Wacha Imre: A tiszta beszéd. Beszédtechnika. Alapismeretek és szövegértelmezés magyarázatokkal I. - Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához 170. (Budapest, 2015)
7. A beszédritmus
7. A BESZÉDRITMUS technikájára \ - akkor | esetleg személyesen is átkelhetnek az egyetértésben épített hídon.” (Marx György: Vár a Tau Ceti népe) 7.3.2.2.2. AZ ALÁRENDELŐ MONDATOK RITMUSA A sima alárendelő mondatok ritmusa a tiszta szerkezetű mellérendelő összetett mondatokéhoz hasonlít. A hogy kötőszóval, az aki, amely, ami vonatkozó névmással, az (a)hol, (ajhonnan, (a)merre, az (a)mennyi stb. vonatkozó névmással, vonatkozó határozó szóval bevezetett mellékmondatok a főmondatéhoz hasonló, nyugodt, egyenletes tempóval gördülnek, akár a főmondat előtt, akár utána helyezkednek el. Kevés kivételtől eltekintve az alárendelt tagmondat tempója lényegében ugyanolyan nyugodt, mint a főmondaté. A mondategész két nagyobb ritmikai egységre oszlik. A kettőt sokszor rövidke szünet tagolja a mondategységek (tagmondatok) határán, s a kissé megpergetett iram kapcsolja össze. A tagmondatokat egyetlen lendület fogja össze egyetlen lejtési és hangsúlyozási egységbe. A kötőszó előtt, tagmondati határon lehet, de nem kell szünetet tartani. Az élőszó gyakran a kötőszó után tagol szünettel. Az alárendelt mellékmondatoknak a ritmusa a főmondatéhoz hasonlóan nyugodt. A ritmusérzetet a dallam és a hangsúly által összefogott nyelvi egységek keltik, valamint a mondategységek arányos szerkezete. ..Nem érez^aki érez szavakkal mondhatót.” (Vörösmarty Mihály: Idához); ..Napv munkát vállal az magára,J<i most kezébe lantot vesz.” (Petőfi Sándor: A XIX. század költői); ..Nem tudhatom, | hogy másnak e tájék mit jelent.” (Radnóti Miklós: Nem tudhatom); „Amióta megláttalak, I szebben süt a nap le rám.” (József Attila: Amióta); „S míg ő béresekkel gyűjt, kaszál egy sorban, | gőgösen henyél az Та kz'rályudvarban.” (Arany János: Toldi); „Ki a krajcárt nem becsüli, I a /orintot nem érdemli.” (Közmondás); „Haza csak ott van, hol fog is van.” (Petőfi Sándor: A nép); .Múdig nyújtózkodjál, | ameddig a takaród ér.” (Közmondás); ..Megvallattak, hogy vérzett a búsunk.” (József Attila: Lebukott) A többszörösen összetett alárendelő mondatok ritmusa lendületesebb lehet. Ritmusegységei a tagmondatok vagy a nagyobb szószerkezetek határain tagolódnak: „Jobbára kétkezi emberek nyelve volt a magyar. Olyanoké, akik valóságot és igazságot akartak közölni egymással. Akik világos, tiszta gondolatot fejeztek ki általa. Akiknek nem volt rejtegetnivalójuk egymás előtt. Akik nem szorultak se hazugságra, se hízelgésre.” (Illyés Gyula: Magyar beszéd); „ha nem szól senki, nem erőszakoskodik a telefon, nem hörög a fűtőtest, nem hív senkit sehová a hangosbemondó, nem dörren percenként a felvonófülke csapóajtaja, nem kaparásznak ablakpárkányomon az örökké hasmenéses galambok, és nem csoszognak ablakom alatt a veszendő lábbelik tétova és leselkedő gazdáikkal az üveg mögött,” (Konrád György: A látogató). 7.3.2.2.2.1. AZ ÉRTELMEZŐI MELLÉKMONDATOK Az ilyen mondatok csak mintegy magyarázatként, kiegészítésként kapcsolódnak a főmondathoz, ezért ritmusuk olykor kissé megperdül: az ilyen mellékmondatokat (mondategységeket) néha picivel gyorsabban mondjuk ki, mint a főmondatot: ,Nézek egy kis törpe búzát, azt, amit rakott a szomszéd paraszt csirkéinek.” (Babits Mihály: Vers a csirkeház mellől); „/Vagy üres tér maradt a korláton belül, | Olyan, hogy egy marhavásárnak is elég Lenne...” (Arany János: Toldi); ,Яп könyörgök, nézz rám, én, aki gyűlöllek.” (Gyulai Pál: Pókainé); „Oh mennyire szeretlek téged, | ki szóra bírtad egyaránt | a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő fondor magányt s amindenséget.” (József Attila: Óda) 183