Wacha Imre: A tiszta beszéd. Beszédtechnika. Alapismeretek és szövegértelmezés magyarázatokkal I. - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 170. (Budapest, 2015)
7. A beszédritmus
7. A BESZÉDRITMUS Hasonló megoldások keltik a ritmusképzetet a következő mondatok felsorolásainak megszólaltatásakor is, bár ezeknek artikulációs ritmusa pergőbb a mondat többi részénél, hiszen tulajdonképpen kiegészítő, magyarázó vagy inkább részletező jellegű felsorolásokról van szó, s ezek mintegy beleékelődnek, beleszövődnek a mondat testébe: „A nyelvi eszmény egy olyan magyar nyelv — mind a miivészi igényű írásművekben, [...] mind pedig a иуе/vhasználat minden egyéb területén, | a tudományos okfejtésekben, | a mindennapi beszédben | és a kérészéletre szánt Írásokban is —, | mely épen őrzi a maga hagyományos, értékes tulajdonságait, azaz a tömörséget, a képszerűséget. | a /<nom árnyaltságot, | a világos szabatosságot | és a változatos hamzást. | továbbá a rugalmasságot. | mely [...]” (Bárczi Géza: Nyelvművelésünk, Gondolat, 1974. 24.) „Az írásos szint történetiségének T jelentősebb T és a további magyar fejlődés egészére T legdöntőbb hatású momentumai, mintegy csomópontjai | - nagyjából vett időrendben - | a következők: | a legkorábbi szövegemlékeinkben T már a latin stiláris hatások legjobb elemeit T az élő magyar nyelv frissességével ötvöző nyelviség; | — a túlnyomórészt forditásos kódexirodalomnak T a latin hatást ugyan túlhajtó, T de stiláris szinteket mégis tovább formáló, finomító nyelvi törekvései; | az anyanyelviséget még erősebben előtérbe hozó, T ugyanakkor a beszélt nyelv elemeit is tudatosan felhasználó T protestáns egyházi irodalom; | - a világi tárgyú szépirodalom T fokozódó izmosodásával együtt járó T nyelvi esztétikai csiszolódás; | - a grammatikusok, ortográfusok [...]” (Benkő Loránd: Az irodalom szerepe nyelvünk életében. Nyr. 1978. 390). 7.З.2.1.6.З. Ritmikai és hangsúlyozási, hanglejtési szempontból is külön gondot jelentenek az olyan párhuzamos felsorolások, amelyekben többszörös mellé- és alárendelés és egyben többszörös párhuzam is található. Ezek értő/értető megszólaltatása csakis a hanglejtésnek, a hangfekvés váltásainak, a mondatnak ritmussal és szünetekkel, a mondatok erős tagolásával lehetséges. A megoldást az nehezíti, hogy néha nehéz „nyitva tartani” a felsoroló dallamot. A dallam „lezárásának” lehetőségét olykor az íráskép (pont, nagybetű) is jelzi. Ha a felsorolást alkotó szószerkezetek, mondatok vagy tagmondatok nem túl hosszúak és nem bonyolult a szerkezetük, a felsorolás tempója annyira megperdül, hogy a mondatok határa szinte elmosódik, a mondatokat szünet helyett csak szünetpótló: a szakasz- vagy mondatvégnek pontszerű vagy lebegő-eső zárása és a rá következő (tag)mondat vagy mondategység erősebb kezdő hangsúlya, valamint magasabbról induló dallam tagolja és teszi ritmikussá: „A korlátozó okot ismerjük: | a Földről elszakadt rakéta elveszíti támaszát. | Magánosán halad az űrben. | Gyorsításhoz, í lassításhoz, i irányváltozáshoz í magának kell támaszt teremtenie, I és ez a támasz, í a kifuvott gázfelhő | igen szegényes.” (Marx György: Vár a Tau Ceti népe. In: Jövőnk az univerzum, Gondolat, 1974. 23-25.) „A magyar nyelvnek a maga sajátos természete onnan van, hogy kialakításában vajmi kevés része volt az alkuszoknak, kereskedőknek, fiskálisoknak s más efféle csűrő-csavaró beszédű embernek. | Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, | akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. | Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. | Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. | Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre.” (Illyés Gyula: Magyar beszéd. Elemistáknak. Ingyen lakoma. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964. 79-80.) 180