Szilágyi János György: A görög művészet világa I. A görög képzőművészetek archaikus és klasszikus korának írott forrásaiból - Európai antológia. Görögország (Budapest, 1962)
A temető művészete
Apja emelte e szép sírj élt holt Learetének, mert nem láthatjuk már soha élve meg őt. (IG XII. 8,398.) Simónidésnek tulajdonított sírvers (VI—V. sz.) Holt Spint bérnek e síremléket az apja emelte. (Görög Anthologia, VII. 177; P. T. E.) Ezt az egysoros verset József Attila a világirodalom egyik legtökéletesebb alkotásának tartotta. Hogy az Anthologidban fennmaradt sírvers egykor valóban archaikus síremléken állhatott, azt egy VI. század végi festett sírsztélé talapzatának hasonló felirata igazolja: Lyseasának e sírjelt Sémón, apja emelte. (IG I2 1025.) Anakreónnak tulajdonított sírvers (VI—V. sz.) A harcokban erős Timokritosé ez a sírjel: Árés a gyávát szánja csupán, nem a hőst. (Görög Anthologia, VII. 160; P. T. E.) Póros-sirsztélén Aiginában (VI—V. sz.) Vándorok, üdv nektek! Antistatés, sarja Atarbos atyámnak, itt fekszem holtan, s távol az otthoni föld. Antistatés, az athéni. Thasosi sztélén (i. e. V. sz. eleje) (IG IV. 50.) »67