyébként általában a tartalomközpontú törekvés volt jellemző, bár sokszor ki is merült a felületességben, amint ezt még a címadási szokások is tükrözik (vö. Heinrich 1878: 64). A különben gyakori címváltoztatások más értelmezés felé terelik a szöveg befogadását, kétértelműséghez vezetnek, esetenként a politikai töltést is tompítják, sőt arra is van példa, hogy azt a magyar cím - „mint valamely lefordíthatatlan hungarizmus” - megtartásával, fordításának elhagyásával egyáltalán nem is vállalják, miként Opitz az Akasszátokföl a királyokat berni közlésében (Szabó G. 1985: 446). Petőfi óta József Attila „az egyetlen magyar költő, akit valóban ismernek és tisztelnek Olaszországban. (...) ... korábban már ’felfedezte’ József Attilát az olasz liberális polgári kultúra legnagyobb filozófusa és irodalomkritikusa, Benedetto Croce is” (Sárközy 2005: 129-130; vö. Croce 1942: 341), sőt már Hankiss (1936: 315) is méltatja olaszul, s a római Janus Pannonius 1947/2. számában is négy versével szerepel. A közelmúltban szerelmi költészete is — külön fordításkötetben - megjelent (Ferroni 1995), s ehhez a Flóra-versek fordításait „az egyik legjelentősebb modem olasz költő, a magyar származású Tomaso Kemény készítette.96 Edith Bruck, a szintén magyar származású és kétnyelvű olasz-magyar író újabb fordításkötetének (2002) köszönhetően pedig - 65 évvel halála után - József Attila még inkább ismertté vált Olaszországban.97 Ez utóbbi kiadás tehát valóban méltó előkészítése József Attila 2005-ös centenáriumi emlékévének, hiszen így tőle ma már nyolc versválogatás áll a versszerető olasz olvasóközönség rendelkezésére (vö. Sárközy 2005: 135). József Attila német fogadtatásának „szerencséje” nem ilyen egyértelmű. Ismertségét illetően igencsak megoszlanak a vélemények. Egy újabb felmérés tanulsága szerint „a magyar irodalom iránt nyitott német olvasók körében szinte teljesen ismeretlen”, illetve a volt NDK területén jobbára mozgalmi sztereotípiákkal terhes (Rab 2005: 108). Egy másik (egyébként korábbi, bizonyára inkább a szűkebb versszerető német olvasótáborra alapozó) vélekedés szerint - Petőfi és Ady mellett - József Attila munkái is „tanult kiadókra, műértő fordítókra és átültetőkre találtak az NDK-ban” (Vajda 1969: 21). Egyébként figyelemre méltó, hogy „maguk a fordításkötetek híven tükrözik mind a korabeli német állapotokat, mind az ezzel párhuzamos magyar-német kapcsolatokat” (Bircsák 2005: 284).98 Az érintett kiadások jelentősebb német (főként volt NDK-beli) fordítói: 96 ,Az olasz nyelven író, de érzéseiben magyar költő bekapcsolódása a magyar irodalom legnagyobb költőinek tolmácsolásába igen fontos momentum, mert mint azt Petőfi S. János maceratai szemiotikus professzor kimutatta, a nem költői igénnyel készült fordítások alkalmatlanok arra, hogy a magyarul nem értő olasz olvasó valóban közel kerülhessen legnagyobb költőink ’művészi üzenetéhez’ (Petőfi 1988a: 30-53)” (Sárközy 2005: 134-135). 97 „Bruck Edith igényes válogatása ugyanis a legnagyobb olasz könyvkiadó nagy példányszámú bilingvis Oscar-könyvek sorozatában, Yeats, Rilke, Pound, Aragon és Pastemák verseinek társaságában került kiadásra” (Sárközy 2005: 135; vö. Bruck 2002). 98 A keletnémet Volk und Welt Verlag és a budapesti Corvina Kiadó vállalkozó kezdeményezései folyamatos elégedettséget keltettek szakmai körökben.