Aczél György: Folytatás és megújulás. Válogatott kultúrpolitikai írások (Budapest, 1980)
Szocialista közösség - szocialista kultúra
zet, amely fetisizálja a tömegek ízlését, jelenlegi tudatállapotát, és a kultúra demokratizmusát úgy értelmezi, hogy a mostani, pillanatnyi ízléshez - és lehetőleg a legelmaradottabb emberek ízléséhez - kell maradéktalanul alkalmazkodnunk. És találkozunk ugyanennek a szemléletnek a fonákjával, amely szintén a legelmaradottabb rétegek ízlését mitizálja, de ebből azt az arisztokratikus következtetést vonja le, hogy az igazi kulturális érték és a tömegek közt örök, kibékíthetetlen az ellentét. Hamis az a nézet, mely nem akar kapcsolatot teremteni a néppel, s csak az „elithez” akar szólni. Némely József Attila-mű nem azért nehéz, mert József Attila nem akart eljutni a milliókhoz, hanem azért, mert bonyolult volt a világ, amelyet kifejezett! József Attila igenis szeretett volna eljutni nagyobb tömeghez, és szenvedett attól, hogy ez akkor lehetetlen volt. Hogy József Attilát ma már tíz- és százezrek értik és szeretik ebben az országban, nem utolsósorban irodalmi kultúránk fejlődésének köszönhető. Jó lenne, ha minél több alkotó művész követné a néppel kapcsolatot kereső József Attila példáját. A kulturális politikának, a közművelődésnek mindent meg kell tennie, hogy minél szélesebb rétegekkel létrejöhessen ez a kapcsolat. A közművelődés ebben az értelemben szüntelen serkentő, ösztönző erő: az örökös „egy lépésnek” a behozására figyelmeztetni a fogékony tömegeket. És itt a fogékonyságon van a hangsúly. A 20-as évek elején Lenin joggal beszélt az akkor kulturálisan elmaradott tömegek tudásszomjáról, mint a hatalom új birtokosainak egyik jellemző tulajdonságáról. Arról írt, hogy sehol sem szomjazzák úgy a néptömegek az igazi kultúrát, a munkásosztály sehol sem kész olyan áldozatokra és sehol sem hoz olyan áldozatokat kulturális helyzete megváltoztatására, mint a forradalmi Oroszországban. S valóban reménytelen lenne a közművelődés ügye, ha csak az egyoldalú, „kívülről” való „ráhatás” függvénye lenne, és nem erre az aktív tömegigényre épülne. így oldódik fel az a látszólagos ellentmondás is, melyet egyesek a népi kultúra hagyományai és a modern kultúra között láttak; így lesz eleven egység a szocialista és nemzeti kultúra olykor 159